Életmódváltás kell, hogy ne fulladjunk bele a műanyagba

Az EU hulladék-újrahasznosításban egyre jobb a statisztikák szerint: 2015-ben 30 százalékot sikerült újrahasznosítani, míg nyolc évvel korábban csak 19 százalék volt ez az arány.

A javuló tendencia ellenére a számok mögötti valóság árnyaltabb képet mutat, főleg a műanyag újrahasznosítását illetően: az EU műanyag hulladékának 40 százalékát külföldre – többnyire Ázsiába exportálja. Mindezt egyre csak bővülő ütemben teszi: 2002 és 2015 között 413 százalékban nőtt az ázsiai kivitel, aminek 2012-ben 87 százaléka ment Kínába.

Nem kis fejtörést okozott így a kínai kormány, amikor júliusban bejelentette, hogy év végével mindennek vége:

Az okok között az egyre nagyobb kínai belső hulladéktermelést és az egyre szélesedő középosztály környezettudatosabb igényeit említik elemzők.

A bejelentés gyakorlatilag kész helyzet elé állítja a világ nagy hulladék exportőreit, köztük az EU-t is. Az Unió szabályai szerint csak úgy lehet elvileg hulladékot exportálni, ha a célországban is az EU szabványaival megegyező módon kezelik a hulladékot, ennek ellenőrzése a műanyag hulladék kereskedelem átláthatatlan folyamatai miatt azonban szinte képtelenség.

Környezetvédő szervezetek szerint az Unió válaszút előtt áll a műanyaghasználat kérdésében: továbbra is úgy kezeli egyik megoldatlan problémáját, hogy megszabadul tőle vagy pedig gyökeresen újragondolja az oda vezető utat? A választ e kérdésben decemberben tudhatjuk majd meg, ekkor hozza nyilvánosságra az Európai Bizottság az úgynevezett műanyag-stratégiáját.

A kínai import-tilalomra adható egyik válasz, hogy más országokba, elsősorban dél-kelet ázsiai országokba irányítják át a hulladékot, amit Kína már nem fogad be. Környezetvédő szervezetek szerint Vietnam, Malajzia és Indonézia mellett a fejlett piacok fel fogják maguknak fedezni Afrikát is, hogy oda vigyék szemetüket.

A másik rövidtávú megoldás a probléma kezelésére, hogy növelik az elégetett vagy elásott szemét mennyiségét, ami katasztrofális következményekkel járna a klímaváltozás és a helyi környezetvédelem tekintetében, ahelyett, hogy magát a műanyag termelését és felhasználását gondolnák újra.

Nem akar műanyagadót az Európai Bizottság

A kínai kormány lépése nem jön jókor, az Európai Bizottság ugyanis éppen év végéig fejezi be a műanyaghasználattal kapcsolatos hosszútávú stratégiáját. A Bizottságnak itt a lehetősége, hogy előremutató elképzeléseket tegyen le az asztalra, amelyek segítségével csökkenteni lehetne a műanyag termelését és felhasználását amellett, hogy hatékonyabbá teszik a műanyag begyűjtését és hasznosítását is.

Az Európai Bizottság részéről legutóbb Frans Timmermans általános alelnök szólalt meg a témában, amikor az Our Oceans konferencián arról beszélt, ki kell vezetni az egyszer használatos műanyagokat a piacról, csökkentve ezzel a termelést, de hogy ez pontosan hogyan és milyen ütemben valósulhat meg, még bizonytalan.

Egyrészt változhat, hogy mi kerül a Bizottság végleges javaslatába, másrészt még az Európai Parlamenten és nem utolsó sorban a tagállamokon is múlik, hogy mit hagy majd jóvá az Európai Unió Tanácsa. Egy másik fontos intézkedés, aminek eredménye a műanyaghasználat visszaszorulás lenne és amiről komoly viták zajlanak, az a műanyag-használat egyfajta megadóztatása lenne. Timmermans ezzel kapcsolatban Máltán még arról beszélt hogy a Bizottság nem áll készen arra, hogy megadóztassa a műanyag használatát, ezt nem tartják jó megoldásnak.

A Plastics Recycle Europe nevű szervezet adatai szerint 2013-ban 46.3 millió tonna volt az európai műanyagkereslet, aminek három fő felvevője a csomagoló ipar (39.6 százalék), az építőipar (20.3 százalék) és az autóipar (8.5 százalék) volt.

Az újrahasznosított műanyag legnagyobb részt (63 százalékban) csomagolásból származik. A szervezet szerint ugyan pozitív fejlemény, hogy egyre kevesebb műanyag végzi a földben elásva, hulladéklerakókban, de még így is oda kerül a legtöbb. 2012-ben a műanyag szemét 38.1 százalék került a földbe, 35.8 százalékát égették el és csupán 26.3 százalékát hasznosították újra. Míg Németországban és Ausztriában a tilalom miatt szinte nulla a hulladéklerakóba került műanyag mennyisége, addig Magyarországon ez 60 százalék körül van és csupán 20 százalék az újrahasznosított, ill. elégetett.

Környezetvédelmi szakértők szerint a kiutat ebből a megoldhatatlannak tűnő helyzetből a körkörös gazdasági modellre való mielőbbi áttérés jelenthetné, aminek lényege, hogy minimálisra csökkenjen az emberi tevékenységek után keletkező szemét. Ebből az is következik, hogy nem csak a keletkező hulladék újrahasznosítása fontos, hanem annak elkerülése, hogy egy tárgyból egyáltalán hulladék legyen. Mindehhez az kell, hogy a termékek tervezését is újragondolják.

Jelenleg elsősorban a termékbiztonság, a szállítási biztonság, marketing és branding szempontok a legfontosabbak egy termék tervezésekor. Ezek mellett a csomagolás újrahasznosíthatóságának is ugyanilyen fontosnak kellene lennie. A legtöbb műanyag csomagolás olyan típusú műanyagból készül, ami nem újrahasznosítható így jobb esetben is csak az égetőben végzi, rosszabb esetben elásva. A körkörös gazdasági modell működéséhez olyan műanyagokat kellene csomagolásra használni, már ha egyáltalán kell, amelyek másodlagos alapanyagként újrafelhasználhatóak lesznek.

(Borítókép: Elektronikai hulladékot újrahasznosító üzem Németországban - fotó: Sascha Schuermann / Getty Images Hungary)