Hiába nő a magyar gazdaság, lassul a felzárkózás
További Eurologus cikkek
- Majdnem 20 százalékkal csökkent a GDP Spanyolországban, Olaszországban és Franciaországban
- 30 ezer betegnek juttat koronavírus-gyógyszert az EU
- Az EP jelenlegi formájában megvétózza a tagállamok alkuját, az egyik ok a jogállamiság
- EU-s költségvetésről, jogállamiságról vitatkoztak az EP-ben: elégedetlenek a képviselők
- Az EP nem ért egyet a költségvetési alku jogállamisági részével és a forráscsökkentésekkel
Legfrissebb híreink
- „A magyar kormányt nem nevezném a szövetségesünknek” – mondta Csehország külügyminisztere
- Leülnek vitázni az EP-listavezetők, de Deutsch Tamás biztosan nem lesz ott
- Az Európai Bizottság ujabb 68 millió euróval támogatja Gázát
- Olaf Scholz az emberi jogok tiszteletére szólította fel Azerbajdzsánt
- Joe Biden nem akar még nagyobb zűrzavart, Amerikának be kell avatkoznia
- Ferenc pápa történelmet ír: részt vesz a G7 csúcstalálkozóján
- Veszélyes harci drogot szabadítottak a világra a dzsihadisták
- Magyarország „oroszbarát” – mondta a lengyel külügyminiszter-helyettes
- Óriási pusztítást végez az árvíz Tanzániában
- Egyetlen nap alatt 220 civilt öltek meg a katonák Burkina Fasóban
A magyar gazdaság teljesítményét, a GDP növekedését többféle nézőpontból is elemezhetjük. Összevethetjük a nyugat-európai államokéval, ez igen ambiciózus megközelítés, hiszen akik lényegesen magasabb szintről indultak el, azok kisebb növekedési ütemmel is sokkal nagyobb eredményt tudtak elkönyvelni, a GDP-k nominális értékei között még most is nagy a szakadék és tovább nyílik.
Nézhetjük az adatokat önmagukban is, de az csalóka, mert a számok alapján az utóbbi években megtáltosodott a gazdaság, viszont – és itt jön be a harmadik szempont – ez már nem annyira egyértelmű, ha a vetélytársainkat is számításba vesszük. Az EU nagy, 2004-es bővítése során tíz tagállam csatlakozott az Unióhoz: a visegrádi országok, a három balti állam, Ciprus, Málta és Szlovénia. 2007-ben pedig Románia, majd 2013-ban Horvátország.
Már az elején lemaradtunk
Nézzük a számokat. Az Európai Bizottságösszesítésetartalmazza valamennyi tagállam (vagy leendő tagállam) GDP-növekedését 2000-től kezdve. Az első 15 évre ötéves átlagokat ad meg, 2015-től pedig évenkénti növekedési adatokat láthatunk. Első ránézésre is szembetűnően gyengék voltak a magyar adatok 2004 és 2014 között.
Az első öt évben 0,5, a másodikban pedig 1,4 százalékos évenkénti átlagnövekedést sikerült elérni. Néhány adat más országokból ugyanerre a két ciklusra: Lengyelország 4,7 és 3, Szlovákia 5,1 és 2,7, Románia 4,7 és 1,4, Litvánia 2,4 és 3,7. Ez a különbség visszaköszön majd azokban a később részletezendő adatokban is, amelyekben a GDP össznövekedését ismertetjük.
Számos oka van annak, hogy az uniós csatlakozásunkat követő tíz évben sehogy sem akart növekedni a gazdaság. Benne van az állami felelőtlenség a lakosság devizahitelek miatt kockázatos – később tragikus – eladósodottsága miatt, a Medgyessy-kormány gazdaságilag megalapozatlan béremelései, a túlfogyasztás miatt elszállt a költségvetés, és az, hogy a Gyurcsány-kormány emiatt behúzta a növekedési kéziféket, 2006-tól csak a gazdasági helyzet stabilizálására törekedett.
Rendkívül lassan indultak be az EU-s pénzlehívások is, tulajdonképpen a 2007-2013-as ciklus uniós pénzei csak 2009 után kezdtek érkezni. És mindezeket megfejelte a gazdasági válság, ami valamennyi gazdaságot visszavetette, nekünk pedig növelte a lemaradásunkat.
Megkértük Becsey Zsolt egyetemi oktatót – aki a Fidesz képviselője volt 2004 és 2009 között az EP Gazdasági Bizottságában, majd külgazdasági államtitkárként is dolgozott –, hogy mondjon véleményt a számokról. Becsey Zsolt szerint látható, hogy az újonnan csatlakozott országok felzárkózása látványosabb volt ezen időszak első felében, mint a másodikban – kivéve Magyarországot, mert mi akkor is lassan zárkóztunk fel.
Ugyanakkor a válság utáni lassulás a reálfelzárkózás terén érvényes azokra is, akik csatlakoztak az euróövezethez, és azokra is, akik nem. Ebből a szempontból az eurozóna nem jelentett kimutathatóan előnyt a felzárkózásban, persze, a pénzügyi rendszer biztonságát, vagy az ár- és bérfelzárkózást tekintve nem ugyanazok a körülmények. A szakértő arra is felhívta a figyelmünket, hogy Magyarország értékelte le folyamatosan és talán legnagyobb mértékben a saját nemzeti valutáját és vele mérsékelte az euróban mért béreket. Ennek versenyképességi okai voltak, de például a cseheknek – bár nem léptek be az euróövezetbe – erre nem volt szükségük.
A sikeresek a tudásra költenek
A 2015 utáni és immár évenkénti bontásban szereplő GDP-növekedési számokat szemlélve már javulnak a magyar adatok, de átlagosan még semmivel sem jobbak, mint a versenytársaké. Ugyanezeket a számokat, vagy még jobb adatokat hoznak a csehek, szlovénok, lengyelek, szlovákok, sőt, megemlíthetjük Románia 2018-as 7 százalékos GDP-növekedését, vagy Málta 2015-ös, 10 százalékot meghaladó adatát.
Ezzel kapcsolatban Becsey Zsolt arra mutatott rá, hogy azoknál az országoknál – például a baltiak –, ahol nem öltek hatalmas pénzt csak később „belakható”, egyébként fenntarthatatlan infrastruktúrába, a sport- és szabadidőcsarnokokba és hatalmas uszodákba, és például a vasút helyett csak a közútra költöttek a közlekedési infrastruktúra terén, de leginkább a tudásra, vállalkozásfejlesztésre, ott a növekedés látványosabb. A vasúti befektetés ugyanis a fejlettségünk mostani szakaszában nem hoz forgalomnövekedést, legfeljebb a lemaradást állítja meg, de ez vagy 10 évig nem segíti a konvergenciát – mondja Becsey.
Az előbbit támasztja alá, és a felzárkózást még inkább nehezíti, hogy Magyarország (de ez az egész régió problémája) nagyon kevés pénzt hívott le a Horizon 2020 nevű, 80 milliárd eurós költségvetésű programból, ami az innovációt és kutatást támogatja. Senkinek sem sikerült fél milliárd eurónál többet szakítani Kelet-Közép-Európában. Ugyancsak látványos, hogy a strukturális pénzek nagyon magas arányban vannak jelen a közberuházásokban. A megtartott egyensúly mellett a felzárkózáshoz lényegesen több önerős privát beruházás kellene a versenyszférában, Magyarországon azonban a magánberuházások alig nőttek az elmúlt időszakban.
A most leköszönő Európai Bizottság munkahelyteremtő, vállalkozásösztönző programja – amit Brüsszelben Juncker-tervnek hívnak – szintén nem sokat segített a régiónak, Magyarország különösen keveset vett fel az Európai Beruházási Bank által nyújtott nagyon kedvező, de mégis csak visszafizetendő hitelkonstrukcióból, hiszen ezt a magánszférának, mint együttműködő partnernek kell kiegészítenie.
Elbuktuk a növekedési versenyt
365 200 000 000 euró.
Ez az az összeg, amelyet az Európai Unió 2004 és 2020 között a strukturális alapokból a 2004-ben csatlakozott tíz tagállamnak juttatott, Magyarország 55,2 milliárd eurót kapott. Az Európai Bizottság kimutatása szerint ez az összeg az érintett tagállamok éves átlag-GDP-jének 2,6 százalékát tette ki. A tíz tagállam területén egyébként az EU lakosságának 14 százaléka él, ugyanakkor az uniós össz-GDP-nek csak a 7 százalékát adják. AZ EU-s átlaghoz képest a tíz állam 3,3 százalékkal nagyobb növekedést produkált az elmúlt 15 évben. Megkérdeztük Becsey Zsoltot, hogy ez elegendő-e a felzárkózáshoz.
„A relatív felzárkózás terén van mennyiségi növekedés, de ez is kezd a jobbaknál is kifulladni” – mondta a szakértő. Ha nincs innovációs felzárkózás és képzés, kutatás, szabadalom, ha gyenge a hazai kis- és középvállalkozások produktivitása, gyenge a saját tőkefelhalmozási képessége, akkor nincs jelentős előrelépés sem. A helyzet persze valamivel jobb mint a déli periférián, ahol a reálfelzárkózás gyakorlatilag negatív, mint Görögországban és Olaszországban, vagy stagnál, mint az ibériaiaknál.
De a magyar és szlovén felzárkózás alig érzékelhető, a többieké valamivel jobb volt idáig, az alacsonyabb bázis miatt. Magyarországnak a strukturális külső segítő hatások, mint például az EU-pénzek nélküli államháztartási egyenlege az egyik legrosszabb az Unióban, ezért kapjuk is az állandó kritikát. Az államadósság utáni kamatfizetésünk GDP-arányosan – bár csökkent – még mindig magas, többet fizetünk mint a belgák, a franciák vagy az osztrákok.
A brüsszeli gyorsjelentés szerint Magyarországon az egy főre jutó GDP 2003 és 2017 között 57 százalékkal nőtt, ez 7 százalékkal van az uniós növekedés átlaga felett. Meg kell jegyezni, hogy a balti és a visegrádi országok közül ezzel Magyarország az utolsó helyen áll, Lengyelországban például 100 százalékos, Litvániában pedig a magyar adatnál 70 százalékponttal magasabb, 127 százalékos volt a növekedés.
Mint korábban is írtuk, 2007 és 2013 közötti európai uniós támogatási programok magyar GDP-növekedésre gyakorolt hatásairól két nagyobb elemzés is készült.
A KPMG Tanácsadó Kft. és a GKI Gazdaságkutató Zrt. a Miniszterelnökség felkérésére készített kutatása alapján uniós források nélkül a magyar GDP 2006 és 2015 között 1,8 százalékkal esett volna vissza (uniós pénzekkel átlagosan 4,6 százalékot nőtt ebben az időszakban). A másik kutatást a Hétfa Kutatóintézet végezte el, a tanulmány szerint az időszak végére a GDP szintje majd 2 százalékkal lett magasabb a támogatásokkal.
Becsey Zsolt úgy látja, hogy Magyarország mostani magas növekedési adata – köszönet a gazdaságpolitikának és nyugodt külső környezetnek – részben a nagy arányú uniós forráslehívásnak, részben pedig a hiánynak tudható be. Szerinte a kérdés most az, hogy ezt tudjuk-e tartani például a külső egyensúly megőrzésének oldaláról.
Nagy siker a növekedés, a feladat azonban az, hogy ezeket a jó időket minél jobban használjuk ki strukturálisan. Nőtt a foglalkoztatás, ami nagyszerű dolog, de ennek az extenzív tartaléknak nagyjából már leáldozik, a jövőt az határozza meg, hogy tudunk-e az intenzív jellegű termelékenységgel előre lépni”
– foglalta össze saját előrejelzését.
A kivándorlás ára
És végül még egy fontos adalék. Nem sokan beszélnek egy olyan körülményről, ami akár egy évtizeden belül éreztetni fogja a hatását a magyar folyó fizetési mérlegben. Ez pedig a hazautalt pénzek jelentős csökkenése lesz. Most évi hárommilliárd euróra becsülik ezt az összeget, ami úgy kell a költségvetés folyó fizetési mérlegéhez, mint egy falat kenyér.
Azonban a kint élők gyermekei már lényegesen kevesebbet fognak hazaküldeni – nem nagyon lesz kinek, és túl sok motivációjuk sem lesz erre, ha ahhoz a társadalomhoz tartoznak majd.
A most kint dolgozó szülők esetleg hazajönnek, de ők ellesznek a megszerzett nyugdíjukkal, nem lesznek rászorulva a gyerekekre. Márpedig ez a generáció egyre közelebb lesz ahhoz, hogy elkezdjen keresni, az a pénz azonban nagyobb részben vissza fog forogni abba a gazdaságba, ahol megtermelték. Az egyébként is csökkenő EU-s támogatásokkal együtt ez két olyan fontos körülmény, ami kihívás a felzárkózásnak.
MNB: Magyarország 2013 óta felzárkózási pályára állt
A Magyar Nemzeti Bank lehetőséget kért arra, hogy írásunkkal vitába szálljon. Álláspontjuk szerint a valóság a cikkünkben állítottakkal ellentétben az, hogy a magyar gazdaság növekedése európai szinten is kimagasló, elsősorban a 2010 után meghozott gazdaságpolitikai intézkedéseknek köszönhetően. Az alábbiakban válaszlevelük lényegesebb pontjait emeljük ki.
A kétezres évek igen kedvező globális konjunktúráját Magyarország – a régiós versenytársakkal ellentétben – sajnos nem tudta kihasználni. Hazánkban a gazdaságélénkítés elsődleges eszköze a költségvetésben a költekezés volt, aminek az eredményeként megugró költségvetési hiány és államadósság néhány éven belül fenntarthatatlanná vált. A 2006. évi rossz szerkezetű költségvetési kiigazítási kísérlet pedig már a globális pénzügyi válság előtt gyakorlatilag nullára csökkentette a magyar növekedést.
2010 és 2013 között a gazdaságpolitika fókuszában a költségvetési egyensúly helyreállítása és a későbbi gazdasági növekedés megalapozása állt. Az intézkedések középpontjában a foglalkoztatás bővülése állt, amely egyidejűleg javította a költségvetési egyensúlyt és támogatta a gazdasági növekedést. A költségvetési reformok eredményesek voltak: az államadósságráta növekedése már 2011-ben megállt, 2013-ban pedig Magyarország kikerült az Európai Unió 2004 óta tartó túlzottdeficit-eljárásából.
Az adatok magukért beszélnek: a magyar gazdaság növekedési üteme 2013 óta kétszerese az eurózóna átlagának és meghaladja a visegrádi régió átlagát is. Nehéz ezt nem felzárkózásnak tekinteni.
2013 és 2018 között a magyar gazdaság átlagos növekedési üteme 3,5 százalék volt, míg az eurózónáé 1,6 százalék. Ha az Európai Unió valamennyi országát vizsgáljuk, akkor a magyar növekedés a 4. legmagasabb volt 2013 és 2018 között (eltekintve a statisztikailag eléggé megkérdőjelezhető módon, egy évben 25 százalékos növekedést elérő Írországtól). Összességében tehát a makrogazdasági adatok a magyar gazdaság gyors növekedéséről és felzárkózásáról tanúskodnak.
A Magyar Nemzeti Bank teljes reakcióját ezen az oldalon olvashatják.
A cikk az Eurológus és az Európai Adatújságírók Hálózata közötti együttműködés eredményeként készült, a CC BY-SA 4.0 licenc szerint.
(Borítókép: Hans-Jürgen Braun, a Continental központi elektronikai gyárának vezetője (b4), Magyar Levente, a Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) parlamenti államtitkára (b5), Papp László (Fidesz-KDNP) polgármester (b6), Lukas Juranek, a Continental debreceni gyárának ügyvezető igazgatója (b7) és Stephan Rebham, a Continental erőátviteli divíziójának vezetője (b8) jelképesen megkezdi az abroncsgyártó és autóiparialkatrész-beszállító konszern hetedik magyarországi gyáregységének építését az alapkőletételi ünnepségen Debrecenben, a repülőtér melletti déli ipari övezetben 2018. szeptember 17-én. A magyar kormány 34,5 százalékos intenzitással, mintegy 10,6 milliárd forinttal támogatta a beruházást.
MTI Fotó: Czeglédi Zsolt)
Rovataink a Facebookon