Kelemen, Klementina
3 °C
7 °C

Miért hőzöng a fekete sereg?

2007.06.06. 16:08
A rostocki G8 ellencsúcson tüntető több tízezer ember politikailag és ideológiailag meglehetősen heterogén, alulról szerveződő civil szervezetek tucatjait képviseli, de abban mindannyian egyetértenek, hogy a fejlett kapitalista országok saját gazdagságukat a szegény országok, az ökológiai egyensúly és a fenntartható fejlődés rovására gyarapítják, tekintet nélkül a nincstelen tömegek és a jövő generációk érdekeire.

A Rostockban június 1.-8. között megrendezett globalizációkritikus G8 ellencsúcson több tucat, nagyon különböző ideológiai és politikai nézeteket valló, alulról szerveződő társadalmi szervezet több tízezer aktivistája vesz részt: anarchisták, autonómok, antifasiszták, környezetvédők, humanisták, liberálisok, sőt, jobboldali konzervatív és vallási szervezetek, például a német katolikus ifjúsági szövetség is kivonult.

A heterogén társaságban a közös nevező az a meggyőződés, hogy a fejlett kapitalista országok gazdasági és politikai elitje saját gazdagságát a szegények és a szegény országok rovására gyarapítja, méghozzá éppen az olyan nemzetek feletti intézmények segítségével, mint a G8, a Világbank (WB), a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vagy a Kereskedelmi Világszervezet (WTO).

A G8-at demokratikus felhatalmazás nélkül működő, illegitim világkormánynak tartják, amely miközben Afrika megsegítéséről vagy a klímaváltozás elleni harcról papol, éppen a súlyos környezeti és szociális problémákat okozó neoliberális politikák az egész világra való kiterjesztésén dolgozik, és kizárólag a legfejlettebb országok üzleti érdekeit szolgálja.

Érvelésük szerint a G8-államok nem tesznek semmit egy méltányosabb kereskedelempolitikai szabályozásért, és ezzel tovább mélyítik a globális szegénységet. A G8-ak tavaly még azt mondták, idén legkevesebb 50 milliárd dollárral növelik az Afrikának szánt segélyeket, ehhez képest az OECD tíz év után most elöször azt jelezte, hogy a világban csökkentek a fejlesztésre szánt összegek. A 2006-os adatok szerint a leggazdagabb országok az előző évnél 5 százalékkal kevesebbet áldoztak a legszegényebb régiók támogatására.


Az egyik legismertebb alterglob szervezet, az ATTAC szerint a G8 államok adósságpolitikáikkal és tanácsaikkal jelentősen hozzájárultak a legszegényebb déli országok gazdasági, szociális és környezeti katasztrófájához.

"Még az adósságelengedést is feltételekhez kötik, a feltétel pedig a külföldi működő tőke beáramlása előtt álló akadályok lebontása, az állam leépítése, a piacosítás. Ez pedig leginkább a legfejlettebb országok óriáscégeinek kedvez. Például gyakran kötik vízügyi segélyek folyósítását privatizációs feltételhez, amivel az olyan európai vízügyi óriásvállalatok járnak jól mint a Suez vagy a Vivendi. A kialakuló gazdasági rend és a függőségek nyomán Afrikából több pénz áramlik Európába, mint Európából Afrikába" - írja Scheiring Gábor, a Védegylet alterglob munkacsoportjának vezetője a rostocki ellencsúcsra aktivistákat küldő magyar ökopolitikai szervezet honlapján.

Adj pénzt, és uralkodj

A szegény országokat fojtogató adósságtömeg létrejöttében az antiglobalisták szerint az elmúlt ötven évben éppen a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap játszott meghatározó szerepet. A nemzetek feletti pénzintézetek igazi feladata abban állt, hogy új piacokat nyissanak a fejlett országok folyamatos terjeszkedésre és profitmaximalizálásra berendezkedett óriáscégeinek a második és harmadik világ országaiban, tekintet nélkül az ott élők és a környezet érdekeire.

Ezt általában korrupciótól és környezetrombolástól bűzlő gigaprojektek - például vízlépcsőépítések - nagyvonalú hitelfinanszírozásával oldották meg: a dollármilliárdok gyakran a megtérülés legcsekélyebb reménye nélkül folytak el, az adósság pedig hosszú évtizedekre kiszolgáltatottá tette az illető országot, ahol a jól-rosszul működő hagyományos társadalmi rendszereket hamarosan a vadkapitalizmus mocsara váltotta fel, a társadalmi egyenlőtlenség pedig aggasztó mértékben megnövekedett.

A civil szervezetek által összeállított bűnlajstrom szerint a világbanki beavatkozás hatására több országban - például Chilében - megdőlt a demokratikus államrend, egy egész sor fejlődő ország lakosságának túlnyomó többsége pedig eredeti életmódját és kultúráját vesztve nyomorszintre kényszerült. Az IMF és a WB hiteleit a gazdaság "strukturális átalakításához" köti, melynek során a deregularizáció, a liberalizáció és a privatizáció ürügyén valójában a nemzetközi tőke pozícióit erősíti.

Az átalakítás során a szociális és környezetvédelmi szabályozás enyhítése az alanyi jogon járó oktatási és egészségügyi szolgáltatások felszámolásához, a megélhetés költségeinek növekedéséhez, a munkahelyek számának csökkenéséhez, munkanélküliséghez és a szakszervezeti jogok megnyirbálásához vezet.

A mezőgazdaság területén korábban önellátó országok válnak kiszolgáltatottá az élelmiszerimportnak, ami élelmiszerhiányt, sőt éhínségeket okozhat. A fejlett országok által finanszírozott megaprojektek gyakran pusztítják a környezetet: csökken a biodiverzitás, teljes ökoszisztémák tűnnek el a föld színéről, egész országok válnak veszélyeshulladék-lerakattá a hitelek felvétele után. A világbanki ajánlások nem feltétlenül vezetnek gazdasági növekedéshez, viszont gyakran egész iparágakat számolnak fel - az eredmény az is lehet, hogy az illető ország nemhogy a hitelt, de a kamatait sem képes fizetni.


Mindezt nem puszta spekuláció: egy 1992-es WB belső elemzés kimutatta, hogy az elmúlt ötven évben kétmillió ember kényszerű áttelepítésére került sor világbanki projektek miatt, melyeknek 37 százaléka pénzügyi szempontból sem bizonyult kifizetődőnek.

Az IMF és a WB nyíltan elismeri hogy kizárólag közgazdasági megfontolások alapján működik, ezért nem zárkózik el diktatúrák finanszírozásától sem. Ezek a szervezetek egyébként maguk sem demokratikusak: a résztvevő országok szavazati jogát az általuk befektetett összeg arányában súlyozzák, így valójában csak a leggazdagabb országoknak van befolyásuk a döntéshozatalra.

A globkrit moztalmak gyakran felhánytorgatják azt is, hogy a 21. század elején a globális pénzügyi elit körülbelül negyvenezer tagja a világkereskedelem 80 százalékát tartja ellenőrzése alatt, a kétszáz leggazdagabb ember vagyona nagyobb, mint a populáció 41 százalékának teljes bevétele. Több mint 250 millió gyermek dolgozik a túlélésért embertelen körülmények között, évente 17 millió hal meg közülük amúgy könnyen gyógyítható betegségekben, mert nincs pénze a gazdag országok szabadalmakkal védett gyógyszereire. A déli félteke lakosságának egyharmada nem éri meg a negyvenéves kort, de a nyomor és a hajléktalanprobléma a legfejlettebb országokban is egyre több gondot okoz.

A többség elítéli az erőszakot

Az antikapitalista, antiglobalizációs mozgalmak szerint ez nem "természetes állapot", hanem annak a rendszernek a következménye, amelyben a nagyon gazdagok profitnövekedése az egyetlen érték, az emberi jogok, a társadalmi és a globális szolidarítás eszméit pedig csak néhány marginális civil szervezet képviseli. Erre szeretnék felhívni a figyelmet gyakran utcai erőszakba torkolló megmozdulásaikkal, és ők sajnálják a legjobban, "hogy a multinacionális tőke által működtetett tömegkommunikáció csatornáin legfeljebb a csaták utcai erőszakjelenetei jönnek át."

A mostani, és ehhez hasonló ellencsúcsokon részt vevő szervezetek többsége elítéli az utcai erőszakot és önmérsékletre inti aktivistáit. Az erőszakos incidensekben elsősorban a szélsőbaloldali autonómok Rostockban kétezer fősre becsült kemény magja, a "black bloc" vesz részt, amely egyfajta biztonsági szolgálatként definiálja magát az alterglob tömegrendezvényeken, és ha szükséges, úgymond a többiek védelmében vállalja a rendőrséggel való konfrontációt. A black bloc készül az utcai csatákra, kiforrott stratégiával száll szembe a rendfenntartókkal, később pedig mindent megtesz azokért, akiket letartóztatnak egy-egy akció során. Rostockban minden tüntetőnek a testére írtak egy telefonszámot, amelyet akkor kell hívnia, ha a rohamrendőrök beviszik.

"Az erőszakmentesség időnként használható taktika, de mint bármilyen helyzetben alkalmazandó ideológia az öngyilkossággal egyenlő" - áll egy black bloc tag internetes beszámolójában a június 2-i összecsapásokról. A black bloc az oszlatás megkezdése után támadott a szerintük mindenkit válogatás nélkül gumibotozó rendőrökre, a tagok mentalitására jellemző, hogy az aktivista netnaplójában azon kesereg, hogy az autók felgyújtása mekkora környezeti terhelést okozott, de a kamerás rendőrségi helikopterek megjelenése után elkerülhetetlen lépésnek tartotta, hogy a füst miatt ne rögzíthessék felülről az eseményeket.

A globalizáció újragondolása

Szerdán, a hivatalos G8 csúcsértekezlet megkezdődésével az eddig Rostock utcáira koncentrálódó megmozdulások két részre bomlanak: az erőszakmentes többség előadásokat, vitafórumokat, kultúrprogramokat látogat, a radikálisabb aktivisták pedig megkísérlik blokád alá vonni a Heiligendammi csúcstalálkozót - az aktivistatáborban napok óta blokádtréning zajlik, a black bloc felkészítette az akciókra a helyben verbuvált önkénteseket.


Az erőszakmentes frakció eközben szellemi munícióval láthatja el magát: a nyitóelőadást Jean Ziegler, az ENSZ élelmezésügyi szakértője tartotta kedden, aki korábban a kapitalizmus meggyőződéses híve volt, ma viszont már a globalizációkritikus mozgalmak egyik fő ideológusa. Ziegler pálfordulásának oka az Afrikában tapasztalt nyomor: gyakran hangoztatja, hogy a világ mezőgazdasága gond nélkül eltarthatna akár 12 milliárd embert is, "tehát az éhezők valójában a neoliberális világrendszer áldozatai, ahol a törvények csak a profitmaximalizálást védik, az emberi jogok, a szociális felelősség és a szolidaritás háttérbe szorul."

Az Indymedia tudósítása szerint Ziegler kedden beszélt még arról is, hogy a harmadik világban korrupció, kizsákmányolás, a jogok lábbal tiprása uralkodik, az emberek sorsa kilátástalan. Az országok újabb és újabb hitelek felvételére kényszerülnek és kiszolgáltatottá válnak a multinacionális óriásvállalatoknak. Etiópia példájával illusztrálta a folyamatot: bár a föld termékeny, az emberek többsége szegény és éhezik, mert a mezőgazdaság nagy részben a kávétermelésre épül, a kávé árát pedig a piacot uraló nagyvállalatok (például a Nestlé) mesterségesen nagyon alacsonyan tartják. Aki tehát ezt a kávét issza Európában, maga is részese a harmadik világ kizsákmányolásának.