Elszámították magukat a szövetségesek

Ellenséges elszigeteltségben, nemzetközi jogi szentesítés nélkül vívja a második öbölháborút az Egyesült Államok. Ez a hadjárat eddig minden eseményében a 12 évvel korábbi hadművelet ellenképe - mutat rá Tévedés című keddi vezércikkében a Libération. A párizsi baloldali-liberális lap szerint a koalíció bagdadi rezsim elleni hadüzenete arra a politikai hipotézisre épült, hogy a katonai nyomás súlya alatt Szaddám Husszein iraki diktátor rendszere egyszerűen összeomlik, az Amerikai erők háztól házig tartó harcok nélkül veszik be Bagdadot. Azaz tulajdonképpen egy nagyméretű rendőri akció keretében a diktatúrához kötődő kis létszámú csoport felszámolása árán, a nagyvárosok lerombolása nélkül aratnak könnyű és gyors győzelmet.

Hazatérnek az irakiak

Ez a forgatókönyv a hadjárat első öt napja után a legkevésbé sem igazolódott, és semmiben nem idézi fel az 1991-es öbölháború emlékét. Az iraki diktatúra továbbra is aktivitást tanúsít, még a déli, síiták lakta területeken is. Az országutakat nem lepik el menekülő tömegek, a határvidékeken felállított ideiglenes befogadó táborok üresek. Megindult viszont egy ellenkező irányú mozgás: az ellenségeskedések kezdete óta Jordániából több mint ötezer iraki tért haza.

Nem örülnek az amerikaiaknak

A tömeges megadások is váratnak magukra: Tommy Franks tábornok, az amerikai erők főparancsnoka háromezer iraki hadifogolyról számolt be a háború ötödik napján. 1991-ben a szárazföldi hadjárat mindössze négy napot vett igénybe, és ezalatt tízezerszámra adták meg magukat az iraki katonák. A szövetséges erőknek mostanáig egyetlen várost sem sikerült bevenniük, a déli országrészben lévő iraki haderők tisztjeivel kezdett alkudozások eredménytelenek, nincsenek olyan felvételek, amelyeken a helyi lakosság felszabadítóként üdvözli az amerikai-brit csapatokat.

Huszein hőssé válhat

Minden ennek ellenkezőjére vall. A 12 éve bevezetett ENSZ-szankciók tragikus következményei hazafias érzelmeket gerjesztenek az amerikai invázióval szemben, amelynek célszerűsége az irakiak számára továbbra is meglehetősen homályos. Ha a háború elhúzódik, Szaddám akár nemzeti hőssé is válhat honfitársai szemében. Az amerikai stratégák helyzetértékelése hibás feltételezésekből indult ki, vélekedik a Libération. A dél-iraki síiták, az északi kurdok, sőt a köztársasági gárda egységei is emlékeznek arra, hogy az első öbölháború után, a nyugati erők kivonulását követően Szaddám százezrével mészároltatta le az uralma ellen fegyverrel fellépő lázadókat. Az irakiak nem felejtették el, hogy a szövetségesek cserbenhagyták őket, s gyanakvással fogadják a tengerészgyalogosokat. Washingtont egyre inkább az a rémkép foglalkoztatja, hogy rákényszerülhet Bagdad katonai erővel történő elfoglalására, ez pedig szörnyű kalkulációs hibára utal.

Kapcsolódó anyagok:

A legfrissebb hírek Irakból

Az utcai harc a szövetségesek réme

Állítólag megsérült Szaddám Huszein