Az al-Dzsazira televízióban bemutatott felvételek fogoly és halott amerikai katonákról azt mutatják, hogy a Pentagon várakozása ellenére az amerikai csapatokat még a síita többségű déli országrészben sem felszabadítóként üdvözlik. A stratégia a győzelem kivívásában számolt azzal, hogy az iraki katonákat és a népet meggyőzik arról, hogy Szaddám Huszen iraki elnök sorsa megpecsételődött.
"Mocsárba csaltuk őket"
A folytatódó iraki ellenállás megkérdőjelezi a nagyszabású lélektani kampány eredményét. Az elmúlt fél évben 25 millió röplapot szórtak le, iraki parancsnokokat megadási tárgyalásokra buzdítottak. A nagyszabású kapitulációk elmaradása arra utal, hogy az iraki parancsnokok manipulálhatták az amerikai fél várakozásait. "Mocsárba csaltuk őket, sose kecmeregnek ki belőle" - állította az iraki tájékoztatási miniszter.
Kevés lehet az inváziós erő
Az amerikai parancsnokok tudták, hogy a haditerv kockázatos, az amerikai erőket mélyen Irak belsejébe vinni, hosszú, jórészt védtelen utánpótlási útvonalakkal. Az előörsök gyorsan haladnak, egészen addig, amíg harcoló ellenségbe nem ütköznek. Az M1 Abrams harckocsik és az M2 Bradley csapatszállító harcjárművek rendületlenül törnek előre. Egy katonatiszt a lapnak úgy nyilatkozott, hogy a násziríjai ütközet remélhetőleg rádöbbent mindenkit a megkerült és hátrahagyott iraki egységek veszélyére. Mint mondta, változatlanul aggódik, hogy az amerikai inváziós erő - az 1991-es öbölháborúban felvonultatottnak az egyharmada - túl kevésnek bizonyul.