Melinda, Vivien
2 °C
8 °C

Számháború Olaszországban is

2002.04.17. 12:26
Az állásban lévő olasz munkavállalók közül becslések szerint 13 millióan maradtak távol a munkától a szakszervezeti szövetségek általános sztrájkfelhívására. Jelenleg tart a vita arról, hogy a keddi megmozdulás politikai jellegű volt-e, avagy tisztán gazdasági-érdekvédelmi természetű.
Valóságos számháború folyik Olaszországban arról, hogy milyen fokú volt a részvétel a keddi olaszországi általános sztrájkban, eközben pedig Silvio Berlusconi kormánya egyszerre próbál kemény kézzel fellépni és párbeszédet folytatni a munkavállalók érdekvédelmi szervezeteivel.

A dolgozók 90 százaléka sztrájkolt

A szerdai napilapokból kiderül: a nyolcórás általános sztrájkot meghirdető szakszervezeti szövetségek (CGIL, CISL, UIL) számításai szerint a 14,5 millió, állásban lévő olasz munkavállaló közül 13 millió maradt távol a munkától a megmozdulás napján. Ez mintegy 90 százalékos részvételi aránynak felel meg. Az iparosok szervezete azonban csak 60 százalékosra becsüli a munkabeszüntetők hányadát. Az egyik legnagyobb vállalatnál, a FIAT-nál még ennél is nagyobb a számítások közötti különbség: a szakszervezetek 90 százalékos változatával szemben a cég állítása szerint a dolgozóknak mindössze 48,7 százaléka sztrájkolt.

Az ENEL áramszolgáltató kimutatta: kedden 20 százalékkal kisebb volt az áramfogyasztás, mint egy szokványos munkanapon, vagyis az ipar és a közhivatali intézmények energiafogyasztása körülbelül ennyivel volt alacsonyabb szintű a szokottnál.

Párbeszéd és keménység

Silvio Berlusconi
Silvio Berlusconi jobbközép kormánya még a tiltakozó akció előtt jelezte: kész újra felvenni a párbeszédet a szakszervezetekkel a munkaügyi reformokat illető vitás kérdésekben. Korántsem utalt azonban békülékeny magatartásra, hogy éppen a sztrájk napján bocsátott bizalmi szavazásra két cikket gazdaságpolitikai rendeletcsomagjából. A korábban érvénybe léptetett kormányrendeletet ugyanis a parlamentnek április 30-ig kell utólag megszavaznia, és a balközép ellenzék obstrukciós vitára készült.

A kormány úgy akarta elejét venni a dolognak, hogy a korábban külföldre menekített tőke büntetlen hazahozásáról és a fekete munka csökkentéséről szóló cikkeket éppen a sztrájk napján tette fel bizalmi szavazásra. Ez felháborította az ellenzéket, így a szavazás szerdára csúszott át.

Eközben folyik tovább a vita arról, hogy a keddi megmozdulás politikai jellegű volt-e (ahogyan azt a kormány és az iparosok szövetsége állítja), avagy tisztán gazdasági-érdekvédelmi természetű volt (ahogy azt a szakszervezetek vallják). A Corriere della Sera szerdai vezércikke felhívja a figyelmet: egy ilyen, egész országot megrengető sztrájk után egyik fél sem gondolhatja komolyan, hogy új folytathatja a párbeszédet, mintha semmi sem történt volna.

"Az ország már régóta leállt a modernizáció útján"

Olaszország egy napra teljesen leállt, de az ország már régóta leállt a modernizáció útján - olvasható a lapban. A kormánynak valóban többsége van a parlamentben, de nem Margaret Thatcher Nagy-Britanniájában vagyunk, a munka világát mint tárgyalópartnert a kormány kénytelen lesz tiszteletben tartani. De a szakszervezetek sem gondolhatják, hogy egy törvényesen megválasztott kormánnyal szemben csak az ököljog révén lehet érvényesíteni a dolgozói érdekeket - állapítja meg a Corriere della Sera.