Svédország a szakadék szélén?
További Külföld cikkek
- „A magyar kormányt nem nevezném a szövetségesünknek” – mondta Csehország külügyminisztere
- Leülnek vitázni az EP-listavezetők, de Deutsch Tamás biztosan nem lesz ott
- Az Európai Bizottság ujabb 68 millió euróval támogatja Gázát
- Olaf Scholz az emberi jogok tiszteletére szólította fel Azerbajdzsánt
- Joe Biden nem akar még nagyobb zűrzavart, Amerikának be kell avatkoznia
Svédnek lenni annyi, mint szociáldemokratának lenni, ismeri el még a jobboldali ellenzék miniszterelnök-jelöltje, Fredrik Reinfeldt is. Az országot az elmúlt 74 évből 65-ben a szociáldemokraták kormányozták. Az, hogy a most hétvégi választásokon az egyesült jobboldali ellenzék esélyes a győzelemre, nem kis válságot jelez, véli az Economist.
Nagyot eshet a bezzeggyerek
Pedig a kilencvenes évek eleji valutaválság - amikor Soros György egy-két ügyes tranzakcióval bedöntötte a svéd koronát, és már mindenki temette a svéd modellt - óta Svédország újra Európa bezzeggyereke. A gazdaság 2006 második negyedévében döbbenetes ütemben, 5,6 százalékkal bővült, és a világ egyik legversenyképesebb gazdaságának számít. És akkor még nem is áradoztunk a svéd vállalati kultúráról, a technológiai előnyökről és a jól képzett svéd munkaerőről.
De a felszín alatt sturkturális válság tünetei bujkálnak. Az Economist elemzői három fontos tényezőre, a valós munkanélküliségre, a munkaerőpiac rugalmatlanságára és az állam túlburjánzására hívják fel a figyelmet.
Hazug statisztikák
A hivatalos statisztikák büszkén hirdetik, hogy Dánia után Svédországban a legnagyobb a foglalkoztatottság mértéke, a dolgozó népesség aránya valamivel 70 százalék felett van. A munkanélküliségi adatok is lenyűgözőek, a 6 százalékos arányt irigykedve figyelhetik a németek és a franciák. De a számok hazudnak.
A svéd munkanélküli-statisztikákból kihagyják a kormányzati közmunkaprogramokban dolgozókat, a korai nyugdíjba kényszerítetteket és azokat a diákokat, akik bár egyetemisták, de szívesen dolgoznának is. Az Economist szerint ráadásul a hosszú betegszabadságon levő svédet is dolgozóként tartják számon, gyanúsan sokat. A svéd állami kiadások 16 százaléka táppénzre megy.
Stagnáló munkaerőpiac
A McKinsey Global Institute gazdaságpolitikai agytröszt idei elemzése szerint az elmúlt évtizedben folyamatosan esik a dolgozó népesség aránya, és 1950 óta gyakorlatilag nem teremtődtek új munkahelyek a magánszektorban. A fiatalkori munkanélküliség aránya a McKinsey ellemzése szerint az egyik legmagasabb Európában. Az elemzés szerint a valódi munkanélküliségi arány 15-17 százalék lehet.
A munkanélküliség ráadásul egy jól körülhatárolható csoportot, az elmúlt évek - társadalmilag amúgy is nehezen integrálható - muzulmán bevándorlóit sújtja leginkább. Érdekes összehasonlító vizsgálatot végeztek a mára az ország lakosságának 10 százalékát kitevő bevándorlók körében. Minnesotában és Svédországban élő szomáliai bevándorlócsoportokatt egybevetve kiderült, hogy az Egyesült Államokban több mint a felük dolgozik, a Svédországot választóknak a harmada se talált munkát, számol be az Economist.
A rejtett munkanélküliségnél is nagyobb probléma, hogy az új munkahelyek létrehozása rengeteg akadályba ütközik. Az irigykedve figyelt svéd szociális modellt elképesztő adóterhekből finanszírozzák, írja az Economist. Bár hivatalosan nincs minimálbér, a gyakorlatban a nagy hatalmú szakszervezetek kikényszerítette kollektív szerződések nagyon magas minimálbért garantálnak. A szakszervezetek a külföldi vállalkozások életét is megnehezítik. Egy Stockholm mellett építkező litván céget demonstrációkkal kényszerítettek arra, hogy saját, litván dolgozóival is a svéd szakszervezetek által kidolgozott kollektív szerződést kössön, ezért a cég hamarosan csődbe is ment a ráháruló terhektől. A litván munkások a nagy gondoskodásban munka nélkül maradtak.
Állami túlfoglalkoztatás
A svéd munkaerőpiac tehát stagnál, a szociáldemokrata kormányok az állami túlfoglalkoztatással igyekeztek változtatni a helyzeten. Ennek kvetkeztében a közszféra elképesztően túlsúlyos. A legnagyobb munkaadó az állam, a munkahelyek 30 százaléka a közszférában van. A túlfoglalkoztatás a termelékenység rovására megy, a fejlett ipari országok szervezete, az OECD legutóbbi tanulmánya szerint Svédországban a legkevésbé hatékony a közszféra.
A szociáldemokraták pedig hallani sem akarnak a most közfeladatként kezelt oktatás és egészségügyi ellátás privatizálásáról. Bár a jelenlegi szociáldemokrata kormány lelkesen hirdeti, hogy a magánóvodák 1990-es évek eleji bevezetése mennyire segítette a nők foglalkoztatottságának magas szinten tartását, a magánóvodákat bevezető konzervatív kormány vezetője, Carl Bildt nem győzi hangsúlyozni, hogy a szociáldemokraták anno foggal körömmel küzdtek ellenük.
Felébredtek
Európa ennek ellenére még mindig irígykedik. De a svéd választók már ráébredtek a nehézségekre. A héten publikált közvélemény-kutatások szerint a jobbközép pártok (az Új Mérsékelt Párt, a Centrumpárt, a liberális Néppárt és a Kereszténydemokrata Párt) Mérsékelt Koalíciós Párt nevű szövetsége 48,1 százalékra számíthat, míg a névleg szintén együtt induló baloldal (a szociáldemokrata Baloldali Párt, a Zöldek és a Munkáspárt) 46,1 százalékon áll. A baloldali pártszövetség azonban nem funkcionális, a Zöldek és a Munkáspárt eddig csak kívülről támogatják a szociáldemokrata kormányt, és bár most kormánytagságra vágynak, Goran Persson kormányfő semmi ilyesmit nem ígért nekik - és ez akár lázadásukhoz is vezethet.
Pedig a jobboldali koalíciót egy komoly botrány is sújtotta a választás előtt. A liberálisok ifjúsági szervezetének aktivistái hónapokkal ezelőtt feltörték a szociáldemokraták szervereit, bizalmas anyagokat töltöttek le róluk. A botrányba a Néppárt sajtófőnöke és főtitkára is belebukott, mindketten önként távoztak posztjukról.
Persze még semmi sem dőlt el. Tisztában van ezzel a már idézett Fredrik Reinfeldt jobboldali kormányfőjelölt is. Egyrészt, mert a szociáldemokraták bizton számíthatnak a 30 százaléknyi közalkalmazott szavazataira, illetve a bőséges munkanélküli-segélyben - A pénz három évig jár, az első évben az utolsó fizetés 85 százalékát kapják a rászorulók - részesülőkre. Hiszen a jobboldal elsősorban a munkanélküli-segélyeket nyírbálná meg a munkavállalási kedv növelésére, másrészt a vállalatokat sújtó adóterheket csökkentené a munkahelyteremtés ösztönzésére. A jobboldal azonban most nem ígér olyan radikális piacpárti reformokat, mint tette azt 1998-ban, utolsó győzelmekor. Hiszen svédnek lenni annyi, mint szociáldemokratának lenni.