Nem számít más, csak a tucatnyi billegő állam

Az Egyesült Államokban az országosan leadott szavazatok egyáltalán nem jelentenek garanciát senkinek sem a végső győzelemre, hiszen az elektori rendszer alapján hirdetnek végső győztest. Ez pedig azt is jelenti, hogy valójában a demokraták és a republikánusok között ingadozó néhány államban dől el az elnökség sorsa.

Nem ugyanannyit érnek az államok

Az elektori rendszerben mind az 50 államnak jár bizonyos számú elektor (kb. küldött), amit a népesség arányában időről időre felülvizsgálnak. Egy pont alá viszont nem lehet becsúszni, ezért is van az, hogy a 3 elektort érő Wyomingban egy elektor sokkal kevesebb szavazót képvisel, mint mondjuk Kaliforniában, ami 55 elektorral a legtöbbet érő állam.

Valójában minden államnak annyi elektora van, ahány képviselője – ez a méretétől függ –, és szenátora – minden államnak kettő – a szövetségi törvényhozásban. Mivel a képviselőházban és a szenátusban összesen 535-en ülnek, a bűvös 538-as számhoz kell még az is, hogy a törvényhozási képviselet nélküli, önálló közigazgatási körzetként működő Washington D.C.-nek is van három elektora.

Az egyes államok győztese két kisebb kivételtől eltekintve mindent visz, míg Maine-ben és Nebraskában sajátos módon kongresszusi körzetekben is meg lehet csípni egy-egy elektort. Összesen 538 elektor van, ezért az a jelölt a győztes, aki legalább 270-et megnyer közülük.

Néhány állam dönt mindenről

Azonban a Demokrata és a Republikánus párt szilárd bázissal rendelkezik az államok többségében, amik így lényegében soha nem kerülnek képbe az elnökválasztáson – viszont a kongresszusi vagy kormányzói választások esetében ez sincs ilyen szinten kőbe vésve –, ellenben egy fontos kiindulási alapot jelentenek mindkét jelöltnek. Így teljesen lényegtelen, hogy Clinton 30 pontos, vagy 10 pontos különbséggel nyeri meg Kaliforniát, ahogy az is, hogy Trump várhatóan más republikánus jelölteknél kisebb előnnyel húzza majd be Texast.

Ellenben a 29 elektort érő Floridában viszont néhány száz szavazat is eldönthet egy egész elnökválasztást, ahogy az meg is történt 2000-ben. Ezért aztán az elnökjelöltek kizárólag

Ez persze nem jelenti azt, hogy Clinton például ne vett volna részt a keleti és a nyugati parton a hagyományosan demokrata bástyáknak számító államokban is eseményeken, azonban ezek általában zártkörű pénzgyűjtő rendezvények voltak.

A kalapozások eredményét aztán az ingadozó államokba forgatta vissza. Ezek köre viszont elnökválasztásról elnökválasztásra is változni tud, nem kis részben a demográfiai folyamatoknak köszönhetően. Máskor egész egyszerűen egy adott választásra kerül képbe egy állam, Indianát például 2008-ban el tudta hódítani Obama, de ez másodszorra már nem sikerült neki, és most sem kell miatta annyira izgulnia Trumpnak. Ellenben pont a republikánus pártelittel sem keveset hadakozó Trump nem átlagos jelöltsége remegtetett be olyan republikánus államokat, mint például Arizona, ami utoljára 1996-ban lett demokrata elnökjelölté Bill Clinton személyében.

Az idei elnökválasztáson az itt jelzett államok jöttek bármilyen szinten szóba meghódítható célpontként, habár Georgia is közeledett egy ideig, és az elmúlt hetekben Maine-ből és Új-Mexikóból is érkeztek szorosabb pollok. Azonban ezek közül is csak néhányat nevezhetünk igazi csatatérnek, például Floridában, és Észak-Karolinában is hajszálon múlhat, ki fog győzni.

Az országos felmérésekben is vezető Clinton a különböző súlyozásokkal dolgozó modellek alapján eltérő mértékben, de egyértelmű előnyben van az elektori rendszer alapján is, és sok esetben, például a CNN-nél is úgy számolnak, hogy mindössze egyetlen igazán szoros államra van a győzelemtől, miközben Trumpnak lényegében az összes szoros küzdelmet nyernie kellene, hogy legyen esélye a győzelemre.

Az elektor is csak ember

Akárhogy is alakul, az elnökválasztás most dől el, de az elnyert elektorok formálisan majd december 19-én fognak csak tényleg szavazni Barack Obama utódjáról. Ez külön is érdekes, hiszen a modern időkben ez puszta formalitássá vált, azonban voltak már kiugró esetek: 2000-ben Washington D.C. egyik elektora például tiltakozásul nem szavazott Al Gore-ra, amiért a fővárosi körzetnek nincs külön képviselete a kongresszusban.

(Fordítsa el mobil készülékét!)

A mostani kampány alatt felgyülemlő feszültségeket nagyon jól jelzi, hogy volt olyan texasi elektor, aki előre azzal fenyegetőzött, hogy nem szavaz együtt társaival az államot szinte biztosan megnyerő Donald Trumpra. A másik oldalon pedig legutóbb éppen pénteken lengette be a biztosan demokrata Washington állam egyik delegáltja, hogy nem hajlandó Clintont választani, mivel a volt first lady szerinte egy bűnöző. Ettől függetlenül azért azt nehéz elképzelni, hogy a választási eredményeknek nyíltan ellentmondva egy adott ember kockáztassa a népharagot, és szoros elektori győzelem esetén tényleg szembeforduljon a nyertessel.

Viszont ez is jelzi az elektori rendszer régmúltból megmaradt számos furcsa vonását. Viszont a rendszer támogatói szerint ez mindennél jobban jelzi, hogy az Egyesült Államok több különböző állam szövetsége, az egyes államokat pedig egy átlagos választáshoz hasonlóan az a jelölt nyeri el, aki ott a legtöbb szavazatot kapta. Egyébként nem gyakori annyira, hogy az országosan leadott szavazatok alapján győztes jelölt ne nyerje meg az elektori kollégiumot is. Ilyen legutóbb 2000-ben fordult elő, amikor George W. Bush győzött, pedig Al Gore több szavazatot kapott összességében.

De mi van a hekkerveszéllyel?

Abból is látszik, hogy az Egyesült Államok választási rendszere erősen decentralizált, hogy minden állam saját hatásköre eldönteni, milyen módszerrel szavazhatnak az állampolgárai, és maguk az államok bonyolítják is le a szavazási folyamatot. Ebből adódóan nagy eltérések alakultak ki az országon belül: van, ahol csak papíron, sőt csak levélben lehet szavazni, de olyan is, ahol semmiféle papírnyoma nincs az egésznek. Olyan is van, ahol bárki szavazhat interneten, de szerencsére csak egyetlen államban.

A választási rendszer ezen sokszínűsége azért került az utóbbi időben az érdeklődés középpontjába, mert az elnökválasztást nyár óta kísértő hekkertámadások és szivárogtatások miatt egyre többen kezdtek attól félni, hogy a támadással megvádolt oroszok belepiszkálhatnak az eredményekbe. Pláne, hogy később kiderült, hogy húsz állam választói adatbázisa körül is szaglásztak hekkerek.

A különféle szavazói rendszerek széles skálán mozognak. Egy-egy körzetben a szavazás lehet:

• papíralapú, kézzel számolt;
• papíralapú, de beszkennelik az összeszámoláshoz, viszont így is van nyoma papíron;
• elektronikus, de nyomtatható papíralapú bizonylat a szavazatokról; illetve
• teljesen elektronikus, és semmiféle papíralapú nyoma nincs a szavazatoknak.

21 államban, plusz Washington D.C.-ben teljesen papíralapú a rendszer, ebből 3 államban csak levélben lehet szavazni. 24 államban vegyesen használnak különböző, papíralapú és elektronikus rendszereket. Csak 5 olyan állam van az idei választáson, ahol teljesen elektronikus és papírmentes a szavazás: Louisiana, Georgia, Dél-Karolina, Delaware, és New Jersey.

Ami viszont igazán lényeges, hogy a végeredmény szempontjából kulcsfontosságú 13 billegő államban hogyan néz ki a szavazás, mert a választási rendszerbe vetett bizalom esetleges megingása ezekben az államokban okozhatná a legnagyobb felfordulást:

• 4-ben teljesen papíralapú a szavazás: Iowa, Michigan, New Hampshire és a levélszavazó Colorado.
• 4-ben vegyesen papíralapú és elektronikus papírbizonylattal: Arizona, Wisconsin, Ohio, Észak-Karolina.
• 3-ban vegyesen papíralapú és csak elektronikus: Pennsylvania, Virginia, Florida.
• 2-ben elektronikus papírbizonylattal: Nevada, Utah.

Ez jó hír, mert az elektronikus szavazás miatti aggodalom nem teljesen alaptalan. A választási IT-rendszerek sebezhetősége nem újdonság, sőt több államban egyenesen borzalmas állapotban vannak: öreg, rosszul karbantartott, hibáktól hemzsegő gépeket használnak, és az elektronikus szavazási folyamatban is vannak gyenge pontok. Volt is arra példa a közelmúltban, hogy probléma adódott abból, hogy nincs nyoma papíron a leadott szavazatoknak: 2004-ben egy észak-karolinai megyei önkormányzati választás előzetes szavazása során egy szavazógép egyszer csak felhagyott a szavazatok számlálásával. 4500 szavazat veszett el visszafordíthatatlanul – egy olyan választáson, amelyet végül 2000 szavazat döntött el.

Külön eset az internetes szavazás, amire különféle formákban 31 államban van lehetőség, de nagyrészt csak katonáknak és más külföldön tartózkodó állampolgároknak. Csak egyetlen államban, Alaszkában adhatja le bármelyik állampolgár interneten a szavazatát – ami a választás tisztasága miatt aggódóknak jó hír, mert messze ez a legvédtelenebb és legkönnyebben manipulálható szavazási mód.

Telefonon viszont sehol senki nem szavazhat, hiába próbálják twitteres trollok az ellenkezőjéről meggyőzni a választókat.