Gyöngyi
9 °C
9 °C

Még nincs kivégzés

2013.11.27. 22:49
Még nincs kivégzés, még nincs baj – mondja Stohl András a Vígszínházról. Beszélt arról is, hogy miben más a Mephisto a Vígben, mint a Nemzetiben volt, hogyan tolmácsolt Alföldi Róbert és a víges színészek között, miért nem érzi veszélyes kihívónak Balázs Pétert, és mit gondol Koppány-alakításáról. Szóba került a tévézés, a drogprevenció, és az is, hogy azt mondta Vidnyánszky Attiláról, hogy aki szarral gurigázik, annak szaros lesz a keze.

Egy hónapja játsszátok a Vígszínházban Alföldi Róbert legújabb rendezését, a Danton halálát. Attól féltél előtte, hogy túl nehéz lesz a darab a nézőknek. Hogy látod most?

A félelem jogos volt, mert ez egy rendkívül nehéz darab, mondanivalójában, nyelvezetében. Nem véletlenül nem szokták játszani. Nem szoktak olyan darabokat játszani, ahol nagy monológok vannak, a színészek sincsenek igazán felkészülve rá, a nézők sem. Inkább olyan darabokat választanak a színházak, amikben rövid párbeszédek vannak, vagy maximum shakespeare-i hosszúságú monológok, nem ilyen eszeveszett hosszúak. Ráadásul iszonyatosan nehéz maga a szöveg, bonyolult politikai összefüggések vannak benne, amikhez jó lenne, ha az ember valamennyire ismerné a korabeli történelmet, a francia forradalom korát. De ezen kívül még sok mindent jelent, ettől zseniális darab, hogy sok mindenben a mai életünkről is szól. Nem jobboldalról vagy baloldalról beszélek, hanem magáról a politikáról, hogy a hit, az elfogultság hogy zabálja fel a reális és tiszta gondolatokat.

Ez mennyire jött át a nézőknek?

Remélem, hogy átjött, mert nagy siker. Amikor Marton tanár úr megnézte (Marton László, a Vígszínház korábbi igazgatója – M.D.) azt mondta, hogy stúdiószínházban már megszokta, hogy nyolcvan ember rezzenéstelenül figyel, erősen koncentrál. De 1100 embernél látni ugyanezt hihetetlen. Nyilván ez nemcsak nekünk szól, hanem magának a szövegnek, kell, hogy a nézők akarják követni a történetet. Itt, ha kicsit elbóbiskolsz vagy nem figyelsz oda, akkor már fingod nincs, hogy hol tart az előadás.

Húsz éve a Katonában már eljátszottad Dantont. Nagyon más a mostani?

Sok idő eltelt, velem is sok minden történt. Akkor 25-26 éves voltam, és eljátszottam egy egyébként 40 éves embert. Nem tudtam azokat a dolgokat, amiket most, már megélve, talán hitelesebben tudok előadni. És nagyon sok minden történt az országban is, sokszor volt kormányváltás, került valaki ellenzékbe, aztán vissza a hatalomba. Olyan politikusok is kinevelődtek, akik valaha barátok voltak, de most már szöges ellentétben állnak egymással. Így sok minden pakolódott az előadás alá. Robi is másként akarta megfogni, őt kevésbé érdekelte a verejték, sokkal inkább érdekelték a gondolatok.

Azt is mondtad, hogy végre lekerült rólatok a nemzetis súly.

Az utolsó év nagyon kemény volt, mindannyian tudtuk, hogy fölöttünk lebeg, hogy ennek vége van, ezért nagyon jót kell csinálni. Nem lehet beleszarni, meg kell próbálni a legjobbat odatenni. Közben egyre nehezebbek voltak a körülmények, egyre kevesebb volt a pénz egy produkcióra, és amiatt, ami körülöttünk folyt, az idegrendszerek is a végét járták. Iszonyú fáradt volt már mindenki, nagyon sokat játszottunk. Most viszont ideálisabb környezetbe kerültünk, csak és kizárólag ezzel kellett foglalkoznunk, nem kellett még játszani, nem voltak még más előadások. Valahogy mindenki jó formában volt.

Ez volt a bemutatkozásod a Vígszínházban. Ez nem nyomasztott?

Előtte egyfolytában dolgoztam, Angyalok Amerikában, Bányavirág, Illatszertár a Centrálban, aztán jött a Mephisto, a Kőműves Kelemen, az István, a király, így nem nagyon volt arra időm, hogy ezt bemutatkozásnak fogjam fel. És nem is úgy fogadtak, hogy nekem itt bizonyítanom kell. Szinte mindenkit ismertem, és nagyon hamar megkaptam a segítő kezeket, segítő tekinteteket az itteni kollégáktól. Ez egyfelől kurva jól esett, másfelől meg azt gondolom, hogy ez az alap ahhoz, hogy jó színház születhessen.

Tizenegy évig voltál a Nemzeti Színház tagja. Vissza fogsz menni megnézni, hogy milyenek most az előadások?

Mindenképpen. A kollégák miatt, mert ők a barátaim, meg a stáb miatt, akik hátul dolgoznak, mert nagyon szerettem őket. Egyszerűen kíváncsi vagyok, és nem gondolom, hogy az a megoldás, hogy látatlanban fújolunk egymásra és puffogunk. Ez egy ilyen helyzet, el kell fogadni és tovább kell lépni. Ha jó előadást lát az ember, azt el kell ismerni, oda kell menni és gratulálni kell.

A Mephistót átvette a Nemzetitől a Vígszínház. Más ez az előadás?

A Mephisto a Nemzeti Színházban mást jelentett. Ott nemcsak egy előadás volt, hanem valaminek a jelképe. Nem pártpolitikai értelemben, de sokkal politikusabb előadás volt. Itt egy előadás, semmi több. Ráadásul a színházi függönyök általában bordók, amikor az előadásban színház a színházban jelenet van, bordó függönyöket lógatnak be. A Nemzeti nézőtere kék, ettől mindig levált a dolog. Itt viszont minden bordó, az ülések, a nézőtéri ajtók függönyei, tehát gyakorlatilag egy kör alakult ki, nem válik el a színpadi és valódi színház. Amikor Dora Martin fellép az előadásban, a Vígszínház színpadán lép fel. Sokan azt mondják, hogy én is jobb lettem, valószínűleg nyáron ülepedett bennem a szerep, árnyaltabban játszom, nem szaladok annyira a szerep után, mint a bemutató idején a Nemzetiben. És akik itt átvették a darabot, azoktól ez óriási bravúr. Tíz nap alatt egy ilyen típusú darabba beállni rettenetesen nehéz. A színészekről is beszélek, de a műszakról is, mert itt a fénynek, a hangnak, mindennek klappolnia kell, különben bukik az egész.

Tudtál segíteni az itteni színészeknek abban, hogy könnyebben tudjanak együtt dolgozni Alföldivel?

Gyakorlatilag tolmácsként is működtem. Ha Robi azt mondja, hogy szűkebben vagy egyenesen, nem biztos, hogy a színész rögtön tudja, hogy mire gondol. Akkor odafordultam, úgy, hogy ne lásson a Robi, és mutattam, hogy mondd így. De Robi is nagyon jó formában volt, úgyhogy nem volt rám nagy szükség. De ez egy nagyon egyszereplős darab. Nekem azért volt nehéz a tíz próbanapja, mert végig nagyon ott kellett lennem. Ha négyszer ismételtünk meg egy jelenetet, akkor négyszer kellett teljes intenzitással csinálnom, hogy a többiek tudjanak jönni hozzám, hogy azon az intenzitáson tudjanak jönni, ahogy majd az előadásban lesz.

Valószínűleg meghosszabbítják egy évvel Eszenyi Enikő mandátumát. Milyen most a hangulat a Vígben? Megkönnyebbültetek, vagy hasonlít ahhoz, amit a Nemzetiben átéltél?

A fene se tudja, hogy meghosszabbítják-e, a mai világban egyáltalán nem lehet tudni semmit. De itt valahogy nyugodtabb a légkör. Talán mert nincs olyan kihívó. Nem akarom megbántani Balázs Pétert, de a Nemzetiben, amikor meghallottuk Vidnyánszky nevét, akkor már tudtuk, hogy baj van. Itt erős volt az évadkezdés, az Álomkommandó a Pestiben, aztán a Danton a Vígben. Nem látok itt pánikot egyelőre. Még nincs kivégzés, még nincs baj.

Olvastad az igazgatói pályázatokat?

Nem, ehhez én nem tudok mit hozzátenni. Engem Enikő ideszerződtetett, az a dolgom, hogy teljes mellszélességgel próbáljak kiállni mellette.

Bár Eszenyi Enikő ezt mindig visszautasította, páran leírták, hogy árthat az esélyeinek, hogy idehozta a Mephistót Alföldivel és veled. Te is gondoltál erre?

Persze. Egy nőről beszélünk, de ez egy nagyon férfias döntés volt. Így érdemes színházat csinálni, ha bele kell halni, akkor így kell belehalni, ahogy ő csinálta. Én hülye vagyok, nem vagyok egy taktikus alkat. Lehet, hogy más típusú ember azt mondja, hogy hiba volt, mert kicsit csendben kellett volna maradni. Még csak nem is megalkuvásról beszélek. De ő ezt fontos és érvényes előadásnak tartotta, és miután engem ideszerződtetett első felindulásából, ez hozta magával az előadást is.

Mit gondolsz az István, a királyról és a saját Koppány-alakításodról?

Nagyon szerettem az előadást, szerettem játszani. Nagyon izgultam, senki nem tudja, hogy mennyire nehéz élőben elénekelni. Vikidál soha nem énekelte élőben, mindig playbackről ment. Aki élőben látta, akár Szegeden, akár az Arénában, az óriási élménnyel ment haza. Ami nem sikerült igazán jól, nem volt talán jó taktikai döntés, hogy augusztus 20-án leadta a tévé. Ráadásul úgy, hogy nem az előadást adta vissza igazából, hanem le lett közvetítve valahogy. Augusztus 20-án nyilván az emberek mást, egy konzervatívabb előadást várnak, ami nem bolygatja meg ennyire a kedélyeket. De a Robi ilyen, ő megbolygatja a kedélyeket, amit Rosta Mária producer és az RTL Klub bevállalt. És még az sem biztos, hogy ez baj. Mégiscsak a 21. században élünk, és mégiscsak a ma előadását csinálta meg a Robi, nem egy harminc évvel ezelőtti előadást. Le lehetett volna vetíteni azt is, és akkor nem lett volna semmi baj, akkor szép csendesen eltelt volna az augusztus huszadika. Ez az előadás 2013-ról szólt.

És te milyen voltál benne?

Kurva jó voltam. (nevet)

A kritikák azt írták, hogy színészileg rendben volt, hangilag nem teljesen.

De ezt is az alapján írták, amit a tévében láttak, nem az élő előadásról. Ezt amúgy nem lehetett tökéleseten megcsinálni. Ha valakinek ez kevés volt, akkor kevés volt. Olyat is hallottam, hogy én énekeltem a legjobban az előadásban. Csak viccelek, a Fekét (Feke Pál játszotta Istvánt – M.D.) mindig ezzel húztam.

Számít neked, hogy mit írnak rólad? Tud bántani?

Tud, persze. Én ilyen szempontból egy nagy gyerek vagyok, megnézem, hogy hátha dicsérnek. És ha igen, akkor boldog vagyok, ha meg szidnak, akkor szomorú. Még a kommenteket is elolvasom.

A filmekből és a tévéből eltűntél pár éve. Aztán idén nyáron újra forgattál Török Ferivel. Elképzelhető, hogy műsorvezetőként is visszatérsz?

A tévé nehéz ügy. Szerintem egyszerűen elmúlt az idő. Azt szokták mondani, hogy a célközönség a 18–49-es korosztály. Az RTL-nél, ahol voltam, megvannak a műsorokra az emberek. Sebestyén Balázs csinálja a nagy show-kat, Istenes Bence a fiataloknak szóló műsorokat, és ha Ördög Nóri is visszajön a szülésből, gyakorlatilag megvan a stáb. Én lennék a legöregebb közöttük. A tévézésnek csak akkor lenne értelme, ha olyan műsort találnának ki, ami jó nekem.

A Való Világban ezek szerint már nem tudod elképzelni magad.

A korom miatt sem, meg Mephistóként az már hülyén nézne ki.

A bulvársajtó kevesebbet írt rólad mostanában. Ez csak amiatt van, hogy már nincsenek botrányaid, vagy eldöntötted, hogy kevésbé engeded be őket az életebe?

Két vagy három éve egyáltalán nem adok interjút bulvárlapoknak, csak és kizárólag munkaügyben. De abban a pillanatban, hogy lesz valami olyan, amibe belekapaszkodhatnak, megint címlapokra fognak dobni mindenféle szirszarral. Csak most nem találnak fogást.

A legutóbbi ügy a könyved miatti per volt. (A Budapesti Fegyház és Börtön jó hírnév megsértése miatt polgári pert indított Stohl András és Szalai Vivien újságíró ellen, mert szerintük Magyar börtönpokol című könyvükben valótlan dolgokat állítanak a büntetés-végrehajtásról – M.D.) Nem lett volna jobb a börtön után hagyni az egészet? Nem bántad meg, hogy megírtátok ezt a könyvet?

Lezárták a nyomozást bűncselekmény hiányában, nincs per. Nem bántam meg a könyvet, mert azt akartam, hogy lássák, milyen egy börtön. Szerintem az is érdekes, hogy egy ilyen ember, ha bekerül, hogy éli meg. Nagyon jó könyv, vicces, sokat lehet rajta nevetni. Én sokat nevettem, amikor visszaolvastam.

A drogprevenciós előadásokat még csinálod?

Nyolcat csináltam, amióta kijöttem a börtönből. Mindig elmondtam, hogy két okból csinálom. Az egyik, hogy a gyerekek tőlem jobban elfogadják ezeket a dolgokat, mert életszerűbb, ha én mondom. A másik, hogy enyhítő körülményként fogják értékelni az ítéletnél. Nyilván erről is azt írta a bulvársajtó, hogy cserben hagytam a fiatalokat, mert már nem járok. Járok, ha van egy pici időm, csak nem szóltam erről. De az is érdekes, hogy azzal, hogy ezt bevállaltam, még mindig azt erősítem, hogy „Stohl, a drogos”. Stohl megint a drogról beszél, a nevem ezzel kapcsolódik össze. Pedig ezt szeretném minél hamarabb letisztázni.

Pár hete azzal kavartál vihart, hogy egy Népszava-rendezvényen azt mondtad Vidnyánszkyról, hogy aki szarral gurigázik, annak szaros lesz a keze. Azt is elmondtad, hogy tehetségesnek tartod, kíváncsi vagy a munkájára, de nem ez került a címekbe, mert nem ez volt a legizgalmasabb.

Nem szeretnék úgy élni, hogy azon gondolkozom, hogy mit mondhatok el, és mit nem. Nyilván nem akarom magam alatt vágni a fát, de úgy nem lehet élni, hogy folyamatosan kontrollálod magad, hogy ebből majd mit fognak kihozni.