James Gunn a véres és kimerült Supermanhez hasonlította AmerikátMarion Laine rendezőnő igencsak férfiellenes hangulatban lehetett, amikor elkészítette a Nyitott szívvelt. Ebben a filmben ugyanis csak a férfi követ el hibákat, csak ő gyenge, csak ő agresszív, csak ők hiú, csak ő meggondolatlan. Minden rossz forrása, miközben a nő próbálja menteni a menthetőt.
Adott egy szép, negyvenes pár, Mila (Juliette Binoche) és Javier (Edgar Ramirez). A munkájukat (mindketten szupermenő sebészek) nagyon komolyan veszik, de ezt leszámítva úgy élnek, mintha még egyetemisták lennének. Minden este buli, ivászat a barátokkal, táncolás, rengeteg szex, a nappaliuk közepén pedig egy pingpong asztal áll. Szakmai eredményeiken kívül arra a legbüszkébbek, hogy ilyenek. Ők aztán nem lettek megfáradt középkorú házaspár, nem fásultak bele a hétköznapok rutinjába, nekik sem a lakásuk, sem a ruháik, sem a hobbijaik nem olyanok, mint másoknak. Ők robogóval járnak, nem autóval, dobozból esznek, nem tányérból és név szerint ismerik az összes pultost a városban.
Hogy Miláéknál az alkohol vált rutinná, csak lassan tűnik fel a nőnek. Pontosabban csak akkor, amikor férjét, bármilyen zseniális sebész is, felfüggesztik, mert félrészegen járt dolgozni. És ha ez nem lenne elég, kiderül, hogy nekik, akik sosem akartak gyereket, mert az olyan konvencionális, mégis sikerült összehozni egyet. A nő már túl öregnek érzi magát az anyasághoz, amire soha nem vágyott, a férfi viszont ragaszkodik a gyerekhez. Munkája ugyan nincs, az üveget is képtelen letenni, de gyerek az kell neki. Mivel más ötlete nincs, ráveszi a nőt, hogy költözzenek Argentínába, Javier szülőhazájába. Mert az nem fair, hogy eddig csak a nő hazájában éltek. Igaz ugyan, hogy ehhez Milának fel adnia a karrierjét, de annak már úgyis lőttek a terhesség miatt.
A film innentől Mila pokoljárása: egyszerre küzd a gyerekéért, akit már nagyon is akar, a házasságáért, a saját és a férje munkájáért. Egyre nagyobb hassal egyre kétségbeejtőbb helyzetekbe kerül. Javier meg, mint egy dúvad megy előre, tojik mindenre és mindenkire.
A film nagy szerencséje Juliette Binoche. Közel ötven éves, mégsincs szétbotoxozva az arca, végig jó nézni a játékát. És ha éppen nem történik semmi, vagy nem történik semmi új a vásznon, akkor is figyelni kell rá. De ugyanez igaz a férfi főszereplőre is. Edgar Ramirezt a magyarok leginkább a Zero Dark Thirty - A bin Láden-hajszából és a Titánok haragjából ismerhetik. Nincs könnyű dolga ebben a melodrámában neki sem, de megoldja. Ha csak egy picit is árnyaltabb szerepet kap, akkor nemcsak neki, hanem a nézőknek is sokkal jobb lett volna.
De a film végére nincs bocsánat semmi szín alatt.
IMDb: 4,7
Index-ítélet: 10/6
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon