comment:com
Folytatódik a zombivadászat
Hitler még sosem volt ennyire félelmetes, mint a Netflix új filmjében
A második világháború szinte kiapadhatatlan témaforrás a filmeseknek. De lehet-e bármi újat mondani 2022-ben a brutális fegyveres konfliktusról anélkül, hogy egy elcsépelt produkció lenne a végeredmény? Hiába kaptunk a múltban olyan erős drámákat, mint a Ryan közlegény megmentése vagy Az elit alakulat, a Netflix új kémdrámája, a München teljesen új megvilágításba helyezi a történteket, és merészen azt kérdezi a nézőtől: Ön megölte volna Hitlert, ha lehetősége adódik rá?
A film Robert Harris regényét ülteti át képernyőre, és bár a valóságban is megesett történéseket dolgoz fel, egy fiktív elemekkel és karakterekkel telitűzdelt kémdrámáról van szó. A cselekmény 1932-ben veszi kezdetét, amikor három jóbarát épp azt ünnepli, hogy végre elvégezték a híresen nehéz Oxfordi Egyetemet. A visszafogott Hugh Legat, az új Németországra vágyó Paul von Hartmann és barátnőjük, Lena útjai azonban az erősnek tűnő kötelék ellenére kisvártatva elválnak.
Hat évvel később látjuk őket újra, amikor Legat a brit miniszterelnök, Neville Chamberlain közvetlen munkatársa, a Németországban élő Von Hartmann pedig olyannyira kiábrándult Hitlerből, hogy merényletet tervez a Führer ellen. A produkció a felszínen arról szól, hogy a George MacKay és Jannis Niewöhner által játszott két fiatal fickó miképp egyensúlyoz a világkonfliktus küszöbén, de hiába játszanak mindketten elfogadhatóan, látványosan föléjük emelkedik Neville Chamberlain szerepében Jeremy Irons.
Tetvekkel játszottak a zsidó gyerekek a haláltáborban
Január 27-én, a holokauszt nemzetközi emléknapján kerül országszerte mozikba az Anne Frank – Párhuzamos történetek című dokumentumfilm. A Pannonia Entertainment forgalmazásában bemutatott, fiktív elemekkel gazdagított film az Oscar-díjas Helen Mirren közreműködésével idézi meg a XX. század egyik legsötétebb időszakát. A film több narratív technikával dolgozik: interjúk, felolvasások és egy fiktív utazás áll össze egyetlen történetté.
Anne Frank neve és arca egy tragikus korszak szimbóluma, a túlélők szemében mégis a remény jelképe. Az Amszterdamból deportált lány mindössze tizenöt éves volt, amikor a bergen-belseni koncentrációs táborban meghalt. Anne Frank egyedülálló teremtés, hiszen naplójának hála emberek millióihoz jutott el a története. Sorsa azonban egyáltalán nem egyedi: hozzá hasonlóan kiskorúak százezreit hurcolták el a nácik, ám ezeknek a gyerekeknek csupán töredéke élte túl a holokausztot.
Rejtett kincset találtunk az HBO GO-n
Az HBO-n mindig nagy hagyományuk volt az önéletrajzi sorozatoknak. Ezek közül a legnagyobb sikert a Mark Wahlberg élményein alapuló Törtetők érte el, de élmény volt látni Pete Holmest is mindenhová beköltöző, feltörekvő komikusként. Talán ez utóbbihoz, a Crashinghez (magyar címén Megborulva) hasonlít legjobban az az új sorozat, amit az HBO GO-n nemrég találtunk. Valaki, valahol (Somebody, Somewhere) a címe, és egy olyan nőről szól, aki azért költözik vissza Kansasbe, a szülővárosába, hogy rákos nővérének segítsen.
Az alapvetés nem hangzik valami felemelően, főleg, hogy Sam testvére meghal, a nő pedig egyedül találja magát egy olyan kisvárosi környezetben, amely nem túl befogadó. Egy kivétellel – merthogy az első ránézésre kissé fura, de nagyon szerethető Joel (Jeff Hiller) személyében a széria főszereplője igaz barátra lel, aki mellett szimplán jól tudja érezni magát. Joelnek köszönhetően Sam arra is rájön, hogy az éneklés a mindene, annak ellenére is, hogy egy kis részét mindig ott hagyja magából a színpadon, amikor mikrofont vesz a kezébe.
Nem véletlenül emlegettük az elején az önéletrajzi tévésorozatokat. A Valaki, valahol is ilyen: Bridget Everett saját élményein alapszik. A 49 éves komika az Inside Amy Schumer című műsorban stand-upolt korábban a Comedy Centralon, és azt kell róla tudni, hogy fiatalon versenyszerűen úszott, emellett pedig kórustag volt, az Arizona State Universityre ez utóbbi miatt került be ösztöndíjjal, ahol zenét és operaéneklést tanult.
Rettenetes kritikákat kapott, mégis tarol a Netflix új filmje
A Királyi bánásmód (The Royal Treatment) című új romantikus filmet január 20-án mutatta be a Netflix. A kritikusok finoman szólva sem kedvelték a produkciót, melyet olyan neves lapok húztak le a sárga földig, mint a New York Times, a TV Guide és a Digital Spy, de az Associated Press újságírója is arra figyelmeztetett, hogy Rick Jacobson rendezése annyira giccses, hogy könnyen cukormérgezést kapunk tőle.
Ennek ellenére a Királyi bánásmód Amerikában a cikk írásának pillanatában a legnézettebb film, és több más ország mellett hazánkban is a Netflix napi top10-es listájának élbolyába harcolta be magát.
A szakírók ezúttal nem tévednek, valóban elég pocsék lett a Netflix új romkomja, amibe ráadásul jottányi eredetiség sem szorult. Már a címből is arra következtettünk, hogy a Királyi bánásmód legfeljebb egy Disney Channelen, vagy a Lifetime-on vetített, átlagtévéfilm szintjét üti majd meg… a produkció még a nem túl magas elvárásainkhoz képest is alulteljesített. A történet középpontjában egy Izzy nevű fodrászlány áll, aki egy lepukkant szalont üzemeltet New Yorkban. Egy napon azonban bekopogtat az ajtaján a szerencse, véletlenül egy idegen országból jött herceg asszisztense őt hívja fel, hogy megkérje, irtózatos összegért jöjjön, és nyírja meg Thomast.
Aki kettőnél több romantikus filmet látott már életében, az ennyiből ki tudja találni a folytatást: Izzy és Thomas szimpatikusak lesznek egymásnak, így amikor szóba kerül, hogy a herceg esküvőjén ki intézze a királyi frizurákat, Izzyt és társait bízzák meg a feladattal. Irány Horány, két nagyszájú barátnőjével a főhősnő elmegy a távoli Lavania országába, hogy ott végképp szerelembe essen a herceggel.
Romantikus filmen még sosem bőgtünk ennyit
Szerelmes filmet sokféleképp lehet készíteni. Az elmúlt pár évben jó néhány olyan produkció érkezett a mozivásznakra, amik így vagy úgy, de meglepték a közönséget. Ott volt Damien Chazelle-től a Kaliforniai álom című remek musical, a forró nyarak hangulatát felidéző Szólíts a neveden, vagy éppen A víz érintése, amely A szépség és a szörnyeteget értelmezte újra, Guillermo del Toro furcsa, de imádni való stílusában.
A világ legrosszabb embere című új norvég film azonban még ezekhez képest is jókora bravúr. A melankolikus stílusáról ismert Joachim Trier újdonsága úgy gyomron vágott minket, hogy még mindig csak keressük a szavakat. A produkció egy, a végletekig európai film, ennek megfelelően darkos és őszinte. Már csak a hab a tortán, hogy olyan életszagúan beszél ez a történet életről-halálról, na és persze a szerelemről, hogy az ember kénytelen egy kicsit utána magába szállni, és elgondolkozni a dolgokon.
A cselekmény középpontjában egy Julie (Renate Reinsve) nevű fiatal nő áll, aki orvosi iskolában húzza az igát, ám egy napon rájön, hogy őt ezek a fizikai, túlzottan megfogható dolgok nem is annyira izgatják. Elmegy inkább pszichológiát tanulni, majd újabb megvilágosodása után fényképésznek áll. A 20-as, 30-as évei fordulóján járó főszereplő aztán összeismerkedik egy Aksel (Anders Danielsen Lie) nevű képregényalkotóval, akivel szimpatikusak lesznek egymásnak, és össze is költöznek.
Új évaddal tért vissza a Netflix legkeményebb sorozata
Az amerikai tévézésnek volt egy nem elhanyagolható időszaka, amikor slágernek számítottak az olyan sorozatok, amelyekben antihős a főszereplő. Nézők tömegei drukkoltak a rendőrségi vérnyomelemzőnek, aki titokban sorozatgyilkos volt, egy drogkotyvasztó kémiatanárnak, és hatalmasat ment David Duchovny alkoholista írója is, aki megszámlálhatatlan mennyiségben vitte ágyba a nőket. Ezekre az évekre emlékeztet az Ozark, amit röviden úgy is ajánlhatnánk, mint a Netflix Breaking Badje, de a mexikói maffia által sanyargatott könyvelő sztorija mindenféle hasonlítgatás nélkül, önmagában is teljesen jól megállja a helyét.
Az Ozark bizonyos tekintetben biztonsági játék, hiszen jól ismert formulára épít, viszont teli van meglepő elemekkel. Az egyik ezek közül Jason Bateman személye, aki a főszereplő Marty Byrde-öt alakítja. Az ítélet: család és a Förtelmes főnökök sztárja humoros produkciókban alapozta meg a karrierjét.
Bateman azonban a Netflix sorozatában nem ad túl sok okot nekünk arra, hogy vigyorogjunk a képernyő előtt. Inkább a tíz körmünket rágjuk az izgalomtól a keményebbnél keményebb fordulatok láttán.
Azoknak, akik nem ismerik az Ozarkot, kicsit jobban kifejtjük: a sztori szerint Marty kap még egy esélyt a drogkartelltől, amelynek dolgozik, így teljes családját, feleségét és két gyerekét magával együtt elköltözteti Missouri államba, egészen pontosan az Ozark-tavakhoz. Chicago után egy igazi lepratelepen találják magukat a nagyvárosiak, de a könyvelő nem tud mit csinálni, el kell kezdenie pénzt mosni. Mégpedig nagy tételben, különben kinyírják.
Végre egy jó magyar film a Netflixen
A Netflixet még mindig azért szeretjük, mert sokféle produkciónak megadják a lehetőséget arra, hogy a platformon debütálva nagyon széles közönséghez eljussanak. Van itt minden, kardozós-meztelenkedős fantasy, drága sci-fi, ijesztő horror meg persze néhány magyar film is. Ezek közül mindenképp kiemelkedik a Liza, a rókatündér, a Napszállta, az Örök tél, illetve a Remélem legközelebb sikerül meghalnod :) is.
Nagy szívfájdalmunk azért, hogy ahhoz képest elég kevés magyar film jut el odáig, hogy a Netflix bemutassa. Azon ritka alkalmakkor viszont, amikor ez megtörténik, akkor szinte biztosak lehetünk benne, hogy megéri a távirányító után nyúlnunk és rászánni az időt a felkerült újdonságra.
A legjobb dolgokon bőgni kell (Things Worth Weeping For) című film, mely Grosan Cristina rendező első nagyjátékfilmje, január 20-án debütált a Netflixen. A történet középpontjában egy Maja nevű 30 éves nő áll, aki végre összeköltözne a barátjával. A Rainer-Micsinyei Nóra által játszott karakter grafikus, ennek megfelelően az inspirációt, a kiteljesedés lehetőségét keresi az életben, ehhez képest viszont egy olyan munkalehetőséget kap, amely ahhoz vezethet, hogy végül szorgos, de ötlettelen droid lesz belőle. A produkcióban fontos szerepe van Maja anyjának, akit Hernádi Judit remekül játszik el, a mellékszerepekben pedig olyan színészek mosolyogtatják meg az embert, mint A mi kis falunk Pali bácsija, Dióssi Gábor. Illetve kicsit komorabb szerepben felbukkan Thuróczy Szabolcs is az Aranyéletből.
Van, ami még mindig tilos a Netflix legbotrányosabb valóságshow-jában
2020 tavaszán a koronavírus-járvány miatt először fújt visszavonulót az emberiség, és sokan önkéntes karanténba vonultak. A helyzet nyilván új volt, a 21. században hozzá vagyunk szokva, hogy oda megyünk, ahova akarunk, így pár hét elteltével feszültté vált a helyzet. Bárcsak ne így alakult volna az elmúlt két évünk, de a Netflix jól időzítve csapott le az otthon unatkozókra: április közepén bemutatták az Ellenállhatatlan kísértés (Too Hot To Handle) első évadát, a közelmúlt legbotrányosabb valóságshow-ját, amely mocsokmód szórakoztató ráadásul.
Az Ellenállhatatlan kísértés nem egy szimpla ValóVilág vagy egy Éden Hotel, ahol összeszednek néhány, a kamerák előtt jól prezentálható nőt és férfit, akik aztán élnek, mint Marci Hevesen.
A Netflix realityje népnevelő célzattal készült – a 10 játékos fejébe azt próbálják beleverni a készítők, hogy nemcsak szex van a világon, hanem célszerűbb, ha valaki úgy kezd a másikkal, hogy érzelmek is vannak köztük.
Na már most… ezek a férfiak és nők viszont azzal a céllal érkeztek, hogy összegyűrjék a lepedőt, mégpedig sokszor és változatos pozíciókban. A harmadik évad elején, amely január 19-én érkezett meg a Netflixre, a narrátor közli velünk, hogy rögtön, ahogy az előző szezon játékosai kiköltöztek a villából, az újak már jöttek is. Erre azért volt szükség, hogy őket is ugyanúgy át lehessen verni azzal, hogy a Gyönyörök szigete című műsorba érkeztek, ahol mindent lehet.
Megnéztük az Így jártam apátokkal évadnyitóját, hogy Önnek már ne kelljen
A 2000-es évek elején a szitkomrajongóknak nagy érvágás volt a Jóbarátok befejezése, de nem kellett sokat várni, alig egy évre rá megérkezett egy hasonszőrű széria, az Így jártam anyátokkal a képernyőkre. Craig Thomas és Carter Bays alkotása ugyanúgy egy New Yorkban élő baráti társaságról szólt, ám a csavar, miszerint az építész Ted Mosby tinédzser gyerekeinek meséli el, hogyan ismerkedett meg az anyjukkal, hozzáadott egy olyan rejtélyfaktort az egészhez, ami miatt sokan kíváncsiak voltak erre a történetre is.
Az Így jártam anyátokkal főszereplőinek ráadásul annyira egyedi személyiségük volt, hogy senki sem keverte össze, még csak véletlenül sem a jóbarátokosokkal. Teddel bárki azonosulni tudott, a szerelmi életben szerencsétlen fickó mellett ott volt a mindig elegáns humorbomba, Barney, a vagány és szuperdögös Robin, na meg Marshall és Lily, akik házasságuk előtt egy csomó ideig kerülgették egymást. A produkció úgy mesélt a modern kori randizásról és a karakterek hétköznapjairól, hogy dőltünk a nevetéstől, főleg az első öt-hat évadban. A végére azért az Így jártam anyátokkal is ellaposodott, 208 epizód után mondjuk nem is csoda. A finálét 2013-ban nem nagy lelkesedéssel, de megnéztem, és sok más, egykori tősgyökeres rajongóval egyetemben elengedtem az egészet.
A CBS viszont képtelen volt, mindenáron életben akarták tartani a sorozatot. 2014-ben a How I Met Your Dad címmel és az eredeti készítők által tervezett testvérsorozatból nem lett semmi. Két évvel később Isaac Aptakert és Elizabeth Bergert kérték fel, hogy szabják újra a produkciót. Az immár How I Met Your Father címre keresztelt szitkom aztán újfent bedőlt. 2017-ben megint nekiugrott a 20th Century Fox Television a dolognak, de ez a terv is füstbe ment.
Aztán 2021-ben a Hulu nevű streamingszolgáltató 10 részes berendelést adott a How I Met Your Fathernek, vagy magyarul az Így jártam apátokkal című sorozatnak, visszahozták a Kszi, Simonnal nagyot aratott Isaac Aptakert és Elizabeth Bergert, a főszerepre megnyerték Hilary Duffot, az ősrajongók pedig felhúzott szemöldökkel reszkethettek, hogy mi lesz ebből.
Rekordhosszú gengszterfilmmel sokkol a Netflix
A filmipar mostanában úgy csinál, mintha tilos lenne két óránál rövidebb produkciót gyártani. Márpedig nemegy olyan sikerfilm létezik, amely még a kilencven percet sem éri el. Tessék kapaszkodni, ezek közé tartozik például a Toy Story a maga 81 percével, a Mielőtt lemegy a Nap, amely nyolcvanperces, de ezt a tábort erősíti a 84 perces Borat vagy a Dumbo, amely még a hetvenet sem éri el.
Persze előfordul, hogy a rövid játékidő rossz jel, mint mondjuk a Venom második részénél, amely kidolgozatlan maradt amiatt, hogy egy csomó jelenet a vágóasztalon végezte. Ehhez képest a Netflix a ló túloldalára esett a Hogyan lettem szerelmes egy gengszterbe (How I Fell in Love with a Gangster) című új lengyel filmjével,
amely nem kevesebb mint három órán keresztül tart.
A cím egyébként rettenetesen félrevezető, mert szó nincs arról, hogy a készítők a főszereplő maffiózó, Nikos Skotarczak (Tomasz Wlosok) egyetlen nőhöz fűződő viszonyát fejtenék ki. Ehelyett a gengszter életét kísérhetjük figyelemmel, a gyerekkorától kezdve egészen addig a pillanatig, amíg valaki lepuffantja. Nikosnak – amikor éppen nem volt börtönben – mindig volt kivel megosztania az ágyát, de a barátnői közül senki nem kapott olyan alapos kibontást, amely háromdimenzióssá tette volna. Különösen igaz ez Nikitára (Julia Wieniawa-Narkiewicz), akit konkrétan csak a drogozás és a szex érdekelt, semmi más.
Nekünk, magyaroknak különösen érdekes néznivaló a Hogyan lettem szerelmes egy gengszterbe, mert Nikos Budapesten kóstol bele először a bűnözésbe. Fővárosunk a hetvenes években kaput nyitott a Nyugat és a Kelet között, szóval állandóan itt hemzsegett az alvilág. A lengyel maffiózó pedig egészen haláláig ezer szállal kapcsolódott a magyar városhoz, még az is lehet, hogy egy innen gyökerező ellentét okozta Nikos vesztét. A lezárásról többet nem mondanánk, mindenki fedezze fel magának, már amennyire kötélből vannak az idegei, mert a végére tuti el fognak szakadni.
Hallgassa meg a Disney új filmslágerét, amely épp letarolja a világot
A Disney új filmje, az Encanto eleinte úgy tűnt, hogy elkerüli a közfigyelmet, a mozis pénztáraknál ugyanis a mese alulteljesített, még úgy is, hogy világszerte 223 millió dollárt hozott a nagy stúdiónak. A produkció mindössze 30 napig volt látható Amerikában és Kanadában a nagyvásznon, mielőtt felkerült volna a Disney+-ra. Karácsony napján érkezett meg a streamingszolgáltató kínálatába az Encanto, ezt követően pedig érezhetően megnőtt az érdeklődés a film körül.
Az emberek rájöttek, hogy a Walt Disney Animation Studios 60. filmje nem csupán azért különleges, mert ez az első olyan alkotás az eddigi felhozatalból, amely Kolumbiában játszódik. Hanem mert egy olyan elragadó családi sztorit mesél el, amilyet ritkán látni.
A mese főszereplője egy Mirabel nevű lány, aki kilóg népes famíliájából, neki ugyanis a többiektől eltérően nincsenek különleges képességei. A Madrigal család által nagy becsben tartott varázsgyertya volt, akinek képtelenül nagy erőt, másnak átlagosnál jobb hallást vagy épp olyan tehetséget adott, amelynek köszönhetően érthetővé vált számára az állatok nyelve. Mirabel szó szerint a fekete bárány, ám az út, amelyet a karakter bejár, nemcsak neki, hanem a nézőnek is igazi tanmese lehet.
Az Encanto az idei Golden Globe-on elnyerte a Legjobb animációs filmnek járó díjat, de a zenéjéért is jelölték két kategóriában. A Disney-filmekről mindig köztudott volt, hogy elképesztő betétdalaik vannak, elég az Aladdinra, Az oroszlánkirályra, a Pocahontasra, a Tarzanra vagy a Herkulesre gondolni. Ezek a táncos-éneklős jelenetek pedig egyáltalán nem az időhúzást szolgálják, a történetet is előrelendítik, ráadásul az is sokszor előfordul, hogy önálló életre kelnek, és slágerek lesznek belőlük.
Nem gyerekeknek való a Netflix új mesefilmje
Az, hogy hol nő fel az ember, nagy hatással van a személyisége alakulására. Nem mindegy, hogy valaki gyerekként a panelban tölti a hétköznapjait, és csak hébe-hóba tud kimenni a szabadba, vagy pedig egy nagy családi házban, ahol ott az udvar, kutyával, macskával, megmászásra váró fával. A Netflix új mesefilmje három rövid fejezetből áll össze egésszé. Az egyik a múltban, a másik a jelenben, a harmadik pedig a jövőben játszódik, és egyetlen helyszín köti őket össze: a ház, ahol játszódnak – amely minimum elátkozott, de hogy valami nagy gond van vele, az biztos.
Az Egy ház, három család (The House) című animációs film január 14-én került fel a Netflixre. A produkció igazán különleges, mert nagyon sötét, horrorisztikus, tehát nem a gyereknézőket célozza, hanem inkább a 18+ korosztályt. Vérengzés, ijesztgetés az nincs benne, a hangulat viszont fojtogató, és a mondanivaló megértéséhez is bizonyos fokú érettségre van szükség.
A film stop-motionnel készült, a közelmúltban több ilyen alkotás érkezett, mint például a Coraline és a titkos ajtó, a Kubo és a varázshúrok vagy éppen A fantasztikus Róka úr. Ezek mindegyikére jellemző, hogy szintén felnőttmesék. Úgy tűnik, hogy az animációsfilm-készítők között van egy titkos közmegegyezés, miszerint ez az ábrázolási technika inkább rémálmokat hozna a kicsiknek, mint jó szórakozást. Lehet benne valami, mert az Egy ház, három család tényleg elég vérfagyasztó lett.
Öt hátborzongató sorozat, amelyet csak erős idegzetűeknek ajánlunk
Sokan szeretik a bűnügyi sztorikat, legyen szó egy klasszikus Agatha Christie-regényről, modern környezetbe ültetett tévés adaptációról, mint a Sherlock, de a mozis közönség sem veti meg a műfajt, elég csak a nálunk 2020 elején bemutatott, Tőrbe ejtve című filmre gondolni, ami világszerte brutális sikert aratott.
Krimit mesélni sokféleképp lehet, és annak ellenére hogy komoly piacuk van a könnyedebb hangvételű alkotásoknak, mi most zordabb vizekre evezünk. Öt olyan hátborzongató sorozatot szedtünk össze, amelybe csak erős idegzettel érdemes belekezdeni. Mindegyik felsorolt produkcióra jellemző, hogy igazi érzelmi hullámvasutat kínál a nézőjének, de megéri befizetni egy körre, az élmény garantált.
Éles tárgyak
2018-ban mutatta be az HBO ezt a pszichológiai thrillert, amelyben egy újságírónő tért vissza szülővárosába. Amy Adams rendkívüli módon játszotta el az alkoholizmussal és mentális betegséggel küszködő riportert, aki odahaza ráadásul egy bűnügy kellős közepén találta magát. Wind Gapben ugyanis valaki fiatal lányokat kezdett el gyilkolni. A megoldásra váró rejtély mellett betekintést nyerhettünk a főszereplő, Camille családi körülményeibe, abba, hogy miért menekült el a pokolian nyomasztó helyről annak idején. A dologhoz köze lehetett folyton parancsolgató és hatalommániás anyjának és furcsa féltestvérének is. A tragikus körülmények között nemrég elhunyt Jean-Marc Vallée rendezésében készült nyolcrészes minisorozat, amellett hogy az emberi lélek legsötétebb bugyraiba merült le, izgalmas nyomozós történet volt a legvégéig. Olyan fordulatokkal, amelyek miatt, bevalljuk, volt néhány álmatlan éjszakánk.
Hol látható? Az HBO GO-n.
Vigyázat, ez az új misztikus sorozat függőséget okoz
Durva belegondolni, de ott tartunk, hogy amiatt, mert a Netflix egyszerre ad ki teljes sorozatévadokat, szinte teljesen elszoktunk attól, hogy egy-egy produkció heti jelleggel érkezik. A Disney+ és az HBO Max azért még állják a sarat, a két streamingszolgáltató az amerikai csatornákkal együtt a régi modellt követi.
Utóbbin, vagyis az egyik amerikai kábeltévén adták az elmúlt 10 hétben a Yellowjackets című új, misztikus drámasorozatot, amelyre úgy rácsúsztunk, hogy minden epizód befejeztével azt kívántuk, bárcsak ezt is a Netflix vetítené, mert akkor három nap alatt ledarálnánk az egészet. A Showtime nagyon régen tudott hasonló minőségű sorozatot felmutatni. A Yellowjackets arra a korszakra emlékeztetett minket, amikor még azon izgultunk, hogy merre kanyarodik a Californication vagy éppen a Shameless történetének íve.
A Yellowjackets egy szerencsétlenül járt, lányokból álló focicsapatról szól, akiknek a repülője meghibásodik Kanada sűrű erdei fölött, és lezuhan. A történet két idősíkon játszódik, az egyik a jelenben, amikor a már középkorú Shauna (Melanie Lynskey), Taissa (Tawny Cypress), Natalie (Juliette Lewis) és Misty (Christina Ricci) igyekeznek úgy tenni, mintha minden rendben lenne velük. A valóságban ez közel sincs így, egyikük színleli, hogy szereti a családját, de van köztük, aki a karrierjébe menekül, más a drogokba és az alkoholba, és akad olyan is, aki egy idősek otthonában szadizza a bentlakókat.
Ez most a legszuperebb családi sorozat az HBO-n, de alig nézi valaki
Félelmetes belegondolni, hogy tíz év telt el azóta, hogy bemutatkozott A zöld íjász (Arrow) című sorozat, amely egy egész szuperhősös univerzumnak alapozott meg a tévéképernyőn. A produkcióból olyan spin-offok nőttek ki, mint a Flash – A Villám, a rendkívül elborult A holnap legendái, de hozzácsatolták az Arrowverse-höz a Supergirlt is többek között, a mindig sötét Gotham rajongói pedig megkapták a Batwomant.
2021 februárjában aztán csatlakozott a maskarás banzájhoz a Superman és Lois, amelytől alapból nem vártunk sokat. Éppen ezért ütött akkorát. Míg Zack Snyder ugyanis istenként ábrázolta a világ egyik legismertebb hősét, addig a hazánkban az HBO GO-ra felkerült produkció teljesen más vonalon kezdett el haladni. Új szerepkörben, családapaként mutatta be Az Acélembert.
Hogy micsoda, egy szuperhősös családi sorozat? Kinek kell ez? Mi is ezt gondoltuk, és fel voltunk rá készülve, hogy förtelmesen gagyi lesz a végeredmény. Csak egy újabb CW-s sorozat, amely képtelen megütni a mércét. A Superman és Lois viszont egy pillanatig sem játszik biztonsági játékot.
Ennél erotikusabb film nincs a Netflixen
A franciák nagyon értenek a l'amourhoz, ott volt az Amélie csodálatos élete, az Adéle élete, a Fiatal és gyönyörű, csak hogy pár erősen ajánlott néznivalót megemlítsünk ebből a kategóriából. A felsorolt filmekben – még ha jól el is rejtve, de – megvan az optimista életigenlés, emellett a főszereplők tűzön-vízen keresztülmennek azért, hogy megtapasztalják a lelki-fizikai kielégülést. Ha mindehhez hozzáadjuk a forró júliusi hangulatot, megkapjuk az Egy emlékezetes nyár (An Easy Girl) című filmet, melyet a 2019-es cannes-i filmfesztiválon is imádott a szakma, és állítjuk, nincs ennél erotikusabb film jelenleg a Netflix kínálatában.
Persze, ha valaki sima szoftpornót keres, akkor belefuthat olyan produkciókba, mint a Vágyak/Valóság, vagy éppen a 365 nap című film. Szeretnénk úgy gondolni azonban, hogy a nézőkben van egy alapvető igényesség és nemcsak arra mennek, hogy sok meztelen testet lássanak a képernyőn, hanem a sztori, és a hozott művészi érték is fontos számukra.
Az Egy emlékezetes nyár középpontjában a 16 éves Naima (Mina Farid) áll, aki rendkívül visszafogott, így az épp kialakuló nőiességét sem tudja igazán megélni. A nyári szünet kellős közepén azonban belefut Sofiába (Zahia Dehar), hat évvel idősebb unokatestvérébe, aki már tudja, mi a dörgés, és a történet főszereplőjének komplett ellentéte. Sofia ugyanis nagy kanállal habzsolja az életet, se a kajáért, se a bulikért nem kell fizetnie, sőt... különleges érzéke van, hogy felszedje azokat a hapsikat, akik ezeken felül még ajándékokkal is elárasztják a fiatal nőt.
Az új Sikoly-filmen úgy rettegtünk, hogy majdnem kimentünk róla
Wes Craven 1996-ban egy olyan horrorfilmet tett le az asztalra, amely egyszerre volt véres, ijesztő, és izgalmas, ugyanis a nézőket rávette arra, hogy végig találgassák, vajon ki az a maszkos sorozatgyilkos, aki Woodsboro tinédzsereit gyilkolássza. A Péntek 13, vagy a szintén Wes Craven által rendezett Rémálom az Elm utcában című filmekhez képest a Sikolyban az volt az érdekes, hogy nem túlvilági volt a fenyegetés, hanem olyasvalaki, akit jól ismer a kisváros közössége. A nagy csavar pedig a végén várta a mit sem sejtő közönséget.
Ez pedig jól megalapozott a folytatásnak. A direktor ugyanis nem engedte el a franchise-t, hanem hosszú éveken keresztül egyengette a sorsát. A főszereplő baráti társaság persze időközben megfogyatkozott, de a Sikoly a „whodunnit”, vagyis a „vajon ki tette” motívum miatt megőrizte szórakoztató jellegét. A filmsorozat ráadásul a második felvonástól kezdve eléggé önreflexívvé vált, ugyanis az egyik főszereplő, Gale Weathers (Courteney Cox) megírta a velük történteket, a sztorit Hollywood feldolgozta, és a Döfés-filmek a Sikoly univerzumában nagy sikert arattak.
Ez az önreflexió a Sikoly ötödik részében is jelen van, amelyet január 13-a óta vetítenek idehaza a mozik. Ez az első olyan rész Wes Craven 2015-ös halála óta, melyet más rendezett. Az új készítőkről, Matt Bettinelli-Olpinról és Tyler Gillettről pedig egész egyszerűen süt, hogy tősgyökeres rajongói a Sikolynak, olyan odafigyeléssel nyúltak hozzá a filmsorozathoz. Enyhe spoilerek a folytatásban.
Ennél pocsékabb filmet nem láttunk mostanában a Netflixen
Nem kellett hozzá sok, mindössze két nap, hogy a Netflix új thrillerje, az Arcátlan (Brazen) átvegye hazánkban az online videótár napi top 10-es listáján a vezetést. Nemcsak Magyarországon történt így, hanem számos másik országban is, például az Egyesült Államokban, ami miatt a főszereplő, Alyssa Milano egy örömködő bejegyzést is közzétett a közösségi médiában.
Az Arcátlan egy Nora Roberts-történet adaptációja. Ha valaki nem ismerné az amerikai írónőt, Roberts eddig 225-nél is több romantikus könyvet jegyez. Ennek megfelelően arra számítottunk, hogy a Netflix újdonsága nagyjából egy átlag, a Filmcafén vetített alkotás színvonalát üti majd meg. Ezt a thrillert azonban túlbecsültük, mert még ennél is rosszabb lett.
A film az idehaza is megjelent, Tünékeny szerelem című könyvet ülteti a képernyőre. A történet szerint egy népszerű krimiírónő, Grace (Alyssa Milano) meglátogatja rég nem látott nővérét. Kathleen (Emilie Ullerup) azonban nincs túl jó passzban, épp a gyerektartás miatt pereskedik férjével, ráadásul a nő pajzán titkot rejteget: tanári munkája mellett éjszakánként dominaként vonaglik a webkamerája előtt, amit felajzott férfiak néznek az interneten keresztül.
A frászt hozta ránk a Netflix új horrorsorozata
Egy ijesztő és rettenetesen népszerű podcast, az Archive 81 inspirálta a Netflix legújabb horrorsorozatát, mely idehaza A 81-es számú archívum címmel mutatkozott be január 14-én az online videótár kínálatában. A produkció kicsit olyan, mint az X-akták és egy Stephen King-könyv szerelemgyereke, de még így is meglepődtünk azon, hogy mennyire a frászt hozta ránk az évadnyitó epizód.
A történet egy Dan Turner (Mamoudou Athie) nevű fickóról szól, aki egy New Yorkban található filmes múzeumban restaurál régi videókazettákat, amelyek megsérültek, vagy az idő vasfoga kezdte ki őket. A 81-es számú archívum főszereplője éppen egy olyan misztikus sorozat helyreállításán dolgozik, amely a kultikus Alkonyzóna eddig ismeretlen előfutára volt, amikor beesik hozzá egy másik projekt. Egy tűzvészt „túlélt” adathordozóról van szó, amelynek anyagát egy Melody Pendras (Dina Shihabi) nevű nő vette fel még 1994-ben.
Ahogy Dan elkezdi a kazetta helyreállítását, egy különös sztorit él át a képernyő előtt ülve: a nő azt az elhatározást hozta a felvétel szerint, hogy beköltözik a Visser nevű lakóházba, amely egy hírhedten tragikus múlttal rendelkező épület. Melody azonban még a falat díszítő, sátánistának tűnő szimbólumok láttán sem sejti meg, hogy milyen pokol vár rá odabent. Pedig ha tudná, hátat fordítana, és sikítva rohanna el. A Netflix új sorozata helyenként az Amerikai Horror Storyt is szépen megidézi, legutoljára abban a produkcióban láttunk ennyire hátborzongató főcímet, és hallottunk ehhez hasonlóan ijesztő háttérzenéket.
Ebben a sorozatban a szuperhős akkor is békét hoz a világba, ha mindenkit meg kell ölnie
A Peacemaker – Békeharcos című sorozat nem könnyű tészta. Ahhoz, hogy valaki maradéktalanul élvezze az HBO Max új, január 13-án bemutatott szuperhősös sorozatának első három epizódját, komolyabb előtudásra van szüksége. A produkció ugyanis megköveteli a nézőtől, hogy a 2021 nyarán a mozivásznakon futott, James Gunn által rendezett Suicide Squad – Az öngyilkos osztag című film eseményeivel is tisztában legyen.
Egészen pontosan azzal, hogy volt egy Amanda Waller (Violet Davis) nevű szigorú kormányügynök, aki Task Force X néven hozott létre egy szupergonoszokból álló alakulatot. A csapat, amelynek tagja volt többek közt Joker őrült ex-barátnője, Harley Quinn (Margot Robbie), a Supermant is kilövő Bloodsport (Idris Elba), és a nagyképű katonahős, Békeharcos (John Cena) is... arra írtak alá, hogy amennyiben segítenek a kormánynak, csökkentve lesz a büntetésük. Ha viszont nem engedelmeskednek, a fejükbe ültetett chip felrobban.
Az HBO Max újdonsága 5 hónappal később veszi fel a fonalat, azt követően, hogy John Cena karaktere felgyógyul, és végre kiengedik a kórházból. Az első jelenet láttán világossá válhat bárki számára, hogy James Gunn vezényelte le ezt a szériát is, amelyben a főszereplő egy gondnokkal vitatja meg, hogy mi kell ahhoz, hogy valaki szuperhősnek számítson, és vajon Aquaman tényleg halakkal dug-e. Ezt követően Békeharcos elszelel, örülve annak, hogy végre megszabadult Amanda Waller markából.
A Netflix vígjátéksorozatát receptre kellene felírni rosszkedv ellen
A Superstore című amerikai vígjátéksorozatot 2015-ben mutatta be az NBC. A produkció hosszú évekig a radar alatt maradt, a hazai nézők közül alig talált rá valaki. Pedig egy olyan alkotásról van szó, ami úgy szól a szélesebb közönséghez, hogy egyediség is szorult bele. A Superstore akkor vált Magyarországon ismertté, amikor tavaly ősszel az első öt évad, majd később a befejező szezon is felkerült a Netflixre, ahol most is teljes egészében elérhető.
A szériát 2019-ig bezárólag az a Justin Spitzer jegyezte, aki korábban az amerikai The Office írójaként dolgozott, de köze volt a kórházas Scrubshoz is. Ennek megfelelően nem annyira meglepő talán, hogy a Superstore is egy tősgyökeres munkahelyi szitkom lett.
Ez a sorozat azt a műfajt képviseli, amit nem érdemes evés-ivás közben nézni, mert az ember tuti kiköpi a kávéját a röhögéstől.
A produkció egy olyan korszakban készült, amikor a társadalomban még nem uralkodott ennyire a píszí. Manapság, amikor mindenki megsértődik mindenen, elég nehéz vígjátékokat csinálni, valljuk be. Ha pedig mégis rászánja magát valaki a dologra, a végeredményt rögtön botránysorozatnak minősítik. Ilyen például Az erényes Gemstone-ék is az HBO-n, amiről nemrég írtunk.
Öt nagyszerű sorozat, amely valós eseményeken alapszik
Az olyan sorozatokkal, amelyeket kizárólag a fantázia ihletett, Dunát lehetne rekeszteni. Hiába azonban a high-tech űrhajók, a dögös boszorkányok, az ijesztő szörnyetegek és hatalmas tétek... mindig lesznek olyan nézők, akiket a visszafogottabb, realisztikusabb produkciók fognak meg. Ezek közül is sokszor a legütősebbek azok a szériák, amelyek valós eseményeket dolgoznak fel.
Valahogy más szemmel nézi ugyanis az ember, ha a képernyőn felbukkanó sorozatgyilkosról, drogbáróról vagy kegyetlenkedő uralkodónőről tudjuk, hogy tényleg léteztek.
Az alábbiakban összeszedtünk öt olyan kiváló sorozatot, amelyeket valós események ihlettek, és ha valakit izgat ez a zsáner, érdemes tennie egy próbát velük.
Narcos
A Netflix sorozata, a Narcos akkor élte fénykorát, amikor minden idők egyik legismertebb drogbárója, a Wagner Moura által játszott Pablo Escobar, a Medellin-kartell feje gonoszkodott benne az első két évadban. A brazil színész mindent elkövetett a szerep kedvéért, közel 20 kilót szedett magára, illetve visszaült az iskolapadba, hogy tökéletesítse spanyol tudását. Félelmetes volt látni Moura beleélését, nem szabad azonban elfelejteni, hogy Escobarnak a szériában méltó ellenfelei voltak, két DEA-ügynök, akiket Boyd Holbrook és a mostanra hatalmas névnek számító Pedro Pascal játszottak nagyszerűen.
A veszélyes terepen, Kolumbiában forgatott és játszódó Narcos még a harmadik évadra is izgalmas tudott maradni, amelyben Escobar halála után a Cali-kartell felemelkedését mutatták be a készítők. A produkció Narcos: Mexikó címmel egy spin-off szériát is kapott, ami ugyanúgy három évados lett, mint az anyasorozat. A Narcos egyszerre volt családi dráma, izgalmas krimi és visszatekintés Kolumbia legzűrösebb napjaira, így sikerült széles közönséget elérnie.
Hol látható? A Narcos a Netflix sorozata, a legnépszerűbb online videótáron érhető el.
Ismét leállhat a filmipar a koronavírus-járvány miatt
A The Mandalorian című Star Wars-sorozat harmadik évados forgatása még tavaly októberben vette kezdetét. A munkálatok rendben zajlottak, és a stáb az ünnepekre pihenőre vonult. A Bespin Bulletin értesülései alapján azonban hiába terveztek úgy a Disney+-os széria készítői, hogy január elején visszatérnek dolgozni, nem jött össze a dolog.
Los Angelesben ugyanis berobbant a járvány az omikron-variáns miatt, és meredeken nőni kezdett a fertőzöttek száma. Egyelőre azt sem lehet tudni, hogy mikor folytatódnak a The Mandalorian munkálatai. A kiszivárgott információk szerint megelőző jelleggel született meg ez a döntés, hogy ne veszélyeztesse a stúdió a munkatársak egészségét.
A Star Wars-rajongóknak nem kell aggódniuk, jelenleg is van mit nézniük, hiszen fut a The Book of Boba Fett első évada, és 2022-ben érkezik a Disney+-ra a Zsivány Egyes előzményszériája, az Andor és az Obi-Wan Kenobi is. Arra viszont készülhetünk, hogy elképzelhető, hogy a járvány miatt a The Mandalorian forgatása, és emiatt az új részek premierje is, csúszni fog.
Nem ez az egyedüli sorozat, amelynek a felvételeit megakasztotta a járvány, Los Angelesben három, az ABC-n vetített produkció, A Grace klinika, a 19-es körzet és Az újonc munkálatait is késve folytatják. Az első két széria esetében pár napos csúszásról van szó, míg Az újonc esetében a leállás határozatlan idejű.
Förtelmes értékeléseket kapott a Netflix új sci-fije, mégis tarol idehaza
Az Anya kontra androidok (Mother/Android) című új sci-fi-film január 7-én mutatkozott be a magyar képernyőkön. A produkció a Hulu saját gyártása, a nemzetközi jogokat viszont a Netflix szerezte meg, így hazánkban is ezen a platformon látható a romantikus, posztapokaliptikus sztori.
Mattson Tomlin első rendezése csúnyán beleállt a földbe, már ami a nézői és szakmai értékeléseket illeti. Az IMDb-n az Anya kontra androidok mindössze 4,8 ponton áll a tízből nyolcezer szavazat alapján. Nyilván az összkép még javulhat, ahogy egyre többen megnézik a produkciót, de egyelőre a helyzet nem túl biztató. A Rotten Tomatoes oldalán még rosszabb a helyzet, a cikk írásának pillanatában 31 kritika alapján 32 százalékon áll a produkció, míg a nézők csupán 28 százalékot adtak neki.
Hazánkban az Anya kontra androidok jelenleg a legnépszerűbb film a Netflixen. Megnéztük, hogy tényleg olyan rossz lett-e, mint ahogy mondják.
A gépek lázadásának lehetősége elég sok ideje foglalkoztatja a filmkészítőket. Ott volt a Terminátor-sorozat, ahol veszélyes robotok jöttek vissza a jövőből, hogy az emberiség reménységét, John Connort és anyját meggyilkolják. A Westworldben elképesztően dögös androidok szórakoztatták a kőgazdag vendégeket felnőtt látogatóknak fenntartott kalandparkokban. Mindkét sztori véres végkifejletbe torkollott, így az Anya kontra androidok esetében is valami hasonlóan tragikus mesére számítottunk, amikor elindítottuk a filmet.
Halleluja! Visszatért az HBO legviccesebb sorozata
Danny McBride neve egyet jelent a tapló humorral. A 45 éves amerikai színész készítője és főszereplője volt a 2009-től 2013-ig futott Egyszer fent,... inkább lent című, mostanra kultikus sportvígjátéknak, amelyben egy Kenny Powers nevű, lecsúszott baseballjátékost alakított. A komikus jegyezte az ugyancsak az HBO-n látható Kib*zgatóhelyetteseket is. A két évadot megért szitkomot kevesen fedezték fel maguknak, de akik belenéztek, többnyire imádták.
Ha valaki a fent emlegetett sorozatok közül egyet is látott, tudhatja, mire számítson Az erényes Gemstone-ék esetében. A produkció első évada 2019-ben indult az HBO-n, a középpontjában egy olyan híres családdal, akik televíziós hittérítőkként keresik a kenyerüket. Gemstone-ék nem túl jó emberek, nagyon is távol vannak attól, hogy valaha beengedjék őket a mennyek kapuján, a híveket megvezetve azonban mocskos sokat keresnek, és iszonyú gazdagságban élik hétköznapjaikat.
A széria, melynek második évada január 10-én startolt el az HBO GO-n, ott folytatta, ahol több mint két éve abbamaradt a cselekmény. A nagyképű Jesse (Danny McBride) mindent elkövet, hogy apját, a diktátorként viselkedő Eli-t (John Goodman) eltávolítsa a húsos fazéktól, és ő legyen a hittérítés új koronázatlan királya. A lehetetlen feladat végrehajtásához Jesse-nek persze segítségre van szüksége, így testvéreihez fordul: Kelvinhez (Adam DeVine), aki nyilvánvalóan meleg, de titkolja és Judyhoz (Edi Patterson), aki megragadt egy kisgyerek szintjén, abból kiindulva, hogy a nő Disneylandben házasodott meg és egy mesekarakter adta férjhez.
Jackie Chan szerint agyrém, hogy milyen lusták a mai színészek
Amikor távol-keleti verekedős filmekről van szó, Bruce Lee mellett van még egy színész, akinek a neve egyszerűen megkerülhetetlen. Természetesen Jackie Chanről van szó. A 67 éves, hongkongi születésű sztár több mint ötven éve van a pályán, és azóta kétszáznál is több produkcióban vállalt szerepet. Jackie Chan amellett, hogy letette a névjegyét olyan filmekben, mint a Részeges karatemester-sorozat, megjárta az amerikai blockbusterek világát is; kihagyhatatlan például a Csúcsformában-trilógia.
Jackie Chan híres arról, hogy ő maga csinálja a saját kaszkadőrmutatványait. Amellett, hogy a színésznek mindig is jól álltak a viccelődős jelenetek, legfőképp azért vált ennyire közkedveltté, mert nem kímélte magát a felvételeken.
Minden filmben, amelyben dolgozom, az életemet kockáztatom, hogy a lehető legjobb legyen a végeredmény
– nyilatkozta korábban a világsztár, akinek többször tört már el az orra, de szenvedett gerincsérülést, majdnem megvakult és ideiglenesen le is bénult karrierje során. Chan a legdurvább balesetét akkor szenvedte el, amikor az 1986-os, Istenek fegyverzete című film forgatásán úgy esett, hogy eltört a koponyája, a füleiből vér folyt; kis híján életét vesztette.
A 67 éves sztár tehát látott már egyet s mást a karrierje alatt, épp ezért érdekes, hogyan vélekedik a mai fiatal színészekről. Egy friss interjú alapján nem túl pozitívan.
Senkinek sem ajánljuk a Netflix új horrorfilmjét
Január 6-án került fel a Netflixre A pusztaság (Wasteland) című vadonatúj horror. A spanyol alkotástól már az alapkoncepciója miatt sokat vártunk. A sztori szerint a XIX. században járunk, ahol egy Diego nevű kisgyerek a semmi közepén él a szüleivel, ám közel sem idilli körülmények között.
A családfő szigorú és elkeseredett, de annyira, hogy az egyik jelenetben azt látjuk, ahogy a fickó puskát tart a fejéhez, és azon lamentál, hogy végezzen-e magával. Ehhez képest az Inma Cuesta által játszott anyuka sokkal kedvesebb, épp ezért megdöbbentő, ahogy a végére őt is bedarálják a történtek.
A pusztaság egy kissé túl tipikus tanmese arról, hogy az ember jobb, ha nem festi az ördögöt a falra, mert az a végén még bekopog az ablakon.
Diego apja, akit Roberto Álamo alakít, mesét mond a fiának egy brutális szörnyetegről, aki áldozatai félelméből táplálkozik. Talán nem is kell mondanunk, hogy a bestia tiszteletét teszi a gyereknél és anyjánál, akik magukra maradnak, így kénytelenek egymással összefogva szembeszállni a gonosszal.
A Disney új filmje egy csoda, mégsem nézte meg senki
A koronavírus-járvány miatt több nagy stúdió is változtatott a módszerein. Előfordult, hogy olyan szuperprodukciókat, mint például a Fekete Özvegy és a Mátrix egyszerre mutattak be streamingen és nagy vásznon. A Disney új mesefilmje, az Encanto pedig annak a levét itta meg, hogy mindössze harminc napig vetítették a mozik, ezt követően már fel is került a családi rajzfilm a Disney+-ra. Ennek megfelelően a pénztáraknál is sokkal rosszabbul teljesített, mint ahogy vártuk volna.
A produkció idehaza sem remekelt, nyitó hétvégéjén csak a harmadik helyen kezdett A Gucci-ház és a Nagykarácsony után, a tízezret sem érte el azoknak a magyaroknak a száma, akik esélyt adtak az Encantónak november végén.
Az Encanto nem csupán abból a szempontból mérföldkő, mert ez a Walt Disney Animation Studios hatvanadik filmje, hanem abból kifolyólag is, hogy ez az első az eddig készített produkciók közül, amely Kolumbiában játszódik. A film alapsztorija egy visszatekintéssel indul: a fiatal Alma Madrigalt láthatjuk, aki urával, Pedróval és három kisbabájával egy fegyveres összecsapást követően menekülni kénytelen a falujából. A férj bátran feláldozza magát családjáért, akiket végül egy természetfeletti erő ment meg.
Ez a világ legbénább zombifilmje, mégis imádjuk
Ha császkáló élőhalottakról van szó, akkor szinte mindent láttunk már. A Zombieland laza humorral tálalta a világvégét, az Eleven testekben szerelmes zombival sokkoltak a készítők, A halottak hadserege olyan volt, mintha egy heist filmet ötvöztek volna a Z világháborúval, a Vonat Busanba című dél-koreai moziban pedig szűk, zárt térben ment a véres és kétségbeesett csata a túlélésért.
A január 6-án a hazai mozikban bemutatott A kaptár – Raccoon City visszavár ezúttal elég nagy bravúrral próbálkozik meg. A készítő, Johannes Roberts ugyanis a Milla Jovovich-filmekhez képest a Resident Evil-játékokra sokkal erősebben építkező adaptációt próbált meg összerakni. A Capcom által fejlesztett és kiadott videójátékos franchise-ról érdemes tudni, hogy már 1996 óta borzolja a gamerek idegeit. A Resident Evil az elmúlt több mint két évtizedben tényleg maximumra járatta a túlélőhorrort, és még mindig képes újat mutatni, a tavaly polcokra került Village hatalmasat ment, nem csak az eladások, hanem a fogadtatás tekintetében is.
A franchise mozis rebootja ezt a csontig hatoló rettegést hivatott a vászonra ültetni, és bár egy néha rettenetesen gagyi, B-film a végeredmény, a Raccoon City visszavárnak mégis megvannak a maga pillanatai.
Félreértés ne essék, egy borzalmas filmről van szó. Bár tisztán látszik, hogy a rendező szerelmes a Resident Evil világába és karaktereibe, de egész egyszerűen nem sikerült olyan szereplőgárdát összetoboroznia, akik jól el tudták volna játszani ezeket a kultikus figurákat. Emellett a forgatókönyv is teljesen szétesik a végére, és bár a Raccoon City visszavár helyenként egész jól megidézi a videójátékok ismert momentumait, az alkotóknak nem sikerült rendesen egybegyúrniuk a Resident Evil 1-et és 2-t.
A Netflix elhozta nekünk a világ legrosszabb édesanyját
Vannak emberek, akiket szorongással tölt el, ha olyan dolgot csinálnak, amit párban is lehet. Nem kell semmi rosszra gondolni, ilyen például a mozizás, az étterembe járás, vagy éppen elmenni egy koncertre. Ilyenkor sokan idegesen néznek körbe, úgy érzik, hogy a többiek, akik társaságban jöttek, furcsállják az egyedüllétünket, pedig valójában a kutyát sem érdekli a dolog.
Az elveszett lány (The Lost Daughter) című film, amely december 31-én futott be a Netflixre, valami hasonló témát jár körbe. A főszereplő egy középkorú egyetemi tanár, Leda (Olivia Colman), aki egyedül tölti a vakációját Görögországban. A nő egészen jól elvan a tengerparton, eszi a fagylaltot, élvezi, hogy a helyi bárban dolgozó fiatal Will (Paul Mescal) körbeugrálja őt.
A viszonylagos idill azonban nem tart sokáig, a nő mellé telepszik ugyanis egy soktagú család, amely hangos, és annyira nincsen tekintettel senkire, hogy Ledát is megkéri, ugyan húzzon már arrébb, mert szülinapi bulit tartanának, és zavarja az összképet, hogy ott sütteti magát egy öregasszony. Leda nagy meglepetésre felveszi a kesztyűt velük szemben, és nem hatja meg még a marcona, kitetovált férfiak megvető tekintete sem, gyorsan kivívja a família haragját.
Rovataink a Facebookon