Nagy Zsolt élete legmerészebb kísérleteként emlegette korábban a Tantrum című filmet, mely a 2021-es CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon debütált elsőként. Jó sokat kellett várni, hogy miután néhány kisebb mozi bemutatta, most szélesebb körben is elérhetővé váljon ez a magyar produkció. A Nagy Borús Levente által írt és rendezett alkotás nem hétköznapi néznivaló, egy Károly nevű fickót ismerhetünk meg közelebbről, akinek még életében nem volt ennél rosszabb napja.

A Tantrum kevés szereplős kamaradráma. A műfajnak megvan a maga bája, ám az ehhez hasonló filmek mindig egy dolgon állnak vagy buknak: azon, hogy a főszereplő, akinek a szokásosnál jóval nagyobb teher nyomja a vállát, elbírja-e azt. Nagy Zsolt hazánk egyik legnagyobb múltú színésze, láttuk őt a Terápia című HBO-sorozatban drámázni, üvöltözött az RTL Klubos Mellékhatásban, a mozinézők pedig legutóbb A vizsga című film folytatásában, A játszmában találkozhattak vele.

Részlet a Tantrum című filmből

Fotó: Vertigo Média Kft.

Jó sok bátorság, és némi bravúr kellett ahhoz, hogy a Tantrumot így felvegyék. Az alig 48 perces film egy snittes alkotás, amelyben Nagy Zsolt tényleg azt csinálja, csak és kizárólag, amihez ő nagyon ért. Panaszkodik, kiabál, őrjöng – ugyanakkor mindezt olyan átéléssel és megtört arccal teszi, hogy képtelenség, hogy a feszültség ne kússzon be a néző bőre alá is.

Hollywood egy bizonyos szegmense még mindig a három Chris, azaz Chris Evans, Chris Hemsworth na meg Chris Pratt bűvkörében él. Legalábbis ha keménykedős filmről van szó, biztosan. Közülük egyértelműen a 43 éves Pratt a leggyengébb láncszem, aki a közelmúltban a Jurassic World: Világuralommal is sokkolt minket a moziban, de nem kell ennél sokkal távolabbra visszamenni a múltba, az Amazon tavaly bemutatott időutazós sci-fijét, A holnap háborúját a színész ugyancsak képtelen volt elvinni a hátán.

Fotó: Amazon Prime

Pedig Chris Pratt nem mindig borzalmas, vannak olyan karakterek, amelyek igenis jól állnak neki. Igaz, ezek a figurák inkább viccesek, mint kemények. Gondoljunk csak a Parks & Recreation című szitkomra, amely beindította Pratt karrierjét, aztán A galaxis őrzői Űrlordja is valami ilyesmi volt, csak pepitában.

Csakhogy a dolog nagyon nem megy neki. Erre a legújabb példa az Amazon Prime-on bemutatott A végső lista (The Terminal List), amelynek nyolc részből álló első évada július 1-jén debütált. Egy viszonylag érdekes alapötletre építkező katonás sorozatról van szó, naná, hogy belenéztünk. Még úgy is, hogy már a főszereplő kiléte – igen, Chris Prattről van szó még mindig – picit elrettentően hatott ránk.

Az eddig megszokottaktól eltérően a Netflix ezúttal két adagban tette közzé a Stranger Things negyedik évadát. Az első hét részben, mely május 27-én vált elérhetővé, megkaptuk Eleven igazi eredettörténetét, meg egy olyan komplex és izgalmas főgonoszt emellé Vecna személyében, akire már most azt mondanánk, hogy ő korunk Darth Vadere. Joyce-ék a szovjetekhez mentek mentőakcióra, míg a többi kölyök azért izzadt, hogy Hawkins nehogy Pokolfalvává váljon.

Fotó: Netflix

Itt vette fel a július 1-jén debütált utolsó két rész a fonalat, melyek igazán grandiózus felvonások lettek. Az első másfél órás játékidővel kecsegtetett, míg az évadzáró két és fél órás lett, ami mozifilmes hossz, és bizony adott is akkora élményt, mint egy átlagos nyári blockbuster, nagyon sajnáljuk, hogy nagy vásznon nem nézhettük meg. Igényünk, az lett volna rá.

A Netflix előtt le a kalappal, a Stranger Things 4 fináléjába több különleges effektet gyömöszöltek bele, mint amennyit az előző etap nyolc részében összesen láthattunk. Ennyit a károgókról, akik a Netflix végnapjait kezdték el prognosztizálni a streamingszolgáltató első negyedéves eredményei alapján. A piacvezető megmutatta, hogy még mindig tud emlékezeteset alkotni.

Kevin Smith hosszú évek várakozása után végre leforgatta a Shop-stop 3. részét, aminek első előzetese július 6-án érkezik. A hírt Twitteren jelentette be, és azt ígérte, hogy addig mindennap megoszt oldalán egy plakáttervet a filmről.

Majdnem harminc éve mutatták be a fekete-fehér, mára már kultikussá vált Shop-stop (Clerks) című filmet, de a második részének premierje sem tegnap volt, egészen pontosan 2006-ban. Már 2014-ben felröppent a hír, hogy Kevin Smith, a film író-rendezője leforgatná a harmadik epizódot is, de erre majdnem egy évtizedet kellett még várni.

Ha valaki a „hülyeség” szinonimáit keresi a szótárban, jó eséllyel megtalálja majd köztük a Beavis és Butt-Head szavakat. Nem véletlenül. A furcsa fejszerkezetű és még furcsábban röhögő srácok köré épített animációs sorozat első évada még 1992-ben indult el az MTV-n. Beavis és Butt-Head olyan elborult utódoknak ágyaztak meg a tévében, mint a South Park nagypofájú kiskölykei, de ugyanezen a vonalon haladt sok évvel később az Archer is. Mike Judge sem véletlenül emlegeti a mai napig az összesen 8 évadot megért, ritka felháborító produkciót élete legfőbb alkotásaként.

Egészen pontosan 2011-ben köszöntek le, miután a Beavis és Butt-Head rebootévada csúnyán beleállt a földbe. Mindenesetre a remény sosem halt meg teljesen, hogy az 1996-os, egész estés film után megint kapunk valami hasonlót. Június 23-án, pár nappal ezelőtt pedig végre megérkezett a Paramount+-ra a Beavis and Butt-Head Do The Universe, amely csúnyán fejbe is vágott minket. Főleg, így az árnyékban 37 fokban.

Fotó: Paramount Plus / YouTube

Az új film azzal kezd, hogy Beavis és Butt-Head ülnek a kanapén (micsoda fordulat) és a távollétük miatt szabadkoznak. De legalább azt ígérik, hogy kárpótolják a rajongókat, mégpedig a világ legjobb animációs filmjével, amelyben elmesélik, hova a fenébe tűntek. A kiindulópont 1998, Texas, a Highland High School tudományos versenye, ahol a két főszereplő azzal szórakozik, hogy egymást rugdossák tökön. Hülyeség hülyeséget követ, a végén a tornaterem felgyullad, Beavist és Butt-Headet meg a bíróság elé állítják – ahol váratlan döntés születik: nevelő célzattal ők kapják meg a vetélkedő fődíját és mehetnek a NASA űrtáborába.

Annak idején nagy divatjuk volt a családi szitkomoknak, jó pár évet kell visszamennünk hozzá, de élből fel tudunk sorolni néhány kultikus darabot: Kaliforniába jöttem, Egy rém rendes család, Az ítélet: család, Házi háború és még folytathatnánk. A közelmúltban azonban nagy szívfájdalmunk, hogy a zsáner csúnyán botladozik, az értékelhetőbb darabok közül csak a Nevelésből elégségest és a Modern családot tudnánk kiemelni.

Igény pedig lenne a szerethető tévés famíliákra, legalábbis ezt jelzi, hogy az ABC-n vetített Modern család a fénykorában végigtarolta a díjátadókat – főképp az Emmyt –, és hatalmas közönségkedvenc is volt egyben.

Fotó: HBO Max

Az HBO Max igyekszik betömni a piaci rést, a The Gordita Chronicles című új családi vígjátéksorozattal, melyet június 23-án tettek közzé. A magyar cím alapján meg nem mondanánk, hogy egy méltó örökösről van szó... és könnyen el is tudjuk képzelni, hogyha valaki meghallja azt, hogy „nézd a Ducika kalandjait, mert irtó szellemes sorozat”, a szélrózsa minden irányába fut szét, pedig az fizikailag lehetetlen. Álljunk meg egy szóra. A fordítás borzalmas, aláírjuk, maga a 10 részből álló első évad azonban megér pár szót.

Jeff Bridgesnek, úgy tűnik, nem szólt senki, hogy 72 évesen nem illik már ilyen keményen akciózni. Az amerikai színésznek mindig jól álltak a pisztolyhősszerepek, gondoljunk csak A félszemű és A préri urai című westernekre. A június 16-án bemutatott The Old Man is tulajdonképpen egy cowboyos sorozatnak mondható, a főszerepben Dan Chase egykori CIA-ügynökkel, aki 30 éve lement a térképről, és azóta se tudja szinte senki, hogy mi újság vele, él vagy meghalt.

Chase-nek láthatóan így sincs nyugodalma, a lánya miatt aggódik folyton, és súlyos betegségben elhunyt felesége emléke is kísérti álmában. Amolyan öreg John Wick módjára két kutyája azért vele van, hasznukat is veszi, amikor egyik éjjel jeleznek, hogy valaki betört a házba. A rövid verekedés után egy hulla marad a földön, nyilván nem az öreg fickót fektetik két vállra, aki eztán kénytelen kereket oldani. Merthogy a múltja utolérte, és nagy hatalmú emberek látnák szívesen karón a fejét.

Fotó: FX Networks / YouTube

Ez nem teljesen tiszta, mert a The Old Man elég ködösen tálalja nekünk az alapsztorit. Nem sajnáljuk egyébként, ennek köszönhetően apránként ismerhetjük meg a főhőst. Főleg jól áll ez a tálalás a sorozatnak, hiszen karakterközpontú, lassú folyású drámáról van szó, amelyben egyértelműen Jeff Bridges cipeli el a hátán a show-t. Az őszhajú kém az egyik pillanatban még a múltján mereng, majd kocsival hajt neki az őt üldöző ügynököknek, hogy palacsintát csináljon belőlük. Egyhangúsággal az FX produkcióját nem lehet megvádolni.

A Királyról, Elvis Presleyről valószínűleg még az is hallott, aki élete nagy részét egy lakatlan szigeten töltötte eddig: az énekes akkora hatással volt a kultúrára, hogy egyike lett a zeneipar halhatatlanjainak. Az életrajzi alapokra és megtörtént eseményekre épített Elvis főszerepére olyan fiatal tehetségek álltak sorban, mint Miles Teller (Top Gun: Maverick), Ansel Elgort (Baby Driver, West Side Story), és a popsztár Harry Styles. A befutó mégis némiképp meglepetésre Austin Butler lett, aki miután karrierje elején kihülyéskedte magát olyan fiatalokat megcélzó amerikai csatornákon, mint a Nickelodeon, a Disney Channel és a CW, mostanában elkezdett a komolyabb filmművészet felé kacsintgatni.

A Quentin Tarantino által rendezett Volt egyszer egy… Hollywoodban Butler nagyon mellékszereplő volt, még három évvel ezelőtt, ember legyen a talpán, aki emlékszik rá. Az Elvist azonban egyértelműen a 30 éves színész viszi el most a hátán, még Tom Hankset is sikerül elhalványítania a két és fél órás játékidő alatt. Már most ki merjük jelenteni, az Elvisben látott átszellemülését látva, hogy Austin Butler jelölt lesz az Oscar-gálán a legjobb férfi főszereplő kategóriában. Nem leszünk mérgesek egyáltalán, ha hazaviszi az elismerést.

Fotó: InterCom

Az Elvis története 1997-ben veszi kezdetét, amikor a sztárénekes menedzsere, Tom Parker ezredes (Tom Hanks) a halálos ágyán fekszik, és próbál minket, nézőket meggyőzni arról, hogy nem is volt ő akkora szemétláda, mint ahogy mondják, és minden vád, ami az ő visszaéléseivel kapcsolatban elhangzott, az szemenszedett hazugság.

Ilyen az, amikor számítógép írja egy film forgatókönyvét? A torontói embernél (The Man from Toronto) kevesebb ihlettel rendelkező akcióvígjátékot rég nem láttunk. Tényleg, alig van ebben a történetben valami, ami meg tudja lepni az embert. A haverfilmeknek mindig is megvolt a maguk közönségük, ha nagyon messzire akarunk visszamenni, akkor Bud Spencer és Terence Hill bármelyik közös projektjét emlegethetjük, de ezen a vonalon haladt a Bad Boys, a Halálos fegyver, és még sorolhatnánk a klasszikusokat napestig.

Fotó: Sabrina Lantos / Netflix

A haverfilmek jól bevált és unalomig ismételt receptje, hogy egy balfék és egy menő csávó összefognak, mert a körülmények úgy kívánják, és a másfél-két órás játékidő alatt összerázódnak, lenyomják az ellenségeiket, és mindketten jellemfejlődve jönnek ki a kalandból.

Na, A torontói ember pont ez. Se több, se kevesebb. Az egyik szálon Kevin Hart karakterét, a csetlő-botló Teddyt ismerjük meg, akit éppen kirúgnak az edzőteremből, ahol dolgozik – mert marketingesként elfelejti a szórólapokra ráírni a hely elérhetőségét. Szóval, nem ő a legkompetensebb alak a világon. Ráadásul elég balszerencsés is… miután elnéz egy házszámot, belebotlik egy pincében zajló kínzásba. Ő lenne az utolsó, akiből kinézzük, de Teddy ráadásul valahogy elhiteti a rosszfiúkkal, hogy ő a torontói ember, a legendás aszaszin, akitől mindenki retteg.

Íme a film, amely minden kockájában bizonyítja, hogyan lehet megölni a romantikát. No nem azért, mert a történet, amiről szól, ne lenne valóságszagú. Hiszen ha egy Los Angeles-i cégnél lenyúlják Lola (Victoria Justice) ötletét, és amiatt felmond, de azért elmegy Ausztráliába, hogy borüzletét mégis nyélbe üsse, ott pedig beleszeret az izmos tulajdonos srácba, Maxbe (Adam Demos), teljesen kézenfekvő, hogy mindez csakis így történhet.

Legyünk persze megengedők, és egy romkomtól ne várjuk el a lelki mélységek rezdüléseinek metafizikus magyarázatát, és semmiképpen ne számítsunk mélyen emberi egyetemes igazságok kimondására. Sőt illik szomjazni arra az őszinte egyszerűségre, hogy ilyen végül is bárkivel megtörténhet!

Fotó: Vince Valitutti / Netflix

Miközben az ilyen filmek éppen arról szólnak, hogy a boldogsághoz sematikus élethelyzetek és közhelyes szófordulatok is elegendők, de csak akkor, ha van benned mersz, és teszel azért, hogy történjen végre valami veled.

Ez utóbbi elvárással talán nincs is gond, hiszen a négy fal közé szorult élettérbe ritkán robban be a szerelem. A találkozásoknak van abban szerepük, ha a hormontermelődés beindul. Ám hogy mindez ilyen bugyuta módon és közhelyesen történne, ahogyan azt A tökéletes párosítás című Netflix-filmben láthatjuk (rendező: Stuart McDonald), erősen kétséges.

Rowan Atkinson arcát az emberek a csendes, sokat bénázó, de azért jólelkű Mr. Beannel fogják valószínűleg azonosítani, amíg világ a világ. Kultikus karakterét úgy írta korábban körül a színész, mint egy felnőtt férfi testébe zárt kisgyereket, aki képtelen tartani a lépést a külvilággal. Ezt a fajta humort Charlie Chaplin és Benny Hill után Atkinson sikerrel szabta rá a modern nézők igényeire. A brit komikus új sorozata, a Netflixen június 24-én bemutatott A férfi a méh ellen (Man vs. Bee) pedig végső soron olyan, mintha egy soha be nem mutatott Mr. Bean-filmet néznénk, 9 részre vágva.

Fotó: Netflix

Ezt mondjuk cseppet sem bánjuk, mert a produkcióban Rowan Atkinson azt csinálhatja megint, amihez ért: csetlik-botlik, bohóckodik, miközben egy makacs méhvel szemben igyekszik állni a sarat.

A férfi a méh ellen azzal kezd, hogy egy kőgazdag pár elmegy nyaralni, az értékes relikviákkal teli villájukat meg rábízzák egy őrző-védő szolgálatra. Szerencsétlenségükre Trevor Bingley-re (Rowan Atkinson) osztják ki a melót, aki épp akkor kezdett a cégnél. Mondjuk úgy, hogy a férfi nincs a helyzet magaslatán alapból sem. A dolgok viszont csúnyán elszabadulnak, amikor a rovar is beteszi a lábát a falak közé. Na, és hogy még legyen valami izgalom a dologban, Trevornak a házaspár kiskutyájára is vigyáznia kellene, amíg a nő és a férfi távol vannak.

A nagy pénzrablás (La Casa de Papel) az elmúlt években spanyol sorozatként lett legalább annyira húzócíme a Netflixnek, mint a Stranger Things, a The Witcher vagy éppen a Szexoktatás. Az Antena 3 tévécsatornától átmentett produkció még be sem fejeződött, amikor a piacvezető streamingszolgáltató bejelentette tavaly december 1-jén, hogy jön a dél-koreai remake.

Sokan már ekkor kétkedve sóhajtottak fel: ugyan minek? A nagy pénzrablás: Korea első epizódját látva pedig azt kell mondanunk, hogy nekik volt igazuk. Az új széria nem lett több egy silány hamisítványnál.

Fotó: Yang Young Cheul / Netflix

A történet szerint a nem túl távoli jövőben járunk, amikor Észak- és Dél-Korea között az alapvető ellentét csitulni látszik, ám hiába az egyesítési törekvések és az immár szabad átjárás, a Squid Game-ben is taglalt társadalmi problémák így is jelen vannak: a gazdagok és a szegények közötti szakadék nagyobb, mint valaha. A korábban a sereget megjárt Tokió (Jeon Jong-seo) is azok között van, akik csalódnak a rezsimben, szerencsére azonban jön egy Professzor kódnévre hallgató zseni, aki más megoldást ajánl a nőnek az eszetlen önbíráskodás helyett.

A Yoo Ji-tae által játszott karakter az eredeti A nagy pénzrabláshoz hasonlóan grandiózus bankrablást szervez egy jól őrzött pénzverdébe, és ehhez szüksége van néhány flúgosra, aki nem félti az életét a nagy nyereményért cserébe.

2020 márciusában olyan dolog történt, amire a társadalom nem volt felkészülve. Be lettünk zárva az otthonainkba. Nem csak hogy be: el, számunkra fontos emberektől, illetve össze, másokkal vagy önmagunkkal.

A Karantén Zóna

A Karantén Zóna címen jelent meg egy misztikus szkeccsfilm az HBO Max kínálatában, ami ezt az időszakot segíti feldolgozni hátborzongató és vicces, leginkább abszurd jelenetekkel.

A Fekete telefon (The Black Phone) nem egy kedves film. A történet a 70-es évek végének Amerikájába kalauzol, egy kisvárosba, ahol egy Portyázó névre keresztelt titokzatos idegen borzolja azzal a lakók kedélyeit, hogy kisgyerekeket rabol el. Senki sem tudja, ki az, mik a motivációi. Egyáltalán hogy csinálja feltűnés nélkül ezt az egészet – de öt fiatal fiúnak már nyoma veszett. A konszenzus pedig az, hogy valószínűleg nem is kerülnek elő már élve.

A rendező, Scott Derrickson letett már ezt-azt az asztalra, ő jegyezte a rendkívül emlékezetes, mára kultikussá vált Sinister és az Ördögűzés Emily Rose kedvéért című horrorfilmeket, majd tett egy kis kitérőt a Doctor Strange-dzsel, mielőtt visszatért volna ahhoz, amihez igazán ért: a rémisztgetéshez.

Fotó: Universal Pictures / Youtube

A film nem kezd túl biztató módon, mert az alapfelállás elég klisés, az első harmad egyértelműen a Fekete telefon leggyengébb része. Megtesszük a kötelező köröket azzal, hogy összeismerkedünk a főszereplővel, a kissé mulya Finney-vel (Mason Thames) és cserfes húgával, Gwennel (Madeleine McGraw), akik az iskolában néhány erőszakos hülye gyerek miatt küszködnek, otthon meg alkoholista exkatona apjuk elől futhatnak, aki folyton szíjjal üti őket.

Azok a mai fiatalok... Rengeteg kritika éri a mai huszonéveseket, mert a legtöbben közülük digitálisan élik az életüket: a telefonjuk a mindenük, ahelyett, hogy élőben beszélgetnének, a Messengert bújják, de még a randizást is olyan applikációkon keresztül oldják meg, mint a jobbra-balra húzogatós Tinder.

De mi történik akkor, ha az elpuhult, sokszor saját bevallásuk szerint is lusta embereket bezavarják az erdő közepébe, és váratlanul két exkatona kezei közé kerülnek, akik célul tűzik ki, hogy embert faragnak ezekből a lúzerekből?

Fotó: Pete Dadds / Netflix

A Netflix egyik kedvenc húzása, hogy a valóságshow-ikba jelentkezőket átverik. Ott van mondjuk a már három évad óta vetített Ellenállhatatlan kísértés, ahol a játékosoknak beadják, hogy túlfűtött párkereső műsorba érkeztek, hogy aztán kisvártatva közöljék velük: itt bizony nemhogy szex nem lesz, de a maszturbáció, a csók és a nemiség bármiféle megélése tilos. A június 22-én a Netflixen bemutatott, A Z generáció a vadonban (Snowflake Mountain) első évadában is valami nagyon hasonló történik. A játékosok arra számítanak, hogy a luxusba jönnek – közben meg a saját szüleik nevezték be őket, mert rájuk fér a fiatalokra, hogy gatyába rázzák őket végre.

Az Obi-Wan Kenobi első évadát vártuk, mint a Messiást – az űrwesternbe hajló A Mandalóri és a mindenféle létjogosultság nélkül elkészült Boba Fett könyve után úgy sejtettük, hogy ez lesz az eddigi „legstarwarsosabb” sorozat a Disney+-on. Bár a főszereplő, a 17 év után ismét Ewan McGregor által játszott jedi mester csak árnyéka volt önmagának, nem csalódtunk, a különböző flashbackeknek köszönhetően új perspektívákból láthattuk a 66-os parancsot és Anakin Skywalker dicstelen bukását.

Ewan McGregor az Obi-Wan Kenobi című sorozatban

Fotó: Disney+

Habár a készítők azt ígérték, hogy az Obi-Wan Kenobi nem egy A Mandalóri 2.0 lesz, az alapvetés nagyon is hasonlított: a főszereplő a 6 részes első évadban Darth Vader inkvizítoraitól igyekezett megmenteni a gyermek Leia hercegnőt (Vivien Lyra Blair). A galaxis különböző bolygóin való kalandozásoknak azonban nagyon tudtunk örülni, mert a Tatuinból őszintén elegünk van már. Igaz, volt néhány Benny Hill Show-ba hajló akciózás, legfőképp a Harmadik Nővér (Moses Ingram) béna parkourozására gondolunk, de a halálosztag úgy is menő és félelmetes lett, hogy a Főinkvizítorral (Rupert Friend) semmit sem kezdtek, pedig azért benne lett volna kakaó. Reva tragikus sorsának bemutatásán kívül az élő szereplős debütálásuk viszont csak egy dolgot szolgált: prezentálni, hogy Darth Vader micsoda pusztítógép, aki ebben a sorozatban még a Zsivány Egyesben látottaknál is brutálisabb lett. Na, és azt, hogy Obi-Wan egykori tanítványa már nincs ott a fekete páncélzat alatt, csakis a színtiszta gonosz.

Mindig leesik az állunk, amikor olyan fiatal polihisztorok munkájába futunk bele, mint amilyen Cooper Raiff. A 25 éves amerikai direktornak a Shithouse után mindössze a második egész estés filmje a Felnőttem, csacsacsa (Cha Cha Real Smooth), de cseppet sem érződik rajta, hogy egy pályakezdő alkotásáról lenne szó. A produkciót, amelyet június 17-én mutatott be az Apple TV+, a kreatív szakember egy személyben jegyzett rendezőként, íróként és főszereplőként.

Persze az ehhez hasonló filmeket is el lehet rontani, de Raiff láthatóan szívét-lelkét belerakta a végeredménybe, így ritkaságszámba megy, hogy mennyire életszagú a Felnőttem, csacsacsa.

Fotó: Apple Tv+

A történet főszereplőjét, Andrew-t gyerekként látjuk először, egy zsúron, ahol a kissrác úgy dönt, hogy ideje szerelmet vallania a nála jóval idősebb hangulatmesternek. Természetesen a próbálkozás kudarcot vall, elvégre egy 12 évesről van szó, ám ez a jelenet rögtön annyira aranyos, és kiválóan meg is alapoz a karakternek, hogy az ember nem bírja ki mosolygás nélkül. Ugrunk tíz évet: Andrew-t már nagykorában látjuk viszont. Azzal szenved, hogy a barátnője nélküle megy Barcelonába tanulni – Cooper Raiff karaktere pedig egyszerűen nem találja még a helyét a világban. Ahogy a fiatal felnőtteknél az sűrűn elő szokott fordulni.

Az Esernyő Akadémia (The Umbrella Academy) 2019 februárjában rögtön az első évadával hatalmasat szólt a Netflixen – hiszen az év egyik legnézettebb sorozata lett. Nem is csoda, hogy rohantak az emberek a tévé elé, hiszen ekkortájt még a mostaninál is nagyobb szuperhősőrület uralkodott a világban. A produkcióban egy diszfunkcionális családot ismerhetünk meg, a különleges képességekkel rendelkező testvérek azért jönnek újra össze, hogy felderítsék apjuk halálának körülményeit és megakadályozzák a világvégét.

Nem biztos, hogy mindenki tudja, de Az Esernyő Akadémiának alapul szolgáló képregény ötlete a My Chemical Romance nevű rockbanda frontemberének, Gerard Waynek a fejéből pattant ki annak idején. Ha ő nincs, akkor sokkal szegényebb lenne a Netflix kínálata, nem véletlenül írtuk a címben sem, hogy ez a sorozat rettenetesen agyament. Szükséges hozzá némi nyitottság, hogy ezt a trashbe hajló, de végtelenül szórakoztató őrületet valaki élvezni tudja.

Fotó: Christos Kalohoridis/netflix

A Netflix produkcióját eleinte az adta el, hogy mennyire nem hétköznapiak a főszereplői: a pár évet a Holdon élő, félig majom Luther (Tom Hopper), a celebből lett mentalista, Allison (Emmy Raver-Lampman), a meggyötört művész, Vanya (Elliot Page), a halálos aszaszin Diego (David Castaneda), a drogfüggő és a halottakkal kommunikáló Klaus (Robert Sheehan), na meg a gyerektestben ragadt és a jövőből visszatért Ötös (Aidan Gallagher) mind olyan figurák, akik külön-külön is elvinnék a hátukon a sztorit, nemhogy egyben.

A torony (The Tower) című brit minisorozat már az alapvetésével felkeltette az érdeklődésünket: a történet középpontjában egy Sarah Collins nevű nyomozónő és kollégája állnak, akik egy hátborzongató esethez érnek ki. Egy veterán rendőr és egy tizenéves líbiai lány holtteste hever a londoni Portland Tower lábánál. A torony tetején a zöldfülű Lizzie Adama és egy kisgyerek remegnek, míg a rendőrnő főnöke idegesen üvöltözik.

A széria két főszereplője előtt adott a feladat: felderíteni ezt a kicsit sem hétköznapi balesetet. Ha egyáltalán balesetről van szó, és nem valami szövevényes bűntényről, amelyben csúnyán benne van a helyi rendfenntartók keze is.

Fotó: HBO Max

Gemma Whelan már a Trónok harcában is az emlékezetesebb mellékszereplők közé tartozott. Yara Greyjoy úgy lovagoltatta az örömlányokat az ölében, hogy azt bármelyik westerosi lord megirigyelte volna, és még fivérétől, a rámenős Theontól sem esett kétségbe a nő az első, meglehetőségen kínos találkozásukkor. A színésznőnek már akkor jól állt ez a mondhatni fiús szerep. A toronyban pedig valami nagyon hasonlót hoz, csak mellvért helyett inget és kosztümöt visel. Apró spoiler: itt is ugyanolyan jól áll neki.

Megjelent a Sisiről szóló Netflix-sorozat előzetese, a Die Kaiserin című sorozat első részeit 2022. szeptember 29-étől láthatjuk.

A most közzétett rövid előzetesben a szabadságszerető Sisi lovagol, csókolózik Ferenc Józseffel, Zsófia főhercegnő tanácsokat suttog a fülébe, az osztrák sorkatonák harcra készülődnek, a bécsi polgárok zendülésre.

Sisi szerepében a 24 éves német színésznő, Devrim Lingnau bukkan fel, míg Ferenc Józsefet a 28 éves, ugyancsak német Philip Froissant. Az alkotók szerint a sorozat első részeiben egy olyan fiatal nő küzdelmein lesz a hangsúly „aki a személyes szabadságáért küzdött a hagyományokkal, udvari szokásokkal szemben, és ezáltal jóval megelőzte a saját korát”. A sorozat leírása szerint Sisinek elsősorban anyósával, Zsófia főhercegnővel, valamint Ferenc József öccsével, Miksa főherceggel kell majd megvívnia a csatáit, miközben

ellenséges katonák gyülekeznek a Habsburg Birodalom határain és egy új forradalom érlelődik Bécsben.

A filmiparban, Sisi-tematikában évtizedeken át a Romy Schneider főszereplésével készült háromrészes film volt a meghatározó. Ezzel szemben próbálja újragondolni a történelmi karaktert a mostani Netflix-sorozat, valamint egy másik Sisi-sorozat is, amelyet tavaly forgatott le az RTL. Az utóbbi sorozatról ebben a cikkünkben írtunk részletesen.

Az utóbbi évek egyik legjobb sorozatának hattyúdalát voltunk kénytelenek végignézni, pedig egy elegáns, meghökkentő lezárásra számítottunk. A Peaky Blinders öt évadon keresztül szárnyalt, a hatodik évad mégis zuhanórepüléssel ütközött egy sziklának, mi pedig mozdulatlan teteme előtt nem tudjuk, hogy valaha még talpra fog-e állni, vagy kezdjünk inkább gödröt ásni.

Fotó: Matt Squire / Netflix

Egyszer minden véget ér, de azt nem gondoltuk volna, hogy a Peaky Blinders (magyarul: Birmingham bandája) című sorozatnál effektíve egy évaddal korábban kell elköszönnünk a minőségi szórakozástól, mint ameddig eredetileg a széria tart. Ugyanis az alkotók öt évadon keresztül tűpontosan szőtték a szálakat, a hatodik évadban viszont a körülmények és a „jólvanazúgy” hozzáállás megtépázták az addig majdnem tökéletesnek mondható történetet.

Az 1995-ben bemutatott Toy Story története azzal indult, hogy egy Andy nevű gyerek vadonatúj akciófigurát kapott a születésnapjára. Buzz Lightyear sokkal menőbb volt, mint a fiú addigi kedvence, Woody, a seriffbaba, így a játékok között igazi rivalizálás indult Andy kegyeiért. A filmben a játékok megelevenedtek, így humorizáltak és veszekedtek egymással, végül hatalmas kalandra mentek együtt, ami összekovácsolta Woodyt, Buzzt és a többieket.

A Toy Story eddig négy részt ért meg, és igazából a Pixarnál simán dönthettek volna úgy, hogy tovább fejik a pénzes tehenet és kihoznak a mozikba egy ötödik filmet. Ehelyett inkább kreatívabbra vették a figurát, és a kasszáknál való bukást is bevállalva egy nem hétköznapi előzményfilmmel húztak valami teljesen váratlant.

Fotó: Fórum Hungary

Andy úgy szorongatta a Buzz Lightyear-babát a Toy Storyban, mint ahogy a mai gyerekek teszik ugyanezt a Darth Vader, Luke Skywalker vagy éppen Baby Yoda-figurákkal. Nem véletlenül hozzuk ezt a párhuzamot, mert a kissrác világának „Star Warsa” nem más, mint a Lightyear. A Pixar-stúdió ezt az alkotást hozta el nekünk a nagyvászonra, amiért anno Andy annyira rajongott, hogy a születésnapjára az űrharcosról mintázott játékot kért.

Turai Balázs Amok című 14 perces animációja nyerte el a legjobb rövidfilmnek járó Kristály-díjat az Annecy-i Nemzetközi Animációs Filmfesztiválon, amely az műfaj legrangosabb világtalálkozója. Az eredmény értékét növeli, hogy általa a magyar alkotó munkája jelölhetővé vált az Oscar-díjra is.

Az Amok alkotói először a legjobb kisfilmnek járó France Télévisions-díjat vehették át a fesztiválon június 17-én pénteken. Ez az elismerés önmagában is hatalmas siker, hiszen automatikusan a csatorna műsorára került a film.

A szombati díjátadón az Amok kapta a fesztivál egyik legfontosabb elismerését, a legjobb rövidfilmnek járó Kristály-díjat. A zsűri 38 animáció közül találta a legjobbnak Turai Balázs filmjét. Hasonló sikert egyetlen magyar alkotás ért el a fesztivál 62 éves történetében. Cakó Ferenc Ab ovo című animációja 1989-ben nyerte el a díjat – tette közzé a hírt a film.hu.

Az annecy-i fesztivál Kristály-díja révén Turai filmje nevezhető a jövő évi Oscar-díjra is.

Az Amok 2019-ben megnyerte a Friss Hús pitchfórumát, és 200 ezer forint fejlesztésre fordítható támogatást kapott a Filmjus pályázatán. Itthon nem sikerült további támogatást szerezniük, viszont a Román Nemzeti Filmközpont (CNC) 130 ezer lejjel, csaknem tízmillió forinttal segítette a film létrejöttét – olvasható a film.hu beszámolójában.

A díjnyertes animációt a Boddah produkció (Osváth Gábor és Lukács Péter Benjámin) XI. kerületi stúdiójában készítették.

A fesztivál versenyprogramjában négy magyar animáció szerepelt. A diplomafilmek versenyében két MOME-alkotás, Hárshegyi Vivien Felhők felett és Fábián Nikolett Nyugvó köd című animációi indultak. A tv-filmek közt M. Tóth Géza Mitch-Match sorozatának egy epizódját mutatták be.

Nyilván a nyár elé szánták, nyár közbeni szívszaggató romantikának, ám a dánok Toszkána című séfes szerelmes filmje olyannyira alulkészült, mint a csontjainál véres rántott csirkecomb. Ezt egy séf visszaküldené. A Netflix mégis feltálalta, nekünk pedig csupán annyi lehetőségünk maradt, hogy elmondjuk:

Hiszen a dánok ígéretes filmgyártók, értik az emberi drámákat, a lélek rezdüléseit, képesek belelátni egy elme minden állapotába, de az is lehet, hogy ezt a filmet nem kellett volna az iráni származású dán rendezőre, Mehdi Avazra bízni. Vagy ha mégis, meg kellett volna mondani neki, hogy amennyiben a Bor, mámor, Provence című Ridley Scott-filmet szerette volna lekoppintani, hangulatában lemásolni, akkor azt is tudnia kellene, hogy Scott azért kiválóan bánik a történetek egyensúlyozásával, a karakterépítéssel, a dráma-romantika arányának adagolásával.

Fotó: Netflix / Toszkána

Avaz harmadik próbálkozása

De legalább lopott volna, hiszen azt már Pablo Picasso is megmondta, hogy a tehetségtelen csak másol. Azt persze nem jelenthetjük ki, hogy Avaz tehetségtelen volna, hiszen jószerivel ez a harmadik filmje, amivel jelentkezik. Közülük is az egyik, az igaz történet alapján készült (Mens vi lever, 2017) 6,8, a másik (Collision, 2019) 6,4 jelenleg az IMDb-értékskálán – a Toszkána pedig csupán 5,7.

Vagyis, mondhatni, nem is annyira rossz kezdet után tendencia a visszaesés. Mindazonáltal az 5,7-es értékelés azért nem olyan falat rengetően gyönge, mint inkább elszalasztott lehetőség.

Joseph Kosinskinek, aki mozifilmes karrierjét a Tron: Örökség című sci-fivel kezdte meg, nagy éve van idén. A direktor hozta tető alá nemrég a Top Gun: Mavericket, melyet mi nemes egyszerűséggel minden idők legizgalmasabb akciófilmjének kiáltottunk ki – a véleményünk amúgy azóta se változott róla, a Tom Cruise főszereplésével készült produkciót nagyvásznon kell látni, mert hatalmasat üt. A jó élményt követően persze hogy tűkön ülve vártuk Kosinski következő alkotását, A pók fejét (Spiderhead), mely június 17-én debütált a Netflixen.

A közelmúltban sokat ostoroztuk a Netflixet, mert középszerű, félóra alatt elunható és ötlettelen filmeket okád ki magából a streamingszolgáltató. A helyzetet ők is belátták már, és komoly változások jönnek e téren. A pók feje viszont némi reménysugár arra, hogyha a piacvezető online videótár rendezi sorait, akkor igenis tudnak még élvezhető filmeket letenni az asztalra.

Fotó: Courtesy Of Netflix

Igen, A pók fejét mi élveztük. A produkció George Saunders Menekülés a pókfejből című disztópikus novelláját dolgozza fel, a történet szerint a közeljövőben járunk, amikor az elítélt bűnözők azzal csökkenthetik börtönbüntetésük időtartamát, hogy önként részt vesznek egy rizikós kísérletben.

A magyar mozik 2021 szeptemberében mutatták be a Toxikoma című filmet, Herendi Gábor alkotását, mely Szabó Győző önéletrajzi írásán alapszik. A pénztáraknál a mozis feldolgozás sikeresnek számított, 100 ezernél is több jegyet adtak el rá, ami azért is nagy szó, mert a koronavírus-járvány alatt nagy kérdőjel volt, hogy vajon sikerül-e visszacsábítani az embereket a nagyvászon elé, vagy pedig a streaming lesz az egyeduralkodó. Spoilerezünk, sikerült.

Fotó: Gordon Eszter / Vertigo Media

Lehet, hogy sokan tudják, hogy a valóságban Szabó Győző azért ment rehabra, mert a Valami Amerika készítői kikötötték neki, hogy csak tisztán játszhatja el a főszerepet. A Toxikoma viszont ehhez képest egy picit ferdít a valóságon, vagy mondjuk inkább úgy, hogy van benne jó néhány fiktív elem. A Molnár Áron által játszott Győző a történet szerint azért kerül az Országos Pszichiátriai Intézetbe, mert elveszíti kapcsolatát a valósággal, elhagyja kislányát, akit haza kéne vinnie az óvodából – így képtelen szerettei szemébe nézni.

Itt kerül Csernus Imre (Bányai Kelemen Barna) felügyelete alá, a híres dokiról csak az nem hallott idehaza, aki nem beszél magyarul. Itt mindenféle finomkodás nélkül megkapjuk, hogy egy szabadszájú, a betegeivel sűrűn keménykedő fickóról van szó, akiről mindenki tudja, hogy sajátos módszerei vannak, de pont ezért tűrik meg a szakmában ezt a pokróc embert. Ami igazán durva a filmben, hogy Szabó Győző karaktere még hozzá képest is egy elviselhetetlen, öntelt és csak saját magával foglalkozó pojáca.

Bődületes kínálattal startolt el június 14-én hazánkban a Disney+, 900-nál is több film, 800 sorozat és 150 saját gyártású tartalom várja az előfizetőket a régóta várt streaming-szolgáltatón. A kínálatot szerencsére könnyen átláthatóvá tették, és külön szedték a Disney, a Pixar, a Marvel, a Star Wars, a NatGeo és a kifejezetten felnőtteket célzó Star alkotásait.

Ennek ellenére is a bőség zavarába ütközhet az ember, és hirtelen nehéz eldönteni, hogy mit nézzünk meg elsőnek. Épp ezért feltúrtuk a Disney+ kínálatát és előkapartunk tíz olyan filmet és sorozatot, amik szerintünk páratlan szórakozást nyújtanak. Önnek már csak a távirányítóért kell nyúlnia, és indulhat a banzáj.

Free Guy

A kicsit ficsúr, és mindig ugyanazt a harsány, sokat bénázó figurát játszó Ryan Reynolds sokaknak már a könyökén jön ki. Néha azért a 45 éves sztár még így is belenyúl a tutiba, főleg, amikor Shawn Levy rendezővel állnak össze. Kettejük bravúrja volt Az Adam-projekt a Netflixen, és nem sokkal korábban a Free Guy is. Ez utóbbi egy olyan rejtett gyöngyszem, amit sajnos kevesen fedeztek fel maguknak, pedig már az alapfelállás is rettenetesen ötletes: a főszereplő egy Guy nevű NPC, aki egy MMORPG-ben éli öntudatlan életét, egészen addig, míg rá nem jön, hogy egy videójátékban „raboskodik”. A Mátrixból persze Neóhoz hasonlóan ő is rövid úton szabadulna, ám a dolog nem olyan könnyű. A film főszereplő párosa, Ryan Reynolds és Jodie Comer ritka szórakoztatóak együtt, és Taika Waititi cégigazgatójától is kiköptük a kávénkat a röhögéstől. Könnyed néznivalónak a Free Guy tökéletes.