Folytatást kaphat a kétezres évek ikonikus romantikus vígjátéka
Folytatást kaphat a kétezres évek egyik ikonikus romkomja (romantikus komédiája), a Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt. A Kate Hudson és Matthew McConaughey főszereplésével készült film második része még a korai szakaszban tart, a Variety információi szerint Kate Hudson producerként csatlakozik a projekthez.
A lap információi szerint a szereposztás és több kulcsfontosságú alkotói pozíció sincs egyelőre betöltve. A stúdió és az alkotók szeretnék, ha Hudson mellett eredeti partnere, Matthew McConaughey is visszatérne a folytatásban, ám a végleges szereposztás a forgatókönyv irányától függ majd. Jelenleg épp forgatókönyvírót keresnek a projekthez.
Kate Hudson mellett Stacey Sher is producerként dolgozik majd a filmen, saját produkciós cége, a Shiny Penny révén. Sher korábbi munkái közül kiemelkedik a Ponyvaregény, a Gattaca, az Erin Brockovich és a Django elszabadul.
Hollywoodot jelenleg elárasztja az ezredforduló utáni évek iránti nosztalgia. Idén már több feldolgozás is komoly kasszasikert aratott: Az ördög Pradát visel 2, a Horrorra akadva és a Toy Story 5 is.
Ha valaki esetleg nem emlékezne rá, annak felidézzük: a 2003-as filmben egy női magazin újságírója, Andie Anderson azt a feladatot kapja, hogy csábítson el egy férfit, majd tudatosan tegye rémálommá a kapcsolatukat, méghozzá tíz nap alatt. A szerencsés kiválasztott Ben Barry, egy macsó reklámügynök lesz, aki mit sem sejtve Andy tervéről fogadást köt a főnökével – egy sokat ígérő megbízás miatt –, hogy bármelyik nőt meg tudja hódítani.
(Borítókép: Kate Hudson és Matthew McConaughey a Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt? című film egyik jelenetében. Fotó: Paramount / ZUMA Press / Northfoto)
Van, akiből a trauma rendőrt, másból sorozatgyilkost csinál
Egyszerre örvendetes és tragikus, amikor egy színész hosszú évekre megkaparint magának egy szerepet, így járt ezzel Emmy Rossum is, aki a Gallagher család tűzről pattant nagy tesóját, Fionát alakította a Shameless – Szégyentelenekben kilenc évadon keresztül, ugyanakkor a kultikussá vált karakter a mai napig kísérti a 39 éves amerikait. Mert hát egy ennyire meghatározó szerepet nehéz az embernek leráznia magáról, főleg ha mindenki vele azonosítja Rossumot, s a színésznőt még a mai napig kérdezgetik interjúkon a szériával kapcsolatos fizetési balhékkal, és a rapszodikus kilépésével kapcsolatban.
Pont emiatt egy kicsit sokkoló, hogy a Disney+-ra július 27-én befutott Gyűlölet és csábítás (Furious) című krimisorozatban egy ennyire szabálykövető, rigid, már-már karót nyelt FBI-ost alakít Emmy Rossum. A főszereplő, Alice, mondjuk, nem az ügynökség krémje, a létra legalján kapaszkodik, ugyanis telefonos szolgálatot teljesít. Ez alatt azt kell érteni, hogy amikor a civileknek valami baja támad, és felhívják az FBI telefonszámát, akkor a nő egyike azoknak, akik igyekeznek segítséget nyújtani. Főképp amúgy oltári baromságok miatt csörög a telefon, szóval van miért sajnálni hősnőnket.
Ahogy haladunk előre, úgy válik egyértelművé, hogy nem egy hétköznapi nyomozós szériáról van szó, a Gyűlölet és csábítás sokkal inkább a női dühbe enged betekintést, mintsem a már sokszor hallott húrokat pendítgetné újra. Két szálon futunk, az egyiken a rendőri melójából kirúgott Alice-t követjük, aki továbbra is az igazságszolgáltatás oldalán igyekszik régi sérelmeit, a teljes NYPD ellene fordulását lezárni magában. Míg a másikon egy Catherine (Lola Petticrew) nevű, titokzatos és az árnyak közt mozgó nőt figyelünk. Mindkettejüknek megvannak a maguk traumái, mindkettejükkel férfiak szúrtak ki, ám a feldolgozás nagyon különböző.
Olcsó plázahorrorrá silányult a széria, ami eddig rettegésben tartotta a nézőket
Az Insidious az egyik legérdekesebb franchise a horror berkeiben. A széria már a hatodik filmnél jár és még mindig van benne potenciál, ráadásul az ötödik felvonáson kívül mindegyik rész minimum korrekt volt. A Köztünk járnak alcímre hallgató friss epizódnál voltak intő jelek, de lehetett bízni egy borzongató plázahorrorban.
Gemma (Amelia Eve) egyedülálló anyaként neveli kilencéves kislányát. Gyermekként rettegett a kiszámíthatatlan, furcsán viselkedő édesanyjától és mindent elkövet, hogy a saját csemetéjének ne kelljen hasonlókat átélnie. A múlt traumái azonban nem engedik el a nőt, ráadásul egy túlvilági entitás is fel akarja használni a sötét terveihez.
A Rocktábor 3 limonádé lett, amit többször inkább nem kóstolnánk meg
Sokak emlékezhetnek vissza meleg szívvel a Disney Channel által gyártott Rocktábor legelső részére, ami még 2008-ban debütált a mozikban. A film rajongóit persze az akkori tinik között kell keresni, akik a fő célközönsége voltak ennek a produkciónak, és muszáj megemlíteni azt is, hogy az alkotásban feltűnő színészeknek a Rocktábor alapozta meg a karrierét. Köztük Demi Lovatónak és a Jonas testvéreknek, akik hasonlóan sokat köszönhetnek ennek a filmnek – és az azt követő második résznek, ami 2010-ben jelent meg –, mint Miley Cyrus a Hannah Montana sorozatnak, amelyért nem mellesleg 2024-ben Disney Legends-díjat is kapott. Az már más kérdés, hogy a fiatalon elért sikerek miatt a felkarolt sztároknak hamarabb fel kellett nőniük, és a vállukra nehezedő nyomás, valamint a velük szemben támasztott elvárások miatt némelyiküknek később, felnőttként rekedt meg az élete – ismerjük Miley Cyrus csapongó időszakait, Demi Lovato történetét, aki kis híján belehalt drogfüggőségébe, vagy Britney Spearsmentális problémáit.
Az ugyanakkor kétségtelen, hogy a Rocktáboron egy teljes generációnyi fiatal nevelkedett, akik a tábori élmények és a zene ereje által kerülhettek közelebb olyan, az ő korosztályukat érintő kérdésekhez, amelyekre már vadul keresték a választ. És tekintve, hogy a Disney az utóbbi években ráfeküdt arra, hogy továbbfűzzék a 2000-es évek legnépszerűbb alkotásainak történeteit – elég példaként említeni a Nem férek a bőrödbe, Az ördög Pradát visel vagy az idei D23-on (amelyről az Index is tudósított a helyszínről) bejelentett Neveletlen hercegnő folytatásait –, harmadik részért kiáltott a Rocktábor is. A világvállalat még tavaly ősszel jelentette be, hogy tervben van a következő rész, ami augusztus 14-én fel is került a Disney+-ra.
A film, amely új felfogást hozott a nők szerepéről, szexualitásról és a szabadságról
Amélie csodálatos élete, Thelma és Louise, A csodacsatár, 80 huszár, A gyűlölet, Hamu és gyémánt, A zongorista. Többek közt ezeket az ikonikus filmeket is megnézhetjük nagyvásznon, kiváló minőségben felújítva a Budapesti Klasszikus Film Maratonon (BKFM), ami legendás némafilmeket és élőzenés vetítéseket is tartogat a közönségnek 2026. szeptember 15-20. között.
Kilencedik alkalommal rendezi meg a Nemzeti Filmintézet (NFI) a restaurált klasszikusok filmünnepét fővárosi helyszíneken. Az ősz kihagyhatatlan fesztiválja száz felújított filmet tűz műsorra, kiemelt témái között lesz az ‘56-os forradalom 70. évfordulója is.
A nők szerepe
Jean-Pierre Jeunet 2001-ben bemutatott kultfilmje, az Amélie csodálatos élete szerelmeslevél Párizshoz, és magához a szerelemhez, világa bájos és különc, amiben mindig jó elveszni. A magányos montmarte-i pincérnő és az elrontott fotóautomata-képek különc gyűjtőjének szívmelengető története arra emlékeztet, hogy a boldogság a legkisebb gesztusokban rejtőzik. A főszerepekben Audrey Tautou és Mathieu Kassovitz.
Vitathatatlan remekmű Sir Ridley Scott rendezése, a Susan Sarandon, Harvey Keitel és Geena Davis főszereplésével készült Thelma és Louise, amely 1991-ben
alapvető újítást hozott a nők szerepéről a filmekben, a női szexualitásról és a szabadságról.
A bűnügyi road movie két barátnő hétvégi kiruccanásával indul, ami váratlanul meneküléssé és felszabadító utazássá változik. Dacos történet szabadságról, barátságról és önrendelkezésről.
Van egy teremtmény, emberek húsával táplálkozik, de könnyen el lehet pusztítani
Nagy baj lehet Brazíliában, ha ismét, még mindig és újra a filmeket vetik be a bűnözés ellen. Merthogy a Kölykök az utcáról: Nando két világ között című filmre a Netflixen nem nagyon lehet másként tekinteni, mint társadalmi érzékenyítésre a bűnözés ellen. Annak viszont gyenge, ahogyan filmnek sem tigris. Pedig amiről szól, az fontos kérdés: van-e visszatérés a szervezett bűnözés világából.
Nando drogdíler. Van családja, de kénytelen őket elhagyni. Álságos az érvelés, miszerint azért, mert el kell tűnnie, és így senki nem kerül célkeresztbe, hiszen Nando ugyanazt az életmódot folytatja: drogot árul Európában. Aztán mégis hazatér, és rájön arra, hogy a családja fontosabb a kábítószer-kereskedésnél. A kérdés az, hogyan léphetne ki onnan, s hogy a rendszer elengedi-e.
Utózmányfilm ez, a Sintonia-sorozat (Kölyök az utcáról) koronája volna. A 2019 és 2025 között forgatott, szintén a Netflixen futó, ötévados történet kifejezetten sikeres volt anno, Brazíliában 2019-ben ez volt a harmadik legnézettebb. De a sorozatban az a jó, hogy ott tempójában, csepegtetve lehet adagolni a karakterfejlődést, a történetfelépítést.
Ez a mostani önálló film első blikkre lehetne jó is, amolyan tipikusan drogkereskedős, olyan, amelyik kíméletlen őszinteséggel mutatja be az erőszakot, a társadalmi kényszert, a kiszolgáltatottságot, de félő, hogy a végén akkor is csak úgy állnánk fel a képernyő elől, hogy igen, a világ kemény hely. Aztán ennyi. A világ kemény hely, de a miénk szerencsére habcsók, s bár megvannak a gondjaink, a cukormáz teteje olykor roppan, olyan azért nincsen, hogy az utcánkban a drogkartell katonái egymást ölnék halomra, vagy a rendőröket.
Lám, így működik a hamis illúzió, azt hisszük, hogy ami tőlünk tízezer kilométerre zajlik, az nem érint minket, az soha nem ér el hozzánk.
Ráadásul ez a történet nem most kezdődött, és aligha a közeljövőben ér véget.
Leforgatták Top Gunjukat az indiaiak, Mavericket úgy hívják: Ayaj Ahuja, ezt látni kell
Igaz történet. Drámai. Tényleg az. Itt, a nyugati világban bele sem gondolunk abba, hogy egy ázsiai nemzet tagjainak milyen traumákkal kell együtt élniük. Oké, mi, magyarok ezzel alighanem tisztában vagyunk, ám még egy olyan ősi kultúrának is, mint az indiai, szüksége van arra, hogy feldolgozza modernkori szenvedéseit. Ez a film a Netflixen, a Safed Sagar hadművelet: Bevetés a Himalája felett, igaz történeten alapul. Az 1999-es Kargil-háború eseményeit dolgozza fel. Figyelem, a köznyugalom megzavarására alkalmas kritika következik.
Ez a sorozat nem készült volna el, ha 1999-ben nem tör ki a Kargil-háború Pakisztán és India között. Az agresszor Pakisztán, a tét Kasmir és Dzsammu régió területének birtoklása. Kargil egy ott fekvő település neve, 2676 méter magasan található. A háború a föléje magasodó hegycsúcsok által kijelölt terület birtoklásáért zajlott.
Ép ésszel felfogni sem lehet, hogy miért is lehet fontos bárkinek egy olyan terület, ahol a mindennapi élet egyáltalán nem mindennapi. Ez a terület a Himalája nyugati része, a völgyi részei egészen élhetők, magashegységi vonulatai hóval fedettek, fagyottak.
Kasmír és Dzsammu Pakisztán és India szemszögéből nézve India 1947-es függetlenné válása óta vitatott terület. Birtoklása nem éppen a termőföldjei és az élhetősége miatt fontos, inkább elvi kérdés. Az volt már az 1971-es indiai–pakisztáni háborúban is, ami tizenhárom napig tartott, és ráadásul az már a harmadik háborúnak számított, és – mivel két atomhatalomról van szó – kiemelt nemzetközi figyelmet kapott az 1999-es, mintegy két hónapig tartó Kargil-háború is.
A Safed Sagar hadművelet: Bevetés a Himalája felett című, hat epizódból álló filmsorozat a Netflixen ennek állít emléket. Ám ezen még túl is mehetünk, hiszen ez a sorozat azért nettó indiai propaganda is, hősgyártás a köbön, ám be kell látni, hogy minden „Dicsőség Indiának” szlogennek helye van, és a Safed Sagar filmnek is egészen kiváló.
Pókember és Odüsszeusz megmenti a mozit, de a dolog nem ennyire egyszerű
Ha a mozi haláláról szóló jóslatokat szeretnénk cáfolni, aligha találhatnánk jobb bizonyítékot a 2026-os nyárnál. A nyári észak-amerikai jegybevétel már augusztus közepére meghaladta a 4,2 milliárd dollárt, mintegy 5,7 százalékkal felülmúlva a 2019-es, még a világjárvány előtti nyarat. Persze lehet dobálózni az inflációval és a dráguló jegyárakkal, és tény, hogy a nézőszámok elmaradnak a pandémia előtti értékektől, az azonban jelzésértékű és világos, hogy a mozi nem halt meg, csak átalakult.
Adam Sandler lányából sosem lesz értelmes színész, hiába erőlteti őt a Netflix
Úgy néz ki, Adam Sandleréknél betöltött az Internet Explorer, és rájöttek, hogy a 2009-ben indult, 2015-ig futott, Ryan Murphy által készített Gleenek a mai napig nincs igazán vetélytársa vagy utódja. Igaz, a Netflixen augusztus 14-én bemutatott, Ne kívánj sok szerencsét! című tinidrámát nem is szánhatták, maximum Glee-pótléknak, tekintve, hogy egy másfél órás filmről van szó, és nem többévados sorozatról.
Nemcsak a hossza és a kidolgozottsága, valamint a benne bemutatott karakterívek összessége szól azonban a Glee mellett, ha valaki fiatalokról szóló, zenés szappanoperát nézne, hanem az is, hogy Murphyék konkrétan szerethető színészeket – oké, Lea Michele Rachelje többnyire szerethetően idegesítő volt –, olyan fiatalokat szedtek össze, akik tudtak, akartak énekelni, karizmájuk volt, és mindezt remek slágerekkel támogatták meg a készítők.
A Ne kívánj sok szerencsét! ehhez képest egy halovány másolat, amely fontos témákat próbál súrolni, de nem annyira sok sikerrel, tekintve, hogy a cselekmény vázlatos, szét-szétesik, és úgy tanulság sincsen a végén, ha belegondolok. Drámai személyiségfejlődés meg pláne nincs. Pedig jól indul a film, a Yellowjacketsből ismert Melanie Lynskey rögtön egy elbűvölő és vicces nyitójelenetben köszön be mint Sophie (Sunny Sandler) anyukája.
Már a spanyoloknak is van múlt nélküli nője, de ennek aligha lesz jövője
Mindig van tanulság, és mindig csak utólag. Ezt alighanem Gabe Ibáñez rendező is tudja, mégis mintha mindig kihagyná a házi feladatot. Pedig azt meg kell oldani, és akkor nem futna bele olyan közhelyes filmekbe, mint amivel idén nyáron a Netflix jelentkezett. A film címe: A múlt nélküli nő.
Merthogy ezt is ő rendezte. Ibáñez azonban egyvalamit jól érez: a filmeket szépen kell forgatni. S ha valamit nem lehet A múlt nélküli nő című film hibájaként felróni, az a látvány. Bernat Bosch operatőr ebbe a filmbe beletette azt, amit egy film megkíván. Ibáñez ugyanezt eljátszotta tizenkét évvel ezelőtt is, amikor Antonio Banderas főszereplésével elkészítette az Automata című filmet (operatőr: Alejandro Martínez), azt is jó volt nézni, de főként csak nézni.
A forgatókönyveket kellene jobban kiválasztania, megírnia, megíratnia. Merthogy az látszik, hogy Gabe Ibáñez érti ezt a mesterséget, csak a filmjei nem törik át a jól van ez így, egyszer meg lehet nézni határt.
Gondok a forgatókönyvvel
A múlt nélküli nő című spanyol film legnagyobb baja, hogy nincsen benne semmi új. Ráadásul ezt már a címben is elárulja – az eredeti La desconocida, vagyis Az ismeretlen nő. A spanyol cím amúgy még jó is lenne, a magyar csak ront a helyzeten, hiszen a filmbéli nőnek (Ana Rujas alakítja) van múltja, csak egy komoly trauma miatt nem emlékszik arra, hogy ő kicsoda.
Befutott a streaming egyik szégyenfoltja, annyira rossz, hogy a cápának drukkolunk benne
A nyaralós filmektől általában nem vár sokat az ember, maximum egy kis lájtos kikapcsolódást. Az Amazon Prime-ra július 29-én érkezett Ördögszáj című túlélőthriller azonban még ezt a viszonylag alacsonyra rakott lécet is képtelen megugrani. Köszönhetően legfőképp annak, hogy a Thaiföldre érkező, főszereplő baráti társaság tagjai egy olyan versenyfutáson, ahol a legnagyobb bunkó címének járó díj elnyerése a cél, mind holtversenyben elsők lennének.
Annyira azért nem nehéz kiemelni a legelviselhetetlenebb szereplőt az Ördögszájból, aki nem más, mint a netflixes berkekben már ismerős, régen az X-Ment is megjárt Lana Condor, ő alakítja a rendkívül undok Maxet. Max az, aki legjobb barátnőjét, Sarát (Kathryn Newton) halálra szekálja, folyamatosan igyekszik a szőke lányt dróton ráncigálni, és még akkor is csak a vállát vonogatja, amikor véletlenül a híres barlangokhoz tartó csapat elhagyja Sarát, akit a vízben ránézésre elég súlyosan összecsípnek a medúzák.
Erotikától túlfűtött sorozatot készített a Netflix egy klasszikus regényből
Egészen megbotránkoztató, sőt egyenesen pőre jelenettel indít a Ragyogó karrierem, a Netflix augusztus 13-án közzétett kosztümös sorozata, melyben a főszereplő, Sybylla Melvyn (Philippa Northeast) – hallgatósága, a puccos bálon részt vevő nemesek legnagyobb döbbenetére – egy pajzán verset ad elő, melyet ő maga írt. Rögtön látszik a konfliktus, egy tűzrőlpattant, korára és az akkori társadalmi normákra fittyet hányó fiatal nő sztorijába csöppentünk, aki másra sem vágyik, mint hogy író, komolyan vehető művész váljon belőle. Na és az sem árt, ha útközben nem tiporja őt meg minden sarkon a kegyetlen patriarchális társadalom.
Őszintén szólva nekem már mindenem kivan attól a vonulattól, amit a Netflix pár éve a Bridgertonnal megkezdett, a színes-szagos, modern zenékkel és haladó szellemiségű párbeszédekkel telinyomott kosztümös sorozatok azóta csak úgy ellepték a piacot. Mindössze azt felejtették el a készítők, hogy a modernitást egy régimódi drámára ráerőltetni olyan, mint amikor egyes állatkedvelő gazdik ruhákba öltöztetik a kutyáikat meg macskáikat. Ideig-óráig érdekes, de egy ponton túl mindenkinek szenvedés.
Szexrobotból a büdös életben nem lesz rendes feleség
A 2023 elején bemutatott M3GAN című horror sci-fi a középszerűség csimborasszója volt, egy felejthető plázahorror, amely hiába próbálta felhívni a figyelmet a mesterséges intelligencia veszélyeire, ha képtelen volt véresen és effektíven odacsapni, amikor illett volna neki. Ehelyett egy, a kezét az utolsó pillanatban mindig visszahúzó, kicsit sem ütős tanmese lett a végeredmény. A M3GAN-re azért viszonylag sokan elmentek a szerény 12 millió dolláros büdzséje ellenében behozott 181-et világszerte. A Blumhouse-nál is láthatták, hogy a robotosdiban van lehetőség, ám a folytatásra, a 2025-ös M3GAN 2-re hiába váltottak zsánert, és szabták horrorkomédiává a végeredményt, egyértelműen parodizálva a Terminátor 2-t, a box office adatok már nem lettek olyan fényesek.
A M3GAN úgy visszaélt az időmmel, hogy a második részre én már be se neveztem. A készítők állhatatosságának, na meg a streamingkorszaknak köszönhető, hogy a film első spin-offjára, az augusztus 1-től már az Amazon Prime-on idehaza is kikölcsönözhető SOULM8TE-re rákattoltam. Oké, nem ártott az sem, hogy úgy hirdették, ez egy sci-fibe oltott erotikus thriller lesz. Megint hittem a Blumhouse-nak, bízva abban, hogy most nem vernek át.
Város a sivatag közepén, ahová az emberek meghalni mennek, és ezért még fizetnek is
Rémes a The Boroughs Netflix-sorozat magyar címe. Persze, tudom, ha a magyar címe is az lenne, hogy The Boroughs, eléggé béna volna, de ne jusson több víz a Velencei-tóba, ha A nyugdíjas forradalmárok jó magyarítás. Mert ha ez a sorozat az elaggott Che Guevara baráti kör lázadásról szólna vagy az idősb Kossuth-huszárok Ferenc József császár elleni szervezkedéséről, az forradalmi volna, csakhogy A nyugdíjas forradalmárok egy öregek otthonának épített, idillinek tűnő mesterséges városkában játszódik.
Sokat nem kell azon gondolkozni, hogy A nyugdíjas forradalmároknak miért nem lesz második évada. Ha mégis kiváncsiak a válaszra, a cikk végén megtalálják.
- Ez a történet véget ér. Lekerekített, van eleje és lezárása.
- Annyira nem erős, hogy megérje a folytatást.
- Gyengébb volt a nézői fogadtatása, mint azt remélték.
- A magyarított címe miatt iszonyatosan ostobán nézne ki, hogy A nyugdíjas forradalmárok 2.
Ha vicces kedvemben volnék, és tippelnem kellene, hogy a Netflix miért nem rendelte be a második évadot, a negyedikre tenném a voksot. Ennyire rémisztően rosszra magyarított címet már tényleg régen láttam.
Pedig a sorozat messze nem nézhetetlen. Sőt. Kifejezetten szépen forgatták (Matthew Jensen 4 epizód, Michelle Lawler 4 epizód), a vágások jók, a trükkök/effektek működnek, a sorozat atmoszférája kellemes. De akkor mi lehet a gond?
Tom Hardy igazi tapló tud lenni, mégsem rúgták ki, Helen Mirren viszont egészen démoni
Néhány hónapja még arról szóltak a hírek, hogy Tom Hardyt – a viselkedése miatt – kitették a Gengszervilág-sorozatból, ám ezt már a nyár előtt többen is cáfolták, és most úgy néz ki, hogy vele folyatják az angol alvilág nem éppen emberbarát történetét. Pedig a színész tényleg tapló módon tud suttyó lenni.
A Gengsztervilág 2. évadának előzetese egyértelműen Tom Hardy jelenlétét igazolja, valamint Helen Mirren karakterét hangsúlyozza.
A Harrigan családról szóló Paramount+-gengsztersorozat első évada nagy sikerrel ment a SkyShowtime felületén, és az, hogy a streamingszolgáltató bemutatta a MobLand (Gengsztervilág) második évadának előzetesét (Tom Hardy, Pierce Brosnan és Helen Mirren szereplésével), megüzente, hogy hamarosan láthatjuk a tízrészes 2. évadot is.
- Magyarországra 2026. szeptember 21-én érkezik a SkyShowtime-ra, hetente új epizódokkal.
A sorozat leírásában az áll, hogy Harriganék visszatérnek, még kegyetlenebbek lesznek, összezárják soraikat, szemben a belső viszályok miatt sebezhetővé vált riválisokkal. Megoldóemberük, Harry Da Souza (Tom Hardy) egyre óvatosabb, hiszen az erőszak már a magánéletükbe is beszivárog, „az emberek hűsége meginog, biztonságérzetük szertefoszlik, és a hatalomért vívott harc könyörtelen küzdelemmé válik”.
A sorozat forgatását több dolog is nehezítette, az egyik központjában pedig éppen Tom Hardy állt. De mi is történt?
Az űrlények köztünk járnak, és nem túl barátságosak
Ha valaki megkérdezné, hogy ki a kedvenc televíziós színészem, akkor egyértelműen Kyle Chandlert vágnám rá, avagy a „coach”-ot a Friday Night Lights című, rég megboldogult, talán a közeljövőben majd feltámadó NBC-s, amerikai focis sorozatból, aki olyan inspirálóan tudta a gimis sportolók arcába üvölteni, hogy „Clear eyes, full hearts, can't lose”, hogy azt a hajszárítóeffektust még Sir Alex Ferguson is megirigyelte volna.
Még így is kétkedve fogadtam azonban, amikor kiderült, hogy az HBO új Zöld Lámpás adaptációjának az egyik főszerepére nézték ki az amerikai színészt. Elvégre Chandler már 60 éves, merész gondolatnak tűnt, hogy egy idősebb, tapasztaltabb Hal Jordant hoz el nekünk a tévéképernyőre. Azt követően persze, hogy 2011-ben Ryan Reynolds meggyalázta ugyanezt a karaktert, kicsi volt rá az esély, hogy a Lámpásokat hasonlóképp elbaltázzák. A hátrahagyottak készítője, Damon Lindelof, valamint a több díjnyertes képregényt jegyző, Marvel és DC körökben is ünnepelt Tom King a nagy nyomás ellenére is megmutatták, lehet ezt a szuperhősösdit 2026-ban is jól-jobban csinálni.
A Lámpásokból, mely augusztus 17-én jön az HBO Maxra, egyelőre a sajtónak kiadott hét epizódból négyet nyomtam le, és többé-kevésbé elégedett is vagyok a végeredménnyel. Igaz, hogy egy realista sci-fit, egy kicsit tipikus józsaru, rossz zsaru történetet kapunk, és helyenként nemcsak a kisvárosi helyszín, hanem Hal Jordan cinizmusa és depressziója is emlékeztet a True Detective első évadára, és Kyle Chandler valamivel könnyedebb verzióban megidézi Matthew McConaughey alakítását, ettől az új DC-adaptációtól azért senki ne várjon hasonló mélységű filozófiát. Még a drámával is csínján bánnak többnyire, hogy ne ülje meg senki gyomrát nagyon.
A Sárkányok háza új évada kínszenvedés az elsőtől az utolsó percig
Régi westerosi mondás, hogy sárkányszarból sem lehet betonbiztos Targaryen-várat építeni. Különösen akkor nem, ha bizonyos Ryan Condal a főépítész. Mert hát a Sárkányok háza showrunnere egészen látványosan és magabiztosan ment szembe a Tűz és vér kitalálójával, George R. R. Martinnal, és a Mester orra alá dörgölte, hogy ő márpedig nem tartja magát az írott alapanyaghoz, megcsinálja a saját kis verzióját. Láttuk a Vajáknál is, hogy milyen kreatív zsákutcába vezet az, ha valaki (Lauren S. Hissrich, nevezzük nevén a bűnbakot, ne ússza meg!) úgy érzi, egy sokak által kedvelt történetet a saját szája íze szerint tud átszabni, és Condal ugyanebbe az ostoba hibába esett.
Pedig azt követően, hogy az HBO odaadta a sajtónak a Sárkányok háza harmadik évadának első felét, még bizakodó voltam. Igen, az előző etap fináléja, a nagynak szánt tengeri ütközet átcsúszott ide, mégis képes volt még olyan villanásra a produkció, mint amikor a Királyvárt visszafoglaló Rhaenyra (Emma D'Arcy) uralmának egy napját követhettük végig. Minden lehetetlen döntéssel, tárgyalóasztali vitával egyre inkább a saját bőrünkön éreztük, hogy mennyire embert próbáló feladat a Vastrónban ülni.
Most, hogy végigszenvedtem magam az évad második felén, már tisztábban látom, miért nem adtak oda előre több epizódot a médiamunkásoknak. Az ötödik résztől kezdve egy olyan pofátlan, túlduzzasztott időhúzás veszi kezdetét, amelyhez hasonlót én még életemben nem láttam. A meditatívan előadott, sehova nem haladó párbeszédeket látva még a Trónok harca utolsó két etapját is esküszöm, hogy visszasírom. Utólag vicckategória, hogy egy pillanatra is azt gondoltam, a Sárkányok háza felérhet az anyaszériához, elvégre ott anno az egész színészgárda, sorolhatnám Lena Headey-t, Peter Dinklage-et, Emilia Clarke-ot, és így tovább... alkalmas lett volna arra, hogy főszerepeljen. Adjuk hozzá még azt az időszakot, amikor a készítők George R. R. Martin regényeiből építkeztek, egyenesen költői dialógusok követték egymást, a szócsaták néha vérengzésbe mentek át.
Gyermekként a román diktatúra elől menekült, ma a világ egyik legkeresettebb filmsztárja
Ki gondolta volna bő tíz évvel ezelőtt, hogy a Marvel színészei közül a Tél Katonáját, vagyis Bucky Barnest alakító Sebastian Stan karrierje lesz kiemelkedően a legizgalmasabb. A román származású színész nem ragadt bele a szuperhős skatulyába, bátran választ szerepeket, és úgy tűnik, kevesen értik annyira jól a szakmát, mint ő. Isten éltesse a ma 44 éves sztárt!
Sebastian Stan 1982. augusztus 13-án született a romániai Konstancán. Gyermekkorát hamar kettészakította a történelem. A román forradalom idején, nyolcéves korában édesanyjával Bécsbe költöztek, négy évvel később pedig az Egyesült Államokba. Mire New Yorkban megkezdte középiskolát, már több nyelvi és kulturális közegen átjutott. A színészet számára részben éppen ezért vált menedékké. A Rutgers Egyetemen tanult, majd egy évet Londonban, a Shakespeare’s Globe Theatre kötelékében töltött.
Stan ritkán beszél úgy a sikerről, mintha az kizárólag tehetség vagy szerencse kérdése volna. Inkább folyamatként tekint rá. Hollywoodban kezdetben kisebb filmszerepek és televíziós munkák követték egymást, majd jött a Pletykafészek, amely már szélesebb közönség előtt is ismertté tette. Az igazi fordulópontot azonban a Marvel jelentette. 2011-ben, az Amerika Kapitány: Az első bosszúállóban Bucky Barnesként lépett be abba az univerzumba, amely több mint egy évtizedre meghatározta a karrierjét. Buckyból a Tél Katonája lett, aki a Marvel egyik legösszetettebb mellékszereplője. Egyszerre áldozat, fegyver, barát és megváltásra váró hős.
A gyerekek vérengző vadállattá válnak a fagyi túladagolásától
Eli Roth elég megosztó figura Hollywoodban. Sokan úgy vélik, ha nem lenne Quentin Tarantino barátja, nem sok babér teremne neki a filmesek közt, de ennyire talán nem radikális a helyzet. Roth a korrekt Kabinlázzal mutatkozott be 2002-ben, az áttörést pedig a 2005-ös Motel hozta meg számára. Mindig is híres volt karakán, radikális stílusáról, ami visszaköszönt a brutális horrorjaiban.
Tény, hogy sosem volt kiugró tehetség, de van egy sajátos perspektívája. Legutóbb hatalmasat bukott a Borderlands nevű játék adaptációjával, így most visszatért a kaptafához. A jégrémessel el akarta készíteni a saját Terrifier reflexióját, vagyis egy alacsony költségvetésű, tudatosan gagyi, mégis szórakoztató erőszakorgiát.
Káromkodó macskák a Netflixen, ez van, ha Ricky Gervais agya begőzöl
Mostanában a kicsit fanyar, melankolikus brit humor ritkán képviselteti magát a tévében, éppen ezért kell megbecsülni, amikor Ricky Gervais, a The Office készítő-főszereplője, aki a Netflixre After Life – Mögöttem az élet címmel hozott már egy megkerülhetetlen sorozatot, új néznivalóval jelentkezik. Még akkor is, ha az egy animációs sitcom, melyben kóbor macskák káromkodnak éktelenül és csinálnak mindenféle hülyeségeket. Mert hát Ricky Gervaisról van szó, aki minden blődsége, polgárpukkasztása ellenére képes a lehetetlenre, még egy olyan abszurd mesébe is értelmet csempész, mint amilyen a Netflixre augusztus 7-én érkezett Kóbor macskák bandája.
Azon, hogy a Netflix új animációs sorozata mennyire vulgáris, csak az fog meglepődni, aki egész életében elkerülte Ricky Gervais munkásságát. A 65 éves angol stand-upos konkrétan abból csinált karriert, hogy mindennel viccelt a színpadon, ami szent. Gervais humorát a Netflix eddig is zabálta, különkiadásokkal honorálta, ám a legmegdöbbentőbb az egész karrierútban az, hogy az író-rendező-producer valahogy nem bukott akkorát, nem keveredett olyan balhéba, mint a hozzá hasonlóan botrányhős Louis C. K. Ami pedig csodaszámba megy, mert Ricky Gervais tényleg soha nem fogja vissza magát.
A 80-as évek még sosem volt annyira túlfűtött, mint ebben az új sorozatban
Amikor a 17 éves Bret Easton Ellist (Igby Rigney) először látjuk A szilánkok című sorozatban, a srác nagyon ég a vágytól, hogy megnézze az épp akkor, 1980-ban bemutatott Ragyogást a nagyvásznon, tekintve, hogy Stephen King rajongója. Igen ám, de egy másik, titokzatos fiú jócskán elvonja hősünk figyelmét. Az élet persze megy tovább, az írással épp kacérkodó, első könyvén dolgozó Bretet elsodorják a hétköznapok. Mondjuk, van is mivel foglalkoznia, puccos iskolába jár, a barátnője, Debbie (Hayes Warner) is megköveteli a figyelmet, s titkon a sorozat főszereplője még egyik legjobb barátjára, Susanre (Kaia Gerber) is kivetette hálóját.
Ryan Murphy, aki kisiparosként ontja magából a sorozatgyilkosos történeteket, lehet, hogy sokak bizalmát elvesztette mostanra, én azonban meg vagyok győződve róla, hogy amennyiben úgy állnak hozzá, a showrunner a mai napig élvezetes alkotásokat tesz le az asztalra. Persze, ezeknek a szériáknak a java leginkább a gyorskajához hasonlítható, finomak, de ritkán mélyek. És valamelyest a Disney+-on augusztus 5-én bemutatott A szilánkok is ezen az ösvényen halad, mégis, abból a szempontból kiemelkedik a nagy többségből, hogy Bret Easton Ellis visszaemlékezése, amelyet évtizedeken keresztül próbált megírni. Ez a kamu memoár jelleg, némi sorozatgyilkosos, horrorisztikus durvulással felöntve pedig már emlékezetessé teheti a végeredményt.
Pusztítóan alpári a Netflix világvégefilmje, pedig nagyon vártuk
Itt az első film a Netflixen, amit biztosan az AI csinált? Nehéz leráznia magáról az embernek ezt a feltételezést, ha megnézi az online videótár augusztus 7-én közzétett újdonságát, Az utolsó házat, amely kizárólag, de azt mondanám, hogy legalább 90 százalékban hozott alapanyagból dolgozik. A rendező, a legutóbbi Halálos iramban-filmért is felelős Louis Leterrier és a forgatókönyvet jegyző, Ricky Gervais kollaboránsaként és az élő szereplős Dóra, a felfedező írójaként ismert Matthew Robinson nyúltak mindenhonnan, ahonnan csak nem szégyelltek.
Az utolsó ház tartalmaz egy csipetnyi Madarak a dobozban-t, némi Hang nélkült, megspékelve egy kis, Covid-időszakot idézően minimalista családi drámával.
A legnagyobb vicc az egészben, hogy az alapötlet nem is lenne annyira rossz, Az utolsó ház története Jason (Wagner Moura) és családja körül forog, akik egy esős napon arra eszmélnek, hogy hiába próbálják kinyitni az ajtót, lehetetlenség. Az ablak betörése úgyszintén megmagyarázhatatlan akadályba ütközik, hőseink pedig kisvártatva azon kapják magukat, hogy saját otthonuk fogságába estek. Ahogy elkezdenek az Igazából szerelemből vett módszerrel a szomszédsággal kommunikálni, a kartonpapírokra írt üzenetekből kirajzolódik: mindenki bennragadt a négy fal között. Ráadásul se internet, se telefonvonal, egy idő után még az áram is elmegy.
Mindenki őrülten kanos, pedig a szex nem old meg semmit
Az Egyesült Államokban három évvel ezelőtt betiltották a házasság előtti szexet. Így ösztönzik az embereket a monogámiára, ám minden évben van egy 12 órás periódus, amikor szabad a testiség. Ezt minden 18 év feletti igyekszik kihasználni, New York pedig egy gigászi orgia helyszínévé válik. Owen (Callum Turner) éppen maga alatt van, mert a barátnője inkább mással feküdne le, Allie (Monica Barbaro) pedig egy társat szeretne, nem csak lelketlen dugást. Kettejük útja egy kaotikus éjszakán keresztezi egymást. Nem is egyszer.
Egy csapat, amely az előrejelzések, a felhők és az atmoszférikus bizonytalanság ritmusát követi
Immár teljes a megújult Veszprém–Balaton Filmpiknik programja. Mintegy hetven játék- és dokumentumfilmmel, gazdag kisjáték- és animációs filmes válogatással várják a közönséget 2026. augusztus 27–29. között Veszprémben és Balatonfüreden. Premier előtt vetítik Dobó Kata és Szilágyi Fanni alkotását, a Még egy kívánságot, emellett Közönségtalálkozók, koncertek, gyerekprogramok teszik még izgalmasabbá a fesztivált.
Két film premierjét is a nyári filmes ünnepen tartják. Kollmann András antropológiai szemléletű dokumentumfilmje, az Időre hangolva premierje augusztus 27-én, 18 órakor lesz a FOTON-ban. Az alkotás egy olyan közösséget mutat be, amelynek tagjai
az időjárás szeszélyeihez igazítva rendezik át mindennapjaikat.
Egy naptárak és hatékonyság uralta világban ezek az extrémsportolók – kitesurfösök, windsurfösök és siklóernyősök – az előrejelzések, a felhők mozgása és az atmoszferikus bizonytalanság ritmusát követik. Az Időre hangolva az ő életükön keresztül kutatja az ember és a természet közötti törékeny egyensúlyt.
Az otthontól való elszakadás
Buvári Tamás Föld és vas című, megtörtént eseményeken alapuló filmje is a Filmpikinken debütál augusztus 28-án, 15 órakor a Hangvillában. Buvári Lilla, Trill Zsolt és Tutós-Máté Kinga főszereplésével három idősíkban, 1947-ben, 1985-ben és 2025-ben mesél az otthontól való elszakadás különböző formáiról: a magyarországi németek második világháború utáni kitelepítéséről, az 1980-as évek erdélyi magyar polgárainak betelepüléséről, valamint a 2020-as évek Nyugat-Európa felé irányuló migrációs hullámáról.
Szürke ruhás emberek lopják az időnket, és nincs menekvés
Már a hazai mozikban a Végtelen történet című regényével világhírű vált német író, Michael Ende Momo című kötetének filmes adaptációja. Az alkotást Christian Ditter rendezte, és a produkcióhoz sikerült megnyernie az Emmy-díjas színészt, Martin Freemant. A rendező kezei alatt a filozofikus, merengő meseregényből a digitális kort ostorozó, kőkemény kapitalizmuskritikát kínáló ifjúsági kalandfilm született. A német direktor szerintem érdekesen aktualizálta a kortalan történetet az ellopott időről. De ez lehet, hogy a regény világához végtelenül hű közönségnek nem fog annyira tetszeni.
A kegyetlenség tárházába kalauzolt el bennünket a Netflix kolumbiai sorozata
Macondo bukását, és a kolumbiai város alapítói, Úrsula (Marleyda Soto) és José Arcadio Buendía (Diego Vásquez) átkának beteljesedését vetíti előre a Netflixen augusztus 5-én debütált Száz év magány második évada. A sorozat eddig sem volt lélekemelő néznivaló, de a Nobel-díjas Gabriel Garcia Márquez által írt, 1967-ben megjelent, eddig megfilmesíthetetlennek tartott regény adaptációja most visszatért, hogy újfent önsanyargatásba taszítsa nézőjét, elkalauzolva eközben bennünket a totális reménytelenség tárházának falai közé, némi szépséget is felvillantva persze, és rácáfolva a kétkedőkre. A Száz év magány igenis feldolgozható, csak vért kell izzadni érte, nemcsak a készítőknek, hanem nekünk is a képernyő előtt.
Eszembe se jutna azt állítani, hogy a Száz év magány könnyen közel enged magához, már csak azért sem, mert egy transzgenerációs családi drámáról van szó, egy közös félelemről, amely a Buendía család tagjait szinte egymáshoz béklyózza. Adjuk hozzá mindehhez, hogy vérözönösek is Macondo hétköznapjai, és a mátriárka, Úrsula egyre nehezebben tudja a kezében tartani az irányítást.
Aureliano Buendía ezredesnek (Claudio Catano) mondjuk nem is lehet parancsolni, aki felnőtt korára elsodródott a háborúsdi felé, a liberálisok és a konzervatívok konfliktusában kulcsszerepet vállalva. Az egyre morcosabb, erőszakosabb férfi igaz, hogy megvédte Macondót a konzervatívok befolyásától, ám eközben a saját lelkét áldozta fel, ennek, mármint az ütközetnek az utórengéseit láthatjuk a Száz év magány második évados kezdésében. Aureliano Buendía szikár vállait a béketárgyalások, szigorú anyja és a hadszíntéren szerzett traumái mellett 17, más és más anyától született törvénytelen gyermekének súlya is húzza, a totális összeomlás felé ráncigálva őt.
Ez az új sorozat rémálmokat okozott a szereplőknek, mindenkinek gyilkolnia kellett
Első két epizódjával 2026. augusztus 6-án indul a Disney+-on A szilánkok című thrillersorozat, amely Bret Easton Ellis három évvel ezelőtt megjelent, azonos című regényének adaptációja. A magyar Disney szervezésében az Index is részt vett egy kerekasztalos interjún, ahol a sorozat főszereplőit, Hayes Warnert, Igby Rigney-t és Richard Gere fiát, Homer Gere-t kérdeztük a forgatásról.
Az amerikai író-rendező-producert, Ryan Murphyt nem véletlenül jegyzik a modern televíziózás legbefolyásosabb készítői között, aki sorra szállította a klasszikusokat a 2000-es évek elejétől kezdve, a Kés/Alatt, a Glee, az Amerikai Horror Story olyan címek, amelyeket mindenki ismer. 2022 óta Ryan Murphy fejest ugrott a Szörnyetegek elméjébe, azóta olyan gyilkosok történeteit mesélte el, mint Jeffrey Dahmeré, a Menendez testvéreké és Ed Geiné.
Augusztus 6-án jön a Disney+-ra A szilánkok című thrillersorozat az első két epizódjával, amely Bret Easton Ellis három évvel ezelőtt megjelent, azonos című regényét adaptálja. A regényíró szokásának megfelelően saját életéből táplálja a történetet, igaz, újfent erősen kiszínezve, így történhet meg, hogy a főszereplő, a tinédzser Bret Easton Ellis (Igby Rigney) a 80-as évek Los Angelesében, miközben elit gimnáziumba jár, és hasonlóan jómódú barátai, Susan (Kaia Gerber), Debbie (Hayes Warner) és Thom (Graham Campbell) társaságában rázza a rongyot, egy napon egy vérszomjas sorozatgyilkos felbukkanására eszmél rá, aki ráadásul Bret megszállottjává válik. Na és ha mindez nem lenne elég, egy titokzatos idegen, Robert Mallory (Homer Gere) is feltűnik a színen, aki felforgatja mindenki életét.
A magyar Disney szervezésében az Index is részt vett egy kerekasztalos interjún, ahol A szilánkok fiatal főszereplőit, a Lollapalooza fesztiválon is fellépett, eddig énekesnőként tevékenykedő Hayes Warnert, a Netflix horrorsorozataiból ismerős, ezúttal Bret Easton Ellist alakító Igby Rigney-t és Richard Gere fiát, az Eufória négy részében is felbukkant Homer Gere-t kérdeztük az alapanyagról, a forgatásról
és Ryan Murphy szokatlan munkamódszereiről.
A Bret barátnőjét, Debbie-t alakító Hayes Warner igazi Bret Easton Ellis-fangirlnek tartja magát, és lelkesen mesélte: „Már azelőtt nagy rajongója voltam a könyvnek, hogy egyáltalán tudtam volna, hogy adaptálni fogják. Bret Easton Ellis leírásai mindig is lenyűgöztek, és szerelembe estem általuk egy olyan időszakkal, amikor még konkrétan nem is éltem. A sorozatban azt tetszett meg, amikor rájöttem, hogy Breten kívül a többi karakter is megkapja a neki kijáró rivaldafényt, persze úgy, hogy közben szorosan követi a történet a regényt. Azokban a jelenetekben láthatják a nézők igazán Debbie valódi énjét, amikor nem Bret narrál, a főszereplő ugyanis nem a legmegbízhatóbb narrátorok egyike, maradjunk annyiban.”
Sorra dönti a rekordokat, felfoghatatlan mennyiségű pénzt termelt egyetlen hétvége alatt az új Pókember-film
A Sony Pictures és a Marvel Studios új közös produkciója, a Pókember: Vadonatúj nap történelmet írt a mozikban. A film 360 millió dolláros észak-amerikai nyitó hétvégével minden idők legerősebb háromnapos premierjét produkálta. Ezzel letaszította a trónról a 2019-es Bosszúállók: Végjátékot, amely eddig 357,1 millió dolláros rajtjával tartotta a rekordot – írja a Deadline.
Világszinten sem maradt el a siker. A frissített adatok szerint a film 932 millió dolláros globális nyitóbevételt ért el, amivel minden idők második legnagyobb mozis premierjének számít. Továbbra is csak a Bosszúállók: Végjáték előzi meg, amely a bemutatásakor 1,22 milliárd dollárt termelt. Tom Rothman, a Sony Pictures Motion Picture Group elnök-vezérigazgatója nem is titkolta lelkesedését.
Robin Hood lecsúszott, kiégett gyilkos, Hugh Jackman pedig zseni
A népmesei hősök között kevés olyan felkapott figura van, mint Robin Hood. 2018-ban Taron Egertonnal a főszerepben kaptunk egy részben hazánkban forgatott mozis feldolgozást, előtte pár évvel Ridley Scott is megpróbálkozott a saját verziójával, de az MGM+ sem átallott, hogy a Trónok harcából ismert Sean Beant is bevetve egy előzménysorozatot hozzanak a nézőknek, amely az angol legendák hősének eredetsztoriját meséli el.
Az A24-től megszokhattuk már, hogy általában a szokásostól eltérő ötleteket karolnak fel, így tettek akkor is, amikor magukra vállalták a The Death of Robin Hoodot, amely július 28-án érkezett meg video on demand szolgáltatásokra, többek közt a Prime Video prémium filmkatalógusába. A történet egy 17. századi ballada feldolgozása, amelynek kétféle verziója is van, és töredékekben létezik, a többféle változat pedig magában hordozza annak a lehetőségét, hogy a filmkészítők úgy adaptálják, gondolják újra a mítoszt, ahogy azt kívánják. A Nic Cage főszereplésével készült, kicsit sem mainstreamet célzó Pig író-rendezője, Michael Sarnoski, aki a legutóbbi A Quite Place filmmel a tömegfilmek irányába is bólintott egyet, most a saját elégikus és nagyon depresszív értelmezésében hozta el nekünk az öreg Robin Hoodot. Dicstelenné téve, lerángatva a sárba, a bűnözők közé, a realitás talajára az angol mondák hősét.
A főszerepre Hugh Jackmannél jobb embert nem is találhattak volna, aki már a 2017-es Loganben hatalmasat alakított, és úgy tűnik, az önmarcangolás azóta is kisujjból megy az ausztrál színésznek, már amikor nem éppen birkákkal beszélget. Ezúttal egy olyan Robin Hoodot hoz el nekünk Jackman, aki nagyon is tisztában van a mesemondók túlzásaival, azzal, hogy romantizálták a tetteit, pedig valójában egy élvhajhász tolvaj ő, aki élvezte a gazdagok kifosztását, a gyilkolászást, most pedig önkéntes száműzetésbe vonulva éldegél. Már ameddig belé nem botlik egy fiatal lány, akinek a szándékai nem a legbarátiabbak.
Megkaptuk a Tom Holland-éra eddigi legjobb Pókember-filmjét
Már a kezdetek kezdetén húztam amiatt a számat, ahogy az MCU-ba bevezették a Tom Holland-féle Pókembert, akit Tony Stark (Robert Downey Jr.) toborzott a csapatába, hogy a vele ellenkező Amerika Kapitányékat (Chris Evans) legyűrjék a Polgárháborúban. Mivel a Marvel legismertebb és pénzügyileg is az egyik legsikeresebb figurája a Stan Lee által kitalált, és a kiadó által először elutasított (elvégre az emberek viszolyognak a pókoktól, nemde?) Póki, nem tűnt a legméltányosabb elbánásnak, és nem is volt az. Pláne, hogy a későbbi filmekben sem engedte a Marvel filmgyára, hogy Peter Parker úgy igazán kibontakozzon, az első trilógiában mindig fogta valaki a hálószövő kezét. Legfőképpen Vasember, így sajna el is kezdett mémesedni a dolog, és azt a Pókembert, akit korábban Tobey Maguire és Andrew Garfield is nagyszerűen alakítottak, Iron Man Jr-nak csúfolták. Joggal, teszem hozzá.
Lehet, hogy a 2021-ben bemutatott Pókember: Nincs hazaút is bizonyos szempontból egy fanservice volt, a szemtelenebb fajtából, mégis lezárást adott az előző Pókemberek rajongóinak, főleg Andrew Garfield érdemelte meg mindezt, akinek a filmjeit a mai napig újranézem, közte és Emma Stone között olyan kémia volt A csodálatos Pókember-filmekben, hogy még a kaotikusra sikeredett második részt is megmentette Peter és Gwen románca és tragédiája. A Nincs hazaútban persze az MCU Pókiját, Peter 1-et sem kerülte el a bánat, de így legalább volt kikkel osztoznia benne.
Hasonlóan borongós hangulat, a depresszió, az önmarcangolás és saját magának megkérdőjelezése lengi körbe a hazai mozikban július 30-án bemutatott Pókember: Vadonatúj napot, mely a nyitónapján 168 millió dollárt hozott be, és Észak-Amerikában ezzel egy nap alatt megverte a Supergirlt, a DC nyári, nagynak szánt dobását, mely nagyvásznas pályafutása során összesen 125 milliót hozott csak be. Sőt, mint kiderült, Póki minden idők legjobb nyitóhétvégéjét produkálta a Bosszúállók: Végjáték előtt, a maga 360 millió dollárjával megelőzte a nagy, 2019-es team-up filmet (357 millió) az USA-ban és Kanadában. Mondjuk, világszerte kicsit elmaradt a negyedik Bosszúállók-filmtől, globálisan a Vadonatúj nap 932 milliót kaszált a pénztáraknál, e tekintetben pedig csak a Végjáték előzi meg a filmet a maga 1,2 milliárdjával.
Rovataink a Facebookon