Gagyi Űrrobinson az új Will Smith-film

Az következő Spielbergnek kikiáltott indiai csodagyerek, M. Night Shyamalan utoljára az 1999-es Hatodik érzékben villantotta meg a tehetségét, azóta folyamatosan ontja egyre rosszabbb minőségű fércműveit. Legújabb sci-fije, A Föld után címmel mozikba küldött, környezetvédős propagandába csomagolt szcientológus oktatócsomag, minden korábbi filmjénél szörnyűbb lett. A sztori vontatott és ötlettelen, a CGI-látványvilág pedig minden profizmusa ellenére is szembántóan steril. Amit persze karakteres szereplőgárdával simán meg lehetett volna menteni, de Will Smith és a fia (az egyre többször főszereplőnek előre tolt Jaden Smith) közös jelenetei, ha beledöglenek sem lesznek olyan jók, mint Al Pacino és Robert De Niro párbeszéde a Szemtől szemben-ben.

A 90 perces film tartalmát két szóban össze lehet foglalni: unalmas Űrrobinson. A távoli jövő Smith-családjában az űrkommandós apa és a tinédzser fia egyedül maradtak, mert a hugit felkoncolta valami ronda szörny. A folytatás a katonáskodós apa-fia filmek szokásos dramaturgiáját követi: az elején gyűlölködve megy a drámázás, mert apunak mindig fontosabbak voltak a hazafias küldetések a családnál, aztán persze a régóta ígérgetett közös csillagközi kalandtúrát is tönkrevágja egy kényszerleszállás az elvadult dzsungellé változott Földön, ahol minden bokorban gyilkos óriásveréb és mutáns ékszerteknős lapul.

Will Smith egyébként saját maga találta ki a dzsungeltúrába bújtatott, felnőtté válásról szóló apa-fia sztorit (forgatókönyvírói kreditet is kapott érte). Viszont érezhette, hogy ez így önmagában nagyon vérszegény lesz, ezért az Éli könyve írójával, Gary Whittával hozzákanyaríttatott némi sci-fi keretet is, a Föld ökoszisztémáját elpusztító, majd az űrbe menekülő, idegen fajzatokkal háborúzó, gonosz emberiséggel. Plusz felkérte rendezőnek M. Night Shyamalant, ha már úgyis évek óta ígérgették egymásnak a közös forgatást.

Sajnos a film környezetvédős mondanivalóját elsunnyogták az alkotók. Az alapkonfliktus ugye az lenne, hogy a gonosz emberek magára hagyták a szennyezett Földet, ezért évtizedekkel később, amikor a bolygónk már begyógyította a sebeit, a természet bosszúból kivégzi az ide vetődő egykori földlakókat. A jól összevágott előzetesek alapján a néző sokáig csak várja, várja, hogy az eposzi küzdelemben vajon győznek-e vagy alulmaradnak a derék fekete űrhajótöröttek, de a filmben egyszerűen nincs feszültség, az eseményeknek nincs súlya, és a legizgalmasabb jelenet annyi, hogy a Jaden Smith kergetőzik pár mérges makimajommal. De ebben nincs semmi meglepetés, mert már elsütötték a trailerben.

A Föld után nem más, mint egy mint egy gyönyörű erdős-patakos háttérképeket váltogató, 130 millió dolláros meditációs videó. Amiben a pilótaszékébe ragadt, törött lábú Will Smith-nek olyan álmosítóan monoton a hangja, hogy a film felénél elalszik a néző. A fiának szóló rádióüzeneteket ráadásul az életmenedzselő könyvek legelcsépeltebb bölcsességeiből ollózták össze a forgatókönyvírók, így hiába riadunk fel a látványosnak szánt majomhorda-támadásra, vissza is szendergünk a végtelenített "A félelem nem valóságos. Még 14 mérföldet kell menned. Képes vagy rá. Meg tudod csinálni" - mantrától.

Persze az ásítozó néző végig azzal nyugtatja magát, hogy most egy Shyamalan-filmet néz, így biztosan lesz valami gyomorrúgással felérő, nagy csavar a végén. Én például azt hittem, Will Smith karaktere már rég meghalt, és a fia csak azért éli túl a gyilkos dzsungeltúrát, mert a halálfélelme és a magába nyomott fájdalomcsillapítók miatt azt hallucinálja, hogy a papa él, hiszen rádión társalog vele, és segít neki túlélni a vadonban (a World War Z regényben például volt egy ilyen zseniális fejezet, bár a Brad Pitt-féle moziverzióba biztosan nem került át).

De nem, ez a bosszantóan unalmas Will Smith-film tényleg csak ennyi: elindulnak, lezuhannak, rohangálnak, segítséget hívnak, hazamennek, függöny. Ha nem sajtóvetítésen néztem volna, visszakérném a jegy árát.

IMDb: 4,6 pont
Rotten Tomatoes: 12%
Index-ítélet: 2/10