James Gunn a véres és kimerült Supermanhez hasonlította AmerikátSzar lehet most a Disney szórakoztatóipari főosztályán középvezetőnek lenni, és a cég legújabb sikerfilmjének szánt Magányos lovas bevételi adatait böngészni. A negyedmilliárd dollárból forgatott és súlyos tízmilliókba kerülő reklámkampánnyal megtámogatott vicces western kis túlzással ugyanis senkit nem érdekel. Ha a film a nyitóhétvégének megfelelő tempóban halad tovább, akkor olyan bukás lesz belőle, amihez fogható nem sok volt a filmtörténelemben. A magányos lovas ugyanis 50 millió dollárt sem nagyon tudott összekaparni öt nap alatt.
Pedig minden adott volt a sikerhez. A film egy klasszikus tévésorozat feltámasztása, a Disney egy valag pénzért leszerződtette Johnny Deppet, hogy csinálja ugyanazt ebben a filmben is, mint a százmilliókat termelő Karib-tenger kalózai-franchise-ban, a filmet pedig olyan agresszíven reklámozzák már hónapok óta, hogy csak az nem tud a létezéséről aki barlangban lakik, vagy a pincében tárolja a tévéjét, esetleg a családi nippkészlet kiállítására használja.
A bemutató hetét viszont nem túl jól választották meg. Az amerikai Függetlenség napja körüli hétvége tradicionálisan lassúnak számít (a népek elmennek kirándulni), de mivel idén csütörtökre esett az ünnepnap, már szerdán este a mozikba kerültek a heti premierek, hátha vasárnapig termelnek pár milliót. Erre jött a Gru 2 című animációs film, amit mindössze 76 millióból forgatott a Dreamworks, és szerdán bezsebelt 34,3 millió dollárt, csütörtökön meg 23,5 milliót. Ami minden idők második legjobb július 4-i bemutatója a Transformers mögött.
A magányos lovas 9,6 milliós nyitánya láttán biztos volt hüledezés a Disney-nél, ennél a legpesszimistábbak is többre számítottak. Innen talán fel lehetett volna állni, de a csütörtöki kassza is csak 9,7 millió dolláros volt, azaz kezdett kétségbeejtő lenni a helyzet. A John Carter tavaly márciusban 30,6 millióval nyitott a 220 milliós gyártási költséghez képest (összesen 180 milliót hozott, a Disney szerint a marketingköltséggel együtt úgy 100 milliót buktak rajta), és a cég történetének legnagyobb csalódásának tartják, de Johnny Depp filmje még ennél is több pénzbe kerülhet nekik. Péntekre a bevétel kicsit emelkedett, de még így is csak 10,6 millió dollár volt, és ekkor már mindenki tudta a Disney-nél, hogy ez a film lesz az év csalódása. Szombaton hozott még 10,7 millió dollárt, ezzel 50 millió alatt zárta a nyitóhétvégét és kezdődhetett a sírás.
A western-vígjáték esélyeit több tényező is nagyban rontotta. A film főszereplője nem Depp, hanem egy Armie Hammer nevű fickó, akiről senki nem tud semmit. Nem elég nagy név ahhoz, hogy elvigyen a hátán egy 250 millió dolláros projektet, a közösségi médiában jelentéktelen, sem a Facebookon, sem a Twitteren nincs körülötte felhajtás, nem trendi, nem beszélnek róla. Még ezt is túl lehetne élni valahogy, bár az vitathatatlan, hogy ha a főszereplőd húzónév, a bukta veszélye minimalizálódik - Brad Pitt nélkül az erős közepesnek tartott Z világháború simán elhasalt volna, így viszont már 135 millió dollárnál tart.
Depp ugyan nem főszereplő, de a közvetlenül a bemutató előtt kiadott trailerekben sokkal többet szerepelt Hammernél, egyértelműen azért, hogy vele próbáljanak egy kis felhajtást generálni. A terv nem vált be, egyrészt azért, mert az 50 éves Depp már korántsem olyan vonzó a 18-34-es korosztálynak, mint tíz éve. A manírjai kezdenek unalmassá válni, ráadásul most a teljes arcát fedő festék alatt játszik, nem úgy, mint a Karib-tenger kalózaiban, így a mimikája sem érvényesülhet annyira.
Az a vonzereje, ami korábban megvolt, a legutóbbi három filmben megkopni látszik, a Rumnaplók, a Éjsötét árnyék és most A magányos lovas is megbukott, már nem éri meg annyi pénzt fizetni neki, mint eddig (ezzel a filmmel 50, a Karib-tenger kalózai 5-tel állítólag 100 millió dollárt is kereshet). A fiatal mozilátogatóknak új sztárok kellenek, nem egy középkorú fickó, aki leginkább azzal kerül a címlapokra, hogy egy biszex csajjal jár.
Ennél sokkal nagyobb probléma, hogy a film állítólag nagyon rossz. A kritikák egyöntetűen lehúzzák (mi sem voltunk érte odáig), és a nézők sem szeretik, a Rotten Tomatoes nevű oldalon például 26 százalékos az indexe (minél nagyobb a szám, annál jobb a film), a Metacritic.com nevű oldal pedig 100-ból 36 pontot ad rá (itt az összegyűjtött kritikák értékeléseit összegzik és ennek alapján pontoznak). A forgatókönyvet csapnivalónak tartják, Deppről azt írják, hogy pontosan ugyanazt csinálja, mint a négy Karib-tenger kalózai-filmben, hülye arcot vág, hülyén beszél és hülyén mozog, de ez most kevés volt az üdvösséghez.
Depp karaktere, Tonto, a Magányos lovas segítője körül sincs minden rendben. A félig csiroki indián származású színész egy olyan indiánt alakít, aki teljes harci díszben, az arcán fehér festékkel, a fején egy döglött varjúval csetlik-botlik át a történeten. Az internet népe azt kifogásolja leginkább, hogy megint fehér emberrel játszatnak el egy indián karaktert (mert azt valljuk be, hogy Depp még hunyorítva, szürkületben sem tűnik indián származásúnak), akin semmit nem változtattak a harmincas évek óta, és pont olyan rasszista sztereotípia lett belőle, mint a fekete-fehér tévésorozatban volt. Ráadásul a film trivializálja az Észak-Amerikát kolonizáló fehérek tetteit, azaz egész indián törzsek kiirtását azzal, hogy egy tömegmészárlás után viccesen viszkiző lovat mutat, sok nézőnél kiverte a biztosítékot. Márpedig a szájhagyomány a mai napig a legfontosabb tényező egy film sikerét illetően.
Ha A magányos lovasból egy tökös westernt forgatnak, nem pedig egy szar viccekkel telezsúfolt vígjátékszerűséget, és kihagyják azokat a felesleges, de iszonyatosan drága trükköket, amik semmit az égvilágon nem tettek hozzá a történethez, simán megállt volna 90 millió dolláros büdzséből. Így az 50 milliós nyitány már nem is tűnik olyan rossznak, sőt. Depp is elvállalta volna olcsóbban a filmet, ha a Disney nem úgy indul neki, hogy 150 millió dolláros minimumköltségvetésről beszélnek. A baj csak az, hogy egy közepes költségvetésű filmre nincs akkora marketingbüdzsé, mint egy nyári nagy blockbusterre, a stúdió fejesei ráadásul nem akarják, hogy olcsójánosnak tűnjenek, inkább sírva vigadnak és úgy hajigálják az extra tízmilliókat ki az ablakon, mintha a fán teremne a pénz.
A Disney-t persze nem kell sajnálni, egy 190 milliós bukta (ennyi lehet A magányos lovas mérlege a végén) nem oszt nem szoroz egy olyan cég esetében, aminek 2011-ben az adózás előtti jövedelme 40,8 milliárd dollár, a saját tőkéje pedig 37,3 milliárd dollár volt, 2012-ben pedig 5,76 milliárd dollárt keresett tisztán. Ez a franchise - mert a Disney szinte csak abban gondolkodik - nem életképes, így megy a John Carter mellé a süllyesztőbe, de ott van még pár másik, ami viszont szépen termel, köztük a Csillagok háborújával, a Marvel-féle Bosszúállókkal és a Karib-tenger kalózaival.
A Csillagok háborúja 2015-ben érkező hetedik része például több kint egymilliárd dollárt hozhat a konyhára a Variety becslései alapján és még többet, ha az olyan járulékos bevételeket nézzük, mint az ajándéktárgyak, bábuk és videójátékok után befolyók. Tulajdonképpen mindegy, milyen filmet forgat a Lucas-örökségből JJ Abrams, a nézők már csak a cím miatt is bemennek majd a moziba. Oda, ahová A magányos lovas nem tudta bevinni őket.
A sok pénz nem egyenlő a jó filmmel, azaz Hollywoodban megdől a futballban sem mindig igaz Puskás-tétel (kis pénz - kis foci). Nem elég vödörrel önteni a pénzt a produkcióba, valami koherens tartalom sem árt az üdvösséghez. A Disney ezt a leckét már említett John Carterrel alaposan megtanulta, a 2012-es mérlegben 100 milliós mínuszt jelentett a film bukása - igaz, a cég tavalyi profitja pedig 5,7 milliárd dollár volt, még mielőtt komolyabban sajnálni kezdenénk őket.
2003-ban Eddie Murphy Pluto Nash című förtelmes vígjátékán röhögött mindenki, de nem azért, mert annyira vicces volt, hanem azért, mert 120 millió dollárra csak hétmilliót keresett. 1995-ben a Kincses sziget kalózai hasalt el (135 millió dollárból forgatták, 18.5 milliót keresett). A Mennyország kapuja 1980-ban 44 millióból készült, a 3,5 milliós bevétel ennek megfelelően sokkolta a gyártó United Artists-ot, ami csődbe is ment a film lejtmenete miatt. A 2008-as évben a meglehetősen idióta magyar alcímmel ellátott Speed Racer - Totál turbó 93 millió dolláros összebevétele miatt kesereghettek a könyvelők, mert a gyártási költség a 200 milliót is meghaladta. (forrás: The Daily Beast)
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon