Juszt László fia beköltözött a diliházba

„Ez nem egy lila ködös magyar művészfilm lesz. Még csak nem is magyar koprodukció, egyetlen fillér állami támogatás sincs benne. Egyszerűen csak itt forgatunk” – ezzel fogadott bennünket a bezárt OPNI-ban Juszt László fia, Juszt Balázs, aki most kétmillió dollárból forgatja a kísérteties díszletek között a Thursday című thrillerét régi író-rendező barátja, a Picturesque Filmet vezető Guy Moshe és a magyar társproducer, Turán Eszter segítségével, aki a Moviebar Productions társtulajdonosa. – „A legfontosabb, amit külföldön megtanultam, az az volt, hogy a filmkészítés nem művészkedés, hanem showbiznisz. Ha nézőket akarsz, ahhoz akció kell, izgalom, nyomozás és dögös nő.”

Valaki itt épp a női főszereplőt, Ana Ularut bántotta

Fotó: Tóth P. Flóra

Az utóbbival tényleg nincs gond. A Borgiákkal és tévés horrorokkal híressé vált román színésznőt, Ana Ularut pont az orrunk előtt lökik a padlóra, szűk miniruhában és feldagadt szájjal, ami később valószínűleg egy erőszakos jelenetbe kerül majd. Juszt Balázs szerint, az izgalomfaktor miatt sem kell aggódni. A saját forgatókönyv alapján készülő pszichothrillerben a főhős (a szintén Borgiák-főszereplő François Arnaud) nyakig merül a római alvilágban, a szó szoros és átvitt értelmében is. A Vatikáni Titkosszolgálatnak dolgozó pap barátja megbízásából Thursday néven beépül egy anarchista terrorszervezetbe, ahol idővel kiderül, hogy az összes napról elnevezett bandavezér beszervezett kettős ügynök, a végén pedig magával a Sátánnal is össze kell csapniuk.

Mit ér a thriller, ha magyar?

A Thursday fenti sztorivázlata elsőre pont úgy hangzik, mintha „a magyar Angyalszív” forogna Lipótmezőn. Juszt szerint a hasonlat nem is áll távol a valóságtól: „Igen, az Angyalszív is ott volt a referenciafilmek között, amiket kiadtam a stábnak kötelező megtekintésre, Akárcsak a Harcosok klubja, Az ördög ügyvédje és a Kilencedik kapu.” Maga a beépülős-álneves alapsztori viszont egy régi krimiből, G.K. Chesterton Az ember, aki Csütörtök volt című klasszikusból jött, amiről még Szabó István rendező, a Juszt-család régi barátja mesélt el egyszer egy ebédnél Juszt Balázsnak.

4

Juszt László fia munka közben - Még több kép a galériában, klikkeljen!Galéria: ThursdayFotó: Sághy Tímea / Moviebar Productions

„Évek óta foglalkoztat ez a sztori, amiben van hét ember, akiket a hét napjairól neveztek el, és nem is tudják egymásról, hogy mindannyiukat ugyanazok szervezték be egy titkos csoport vezérkarába. A regény persze teljesen más, mint az én filmem. Ott a Scotland Yard nyomoz 1906-ban, angol urak paroláznak, és a legpörgősebb jelenet egy nagy kergetőzés Londonban, elefántháton és hőlégballonon. Bizarr és abszurd világ, de én máshogy akartam megmutatni” – meséli Juszt Balázs, aki három évig dolgozott a forgatókönyvön, és eddig 20 verziót dobott ki. – „Ez a módszer teljesen normális, legalábbis az UCLA-n, ahol az író, a rendező és a producer szakon a mai napig Lajos Egri The Art of Dramatic Writingját nyomják először a kezedbe. Hollywoodban a mai napig a filmkészítők Bibliájának számít, míg itthon sokan azt sem tudják, kicsoda Egri Lajos és mit csinált.”

De ki ez a Juszt Balázs?

Juszt László fia 1982. december 9-én született Budapesten. Az American International School of Budapestben kezdett el musicaleket és színdarabokat rendezni, BSC diplomáját közgazdaságtudományból szerezte a Royal Holloway University of Londonon, az MFA pedig az UCLA-n, gyártás szakon. Rendezőasszisztensként vett részt mentora, Szabó István mellett a Rokonok című filmben, dolgozott a Gerber Picture-nek a Duke of Hazzardon, a Skyfilmnél executive producerként tevékenykedett Herendi Gábor Lora című filmjében. Íróként, rendezőként és producerként jegyzett rövidfilmjei: A jóéjtpuszi (2009), It Happened in TLV (2011), Split Perfect (2012), Lethologica (2012).

A rendező a producerrel, Turán Eszterrel egyeztet az irodává és stábbüfévé átalakított Ikarus előtt

Fotó: Sághy Tímea / Moviebar Productions

Viszont ha Juszt Balázs ennyire rossz véleménnyel van a magyar filmgyártásról, miért itt forgatja le legújabb nagyjátákfilmjét? – tör ki belőlünk a kínzó kérdés, amire a rendező abszolút védhető választ ad: itthon csak a forgatókönyvírói és rendezői hozzáállással van gond, a háttérstáb Hollywoodot is megszégyenítően profi. „Romániában akartunk eredetileg forgatni, de ott nem olyan erős a filmipar, mint itt, nagyon sok magyar szakembert kellett volna átvinnünk, és az sokba került volna. Magyarországi forgatási helyszínekkel és magyar stábbal viszont spóroltunk annyit, hogy belefért a 2 millió dolláros költségvetésbe még egy római forgatás is. És persze nagy különbség a magyar filmekhez képest, hogy én nem kértem senkitől sem baráti szívességet, aki a Thursday-en dolgozik, rendesen ki lett fizetve.”

A stáblista tényleg tele van a hollywoodi stúdióknak bérmunkában bedolgozó, híres magyarokkal. A speciális effektekért, az élethű sebekért és a habszivacs szörnyekért Pohárnok Iván trükkcsapata felel, a látványtervező pedig a Borgiákkal majdnem Emmy-díjat nyerő Varga Judit. Az OPNI folyosóin bolyongva valóban nehéz kívülállóként kiszúrni, melyik lambériázott fal vagy kandalló igazi, és melyik díszlet. A kastélynak is beillő egykori diliházban egyébként megfagyott az idő: a kórtermekben és a pincékben semmi sem történt a 2007-es bezárás óta, csöndesen máladozik kihasználatlanul az egész kísértetház.

Hujber Feri eltűnt egy szentségtelen templomban

„Sajnálom az épületet, hogy ennyire le van rohadva, nagyon megszerettük. Jól át lehet benne alakítani mindent” – meséli a rendező, aki a profi magyar munkaerő mellett azért választotta Budapestet helyszínnek, mert az OPNI-n kívül sehol máshol nem talált olyan templomot, ahol egy hétig megszakítás nélkül forgathatott volna. – „Teljesen mindegy mennyit fizetsz, egyszerűen nem adják oda a helyszínt ennyi időre. Az itteni templom viszont nincs felszentelve, így az egyház helyett a Műemlékvédelem a tulajdonosa. Kiválóan helyszín a történet bostoni templomához, amit a külső jelenetekben a Jézus szíve helyettesít. Elég volt lefújni pár graffitivel, kirakni pár angol nyelvű utcatáblát, és máris olyan, mintha Bostonban járnál, nem?”

Nehéz eldönteni, mi az épített díszlet és mi volt itt már az OPNI idejében is

Fotó: Tóth P. Flóra

„Nagyon megszerettük Liptómezőt, jól át lehet alakítani minden jelenethez. Viszont nagyon para hely, mindig minden eltűnik" – kezd bele Juszt a saját horrorsztorijába az egyik kihalt folyosón sétálva, mialatt az összes bulvárújságíró és stábtag az egyik magyar szereplőt, Hujber Ferit keresi az előre megbeszélt interjúkhoz. "Rajtunk kívül nincs itt senki más, de a ládáink sosem oda vannak lerakva, ahová előző nap tettük őket. Az is para, amikor éjszaka az épület egyik végében még egy római hotelszobás díszletben forgatsz egy jelenetet, aztán a következőt a templomban, és a kettő között sötét folyosókon kell átmenned, egyedül. De olyan is volt, hogy egy zárt folyosón álltunk, és egyszercsak kinyílt egy ajtó, pedig nem is volt huzat.”

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!