Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!Nincs igaza a fanyalgó kritikusoknak, a magyarul ki tudja, miért Szupercella címen futó Escape Plan ugyanis jó film. Az igaz, hogy soha sem lesz persze akkora klasszikus, mint az első Rambo vagy a Terminator 2, és nem lehet rajta annyit röhögni, mint az Oscaron. De kit érdekel ez, mikor végre minden filmrajongó álma teljesült azzal, hogy a két legnagyobb gyerekkori bálványa, Arnold Schwarzenegger és Sylvester Stallone 20 év késéssel végre közös filmben szerepel? És nem csak pár percre, mint az Expendables 2-ben, hanem majdnem két órán át. A Szupercella ugyanolyan bugyuta akcióvígjáték, mint amilyeneket a két sztár futószalagon gyártott a 80-as évek második felétől a testkultusz 90-es évek végi alkonyáig, így akinek bejött a Tango és Cash vagy Az utolsó akcióhős, ezt a filmet is imádni fogja.
A film ugyanis maximálisan ugyanazt nyújtja, amit az előzetesekben ígért: a két kőarcú sztár benyög pár vaskos poént, aztán összeveri egymást, de végül kíméletlenül szétrúgja a gonoszok seggét. Utóbbi ráadásul nem kis teljesítmény két 60 feletti öregúrtól, akiknek ennyi idősen hihetetlen magasságokban ugrálás és esztelen lövöldözés helyett kártyázgatnia kellene egy csipketerítős tévé mellett. Schwarzenegger és Stallone, vagy ahogy a rajongóik évtizedek óta hívják őket, Arnie és Sly ezzel szemben olyan lelkesedéssel és energiával ugrottak fejest az első olyan közös akciófilmjük elkészítésébe, ahol nem kell féltucat másik VHS-ikonnal osztozniuk a játékidőn, mintha egyetlen nap sem telt volna el 1994 óta.
Oké, a sztori úgy baromság, ahogy van. Eleve hiteltelen, hogy egy buldogarcú kidobóemberre hasonlító biztonsági szakértőnek (ki más játszaná, mint Sylveter Stallone) az a tisztes polgári foglalkozása, hogy sittre vágatja magát, eltölt fél évet a rács mögött, aztán a briliáns megfigyelési képességeivel és szuperagyával megszökik, és pár millióért cserébe elmeséli a börtönigazgatónak, hogyan csinálta. Fél év múlva pedig ugyanezt előadja a szomszédos államban is. Igen, a karakter kísértetiesen emlékeztet a Szökés tévésorozat hiperintelligens főhősére, akinek a bőrére volt tetoválva a börtön utolsó szellőzőjárata is, és trükkök százaival meg néhány haverral az évad végére végül csak kihozta a kóterből a vasalóállú testvérét.
Az alapsztori itt is nagyjából ugyanez: Sly, az eszes gólem kidolgozza a nagy szökési tervet, Arnie, a vicces óriás pedig két poénkodás között segít neki betörni néhány koponyát. Bár a feszes dramaturgia az izgalmasnak szánt, valójában nevetségesen blőd fordulatnál gyakran megdöccen (Például ha nem mondja meg az őr Stallonénak az időt, akkor átalussza a saját szökését? Ha meg végig tudta, hány óra van, minek kérdezte meg?), a két sztáron minden jelenetben látszik, hogy becsülettel végigizzadták a forgatást, és közben veszettül jól szórakoztak. A premier előtti vetítés közönsége iszonyú hálás is volt nekik ezért: annál a jelenetnél, amikor Schwarzenegger leakasztja az állványról a helikopterlövész géppuskáját, és egy belassított jelenetben darálni kezdi a börtönőrök seregét, spontán ováció és taps tört ki a teremben.
A rendező, Mikael Håfström maximálisan odafigyelt arra, hogy az ilyen fanatikus rajongók minél többet kapjanak vissza a régi akciófilmes emlékeikből. A szuperbörtön dizájnja a golyóálló üvegből készült, kaptárszerű cellákkal és a robotszerű, maszkos őrökkel pontosan olyan rideg, ipari sci-fi környezet lett, mint amilyennek a 80-as években elképzeltük a futurisztikus 2010-es éveket. A mellékszereplők között több levitézlett, egykori közönségkedvenc sztárt is láthatunk: Vinnie Jones például a feketepáncélos őrök drabális, nindzsaszerű vezére, Sam Neill pedig a melankolikus börtönorvos, akinek legalább akkora büntetés a szuperbörtönben ücsörögni, mint a raboknak.
A Szupercella semmiképp sem az év legjobb filmje (bár amilyen gyér az idei blockbuster felhozatal, könnyen megeshet, hogy végül az lesz), ráadásul két évtizedet késett, és már most totál bukás a pénztáraknál. Akik viszont a VHS-korszakban nőttek fel, azoknak mocskosul szórakoztató időutazás lesz, és a két kedvenc akciófilmes ikonunk pont ezért forgatta le.
IMDb: 7,3 pont
Rotten Tomatoes: 48%
Index-ítélet: 6,5/10
A '80-as években Schwarzenegger és Stallone még halálos ellenségek voltak, bár ennek leginkább Arnold irigysége és önelégültsége volt az oka. Nemrég megjelent életrajzi könyvében így írt erről: "Stallone volt az egyes szám, és én megpróbáltam utolérni. Végre egymillió dollárt kaptam a Conan, a pusztítóért, de ő már 3 milliónál tartott. Azzal hergeltem magam, hogy őt tettem meg képzeletbeli ősellenségemnek, ahogyan Sergio Olivát is démonizáltam, amikor a Mr. Olympia cím elérésére törtem. Annyira belelovaltam magam Sly gyűlöletébe, hogy elkezdtem nyilvánosan kritizálni a testét, ahogyan öltözködött, és a sajtó is jót csámcsogott azon, hogy milyen hülyeségeket mondtam róla. Nem hibáztatom azért, mert visszavágott. Elkezdte olyan történetekkel tömni a médiát, amelyek engem tüntettek fel rossz színben."
A két sztár folyamatosan cikizte egymást a filmjeiben. A '88-as Ikrekben Schwarzi a Rambo moziplakátját nézegetve röhögte ki Sly izmait, a '93-as Az utolsó akcióhősben pedig azon viccelődött, hogy a gagyi mű-Hollywoodban Stallone a Terminátor, és ez volt élete legjobb alakítása. Válaszul Stallone a szintén '93-as Pusztítóban a jövőben felépült Schwarzenegger Elnöki Könyvtárról beszélt, arra utalva ezzel, hogy Arnoldból osztrákként, ha beleszakad sem lehet soha amerikai elnök. És bár papíron a Planet Hollywood étteremláncban 1991-től üzlettársak voltak, valójában csak Schwarzenegger első kormányzói kampányának finisében békültek ki, mert akkorra Arnold végre belátta: semmi értelme féltékenykedniük egymásra.
Bár Andy Vajnával mindkét sztár sokszor dolgozott együtt, a Carolco és a Cinergi cégek fénykorában senkinek nem jutott eszébe a közös film ötlete, hiszen Arnold és Sly mindig is egyszemélyes hadseregek voltak, akik külön-külön is képesek dollármilliókat termelni a producereknek. Stallone ugyan a 80-as években írt egy olyan forgatókönyvet, amiben Schwarzeneggerre gondolt főszereplőként, de az önelégült Arnoldot akkor jobban érdekelte a Conan és a Terminátor.
A tesztoszterontól csöpögő, agyatlan akciófilmeknek azonban bealkonyult az ezredfordulón (elsősorban a szuperhősfilmek miatt, de erről itt bővebben írtunk). Stallone a '97-es Copland és a 2006-os nagy visszatérése, a Rocky Balboa között semmi értékelhetőt nem csinált, Schwarzenegger pedig egy '97-es szívműtét miatt örökre megszűnt akciófilmes ikonnak lenni, bebukta többek között a Különvélemény és a Legenda vagyok főszerepét is. A kormányzósága előtti utolsó nagy filmet, a Terminátor 3-at pedig csak azért forgatta le, mert Vajna a gatyáját is leperelte volna róla, ha nem készül el.
Most viszont, hogy újra divat lett a rertó, a két akciósztár is visszatért a '80-as és a '90-es évek hangulatához. És csak remélni tudjuk, hogy még sok-sok olyan filmmel lepik meg a sok agyatlan remake-be és ötlettelen CGI-orgia folytatásba belefásult régi rajongóikat, mint az Expendables 1-2, a Last Stand vagy a Szupercella.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon