Látni kell a Fülöp-szigeteki giccset!
További Cinematrix cikkek
-
Magyarországon forgatják az NCIS spin-off sorozatát, megvannak a szereplők - Nicolas Cage új filmje hatalmas siker, pedig ezúttal egy szörnyet alakít
- Megvillantotta nekünk magyartudását a Sárkányok háza főgonosza
- James Caan szerint Will Ferrell nem volt vicces a Mi a manó? forgatásán
- Még több ilyen szédületes katasztrófafilm kellene a mozikba
Nagyon ritkán, de van olyan, hogy valaki sokat markol és sokat is fog. Sean Ellis, a Metro Manila nyilván egy kicsit sem kontrollmániás forgatókönyvírója és rendezője és operatőre és producere, egyszerre akart drámát, thrillert, akciót és romantikus filmet csinálni. Bármilyen furcsa, sikerült is neki.
A Metro Manila úgy indul, mint egy népmese, aztán szociodráma lesz belőle, majd akciófilm egy nagyszerű csavarral a végén. És tulajdonképpen
minden műfajban működik:
meghatódunk, izgulunk, meglepődünk, ahogy a rendező-mindenes akarja.
A népmesei kezdet szerint van egy Fülöp-szigeteki család, egy jóképű apa, Oscar (Jake Macapagal), az elképesztően szép anya, Mai (Althea Vega) és két cuki gyerek. Vidéken élnek, rizst termesztenek, de még a legnagyobb meló közben is van erejük egymásra mosolyogni. Csak közben annyira szegények, hogy enni is alig tudnak, ezért Oscar úgy dönt, hogy Manilába költöznek, mert ott több a munka.
Persze a nagyvárosban semmi nem úgy alakul, ahogy elképzelték: aki tudja, becsapja őket, hamarosan rosszabb helyzetben találják magukat, mint amiben korábban voltak. Egyik csapás jön a másik után, amikor
végre felcsillan valami remény.
Oscar munkát kap, egy pénzszállító cégnél lesz sofőr-fegyveres őr. Pontosabban nem is pénzt szállítanak, hanem kulccsal zárható fémkazettákat, amiben a megrendelők értékei vannak. Kinek pénz, kinek drog, kinek valami más. A megrendelőkről jobb nem tudni, hogy kicsodák, nyilván nem tanárok vagy bolti eladók küldözgetnek egymásnak fémkazettákat jó pénzért.
Oscar társa, Ong (John Arcilla) több mint nagyvonalú a családdal. Nemcsak inget ad kölcsön vagy ételt vesz, hanem arról is gondoskodik, hogy már az első fizetés megérkezése előtt elköltözhessenek a nyomornegyedből. Azt mondja, hogy ebben a munkában senki sem lehet fontosabb a társadnál, hiszen az életed múlhat rajta. Ha pedig egy rablás során egy őr meghal, a társa lesz a postás: ő közli a halálhírt az özveggyel, ő kézbesíti a halott holmiját.
Később persze kiderül, hogy Ong nem csak emiatt olyan rendes Oscarral. És innentől a Metro Manilából
akció-thriller lesz, lassan építkező,
de nagyon izgalmas, olyan zárással, amiért megéri türelmesnek lenni.
Ramirezék mellett a film másik főszereplője maga Manila, a világ 11. legnagyobb metropolisza. A városban és az agglomerációban több mint 12 millió ember él egy Budapestnél nem sokkal nagyobb területen, szélsőséges vagyoni különbségekkel. Több millióan élnek közülük azokban bádogból épült nyomornegyedekben, csatorna, vezetékes víz nélkül, ahol Oscar és családja is lakik egy ideig. És ők még a szerencsésebbek, sokaknak ez sem jut, egyetlen vagyontárgyuk az a darab karton, amin alszanak. Ellis kamerája sokszor átsiklik a városon, benézhetünk a legmélyebb nyomorba, a középosztály és a gazdagok életébe is. Nem hüledezik, nem ítélkezik, csak megmutatja a várost.
Az igazsághoz tartozik, hogy Sean Ellis egy szemérmetlen hatásvadász és giccsmester. Gátlástalanul mutat lassan könnybe lábadó szemet, amikor a hűséges feleség, a mélyen vallásos Mai arra kényszerül, hogy egy bárban bikiniben táncoljon. Vagy ráközelít arra a kis csomag csirkére, amit az éhes Oscar egész nap magával cipel, hogy este odaadhassa a családjának (és ami kollégája szerint egyre jobban bűzlik). Vagy bejárja a kamerával azt a nyomorúságos, lepukkant, koszlott lakást, amibe Oscarék úgy költöznek be, mintha egy ötcsillagos szálloda lakosztálya lenne. Van romantikus közös zuhanyozás és utcagyerekek által kis híján agyonvert kölyökmacska is. (Igen, még ezt is be merte vállalni.)
De ezek ugyanúgy megbocsáthatóak, ahogy a film kisebb következetlenségei is. Mert a Metro Manila nem véletlenül nyert közönségdíjat a Sundance Fimfesztiválon, aratott sikert a Miskolci Jameson Cinefesten és lett Nagy-Britannia Oscar-nevezése a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában. Ne féljen senki egy angol–Fülöp-szigeteki filmtől! Megéri.
IMDb: 6,8
Rotten Tomatoes: 100%
Index: 10/8
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon