Ön is szeretne kurva lenni?

Szeretnek mostanában a kallódó tinik sorsán aggóni a rendezők. Legutóbb Sofia Coppola szentelt a Los Angeles-i, dúsgazdag tiniknek egy filmet, akik sztárokat kezdenek el kirabolni, csak úgy a hecc kedvéért, Francois Ozon legújabb, Fiatal és gyönyörű című filmjében pedig egy 17 éves lány áll luxusprostinak, szintén csak úgy, kíváncsiságból. Vagy nem is tudni miért, mert ez a filmből nem derül ki.

Bárkivel, bárhol, bármikor

Isabelle, (a valóban fiatal és valóban gyönyörű Marine Vacth) aki tengerparti nyaraláson vesz részt szüleivel, - akik maguk a megtestesült jófejség és lazaság,- elhatározza, hogy szüzessége elvesztésével ünnepli meg születésnapját.

Oda is adja magát nyomban egy nagy darab német srácnak, majd többet rá se néz, lényeg, hogy az aktus meg volt. A film következő, őszi fejezetében Isabelle már tapasztalt prosti, aki az interneten szerzi kuncsaftjait, és jól megkéri fiatal kora árát. Először 300 majd 500 eurót kóstál az aktus, de meg is tesz mindent, amit kérnek tőle. Isabelle azonban nem élvezi az szexet, nem élvezi szottyadt bőrű, perverz férfiakat, és nem élvezi a pénzt sem. Egy szütyőben gyűjti a szekrényében, de nem vesz belőle soha semmit, mert amúgy a ruhák sem érdeklik, meg a színház sem, a bulik sem, meg úgy általában senki és semmi. Lehengerlő, ahogyan semmitől és senkitől sem fél, eszébe sem jut, hogy baja lehet.

Azt hiszi halhatatlan, mint minden tini, csak éppen ő még emellé nagyon ellenszenves is. Aztán ahogyan azt előre sejteni lehet, egyszer csak beüt a ménkű, borul a bili, és kiderül minden. Az egész család kiakad, csak Isabelle nem. Mert őt továbbra sem érdekli semmi.

Minden nő kurva

Ozon szerint a nők jobban megértik majd a filmjét, hiszen a legtöbb nőben felmerült már a prostitúció gondolata és az, hogy mi lenne, ha pénzt kapnának a szerelmükért. Ezért a rendező szerint a nők majd együtt éreznek Isabelle-lel. Csakhogy Isabelle-lel nem lehet együtt érezni, mert egy rettenetesen mísz és ellenszenves hülye picsa, akit legszívesebben már az első képkockák után jól pofon vágnánk. Ennek ellenére nagyon-nagyon-nagyon sokat kell várni, hogy elcsattanjon az első pofon, amit az anyja aztán gyorsan meg is bán.

Ozon tulajdonképpen az egész filmjét arra az elképzelésre építi, hogy a nők kurvák akarnak lenni, mint ahogyan a filmben is kifejti az egyik szereplő. És valószínűleg ezért is csúszik félre a film, mert ebben egyáltalán nincs igaza: a nők nem akarnak általában véve vett kurvák lenni, maximum egy-két valakié.

Isabelle töretlenül fejlődik szexualitásában, gyorsan megtanul orgazmust színlelni, és a férfiak fenekében kotorászni, de a szokásos jellemfejlődés elmarad. Választ semmire sem kapunk, de ezt könnyen megszokjuk, s már nem is hiányzik. Az anya gyötrődik, „mit rontottam el”, a nevelőapuka pedig csak olvas az ágyban, „ne okold magad drágám, gyere, inkább dugjunk egyet”. Végül az anyuka úgy véli, megtalálja a megoldást: menjünk el együtt Londonba egy shopping túrára! Csakhogy a lányát az sem érdekli, úgyhogy átadja inkább egy pszichológusnak, kezdjen vele az valamit. Az ilyen apró momentumok utalnak arra, hogy Ozon talán mégiscsak mondani szeretett volna valamit, hogy valami még sincs egészen jól, talán máshogy kellene bánni a gyerekeinkkel.

De lehet, hogy éppen azt akarta mondani, hogy mindegy, hogyan bánunk velük, mert úgysem tudjuk őket megváltozatni, mint ahogy úgy tűnik nem tud megváltozni Isabelle sem, még akkor sem, amikor szeretne.

Vagy-vagy

Ozon direkt hagyta a közönséget válasz nélkül, hiszen mindannyiunk számára ismerős az a helyzet, amikor egy családban tragédia történik, miközben kívülről olyan normálisnak néztek ki. Aztán nézd meg, mégis kurva lett belőle! A film vége sem ad választ a néző kérdéseire: Isabelle vagy megtisztul, vagy tovább folytatja amit elkezdett, mert egyszerűen ez az ő útja és ezt élvezi. Vagy-vagy, ahogy már a híres filozófus is megmondta. A kedves néző meg ott marad egyedül, mint ahogyan egyedül volt egészen végig, mert ez a film tulajdonképpen érdekes és nézhető, szeretni azonban mégsem lehet.

10/7