Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!Igazi verseny robbant ki az első közönségbarát magyar pszichothriller címéért: Juszt Balázsnak a magyar Angyalszívként emlegetett Thursday-e mellé máris készül a magyar Deliverance, azaz a Víkend. Mátyássy Áron forgatja 440 millió forintból hazai és erdélyi helyszíneken, Gryllus Dorka, Lengyel Tamás, Simon Kornél és Árpa Attila főszereplésével.
Mindkét film az évtizedek óta bevált hollywoodi zsánerrecept szerint készül, de úgy próbálják moziba csábítani a magyar filmekből kiábrándult közönséget, hogy a thriller műfajnak itthon, a nézhetetlen művészfilmek és a harsány celebvígjátékok országában alig van hagyománya (ezt jelzi a Halálkeringő vegyes fogadtatása is).
Az Andy Vajna vezette Filmalap viszont látott fantáziát a Víkend forgatókönyvében, és 280 millió forintos állami támogatást szavazott meg a Budapest Film Produkciós Kft.-nek és a KMH Filmnek. Tegyük gyorsan hozzá: a stáb már a Filmalap létrehozása előtt eldöntötte, hogy kell egy magyar thriller a mozikba, Gál Péter és Tóth Csaba forgatókönyvírók pedig már 2007-ben megnyertek a sztorijukkal egy forgatókönyvírói pályázatot, de akkor még nem volt hozzá rendező.
A 2014 őszén mozikba kerülő Víkend története a klasszikus recept mentén épül fel, akárcsak az 1972-es Gyilkos túra Jon Voighttal és Burt Reynoldsszal. Sikeres nagyvárosi negyvenesek egy csoportja vidéki kirándulást szervez, hogy végre kipihenhessék a dolgos mindennapok fáradalmait. Ám a magának való hegyi közösség nem nézi jó szemmel a betolakodókat, és a falusi idill hamarosan rémálomba csap át, ahol előkerülnek a fegyverek is. Mátyássy Áron filmje persze nem attól lesz a magyar Deliverance, hogy szolgai módon követi az eredeti dramaturgiát, és az elején Gryllus Dorka gitárpárbajt vív a falu bolondjával, aztán Árpát megerőszakolják az erdőben, a többiek pedig bosszút állnak érte.
„A magyar Deliverance címke még 2008 körül, az első forgatókönyv születése idején ragadt rá erre a filmre” – meséli az ebédszünetben a napfényes erdélyi forgatás után a sáros bakonyi erdőbe bevonuló Mátyássy Áron. De csak annyiban igaz, teszi hozzá, hogy itt is egy városi társaság a főszereplő, akik eljutnak egy olyan környezetbe, aminek nem ismerik a játékszabályait. „Nincsenek tisztában a rájuk leselkedő veszélyekkel, és kialakul egy nagyon erős konfliktus a kis hegyi közösség és az arrogáns városiak között. Ráadásul meg is hal pár ember, de neveket nem mondok.”
A hivatalos tartalomismertető szerint három magabiztos budapesti sikerember, István, az építési vállalkozó (Lengyel Tamás), Márta, az ügyvédje (Gryllus Dorka) és a férje, László (Simon Kornél) vadászni érkeznek a hegyek közt megbúvó faluba, hogy kipihenjék első fokon felmentéssel zárult bírósági ügyük fáradalmait. De Márta véletlenül lelő egy helybélit, majd a hivatalos rendőrségi eljárás helyett a holttest eltüntetését és a hallgatást választja.
„Ha kapok egy új szerepet, az apukám már csak annyit kérdez: Most is meghalsz? Vicces, hogy rám mindig ilyen viktimológiai esetként gondolnak a rendezők” – meséli a forgatási szünetben Gryllus Dorka, aki izgalmas feladatnak tartja, hogy egy Isten háta mögötti helyen gyilkosságba keveredő ügyvédnőt kell alakítania. „Soha nem lőttem még puskával a filmjeimben. Most viszont fogok, és már nagyon várom azt a forgatási napot.”
A Víkendben szerepel egy másik olyan magyar színész is, akit szinte minden filmjében leszúrnak vagy agyonlőnek: Árpa Attila (az ő filmes halálaiból videóválogatás is létezik). A többnyire bikanyakú és tompa agyú nehézfiúkat alakító producer-rendező ezúttal a főszereplő építési vállalkozó sofőrjét, testőrét és harcművészekben is járatos mindenesét alakítja. „Én vagyok az, aki kitakarítja a házat, és rendbe teszi a kertet. Többet nem mondhatok” – vigyorgott; ez valószínűleg azt jelenti, hogy a filmben ő takarítja majd el a vérfoltokat és ő ássa el a hullát a vadászház fészere mellett.
Hiába azonban az ismert húzónevekből álló színészgárda, ha a történet rossz, és csak szolgaian másol egy amerikai mintát, ami magyar környezetben nem is állja meg a helyét. Ezt maga a rendező is így látja: „Nagyon vékony jégen táncolunk. Nem mindegy, hogy egy magyar gyártású thrilleren tényleg megijednek-e vagy csak röhögnek a nézők. Sajnos úgy érzem, ma minden magyar film mínuszból indul, mert van egy közmegegyezés, hogy a magyar film csak szar lehet.”
Mátyássy szerint viszont járható út lehet az amerikai sikerreceptek magyarra konvertálása: „A hazai gyártású HBO-sorozatoknál ez már működik, így a külföldi előképekre építkező filmes dramaturgiának is lehet jövője. Csak okosan kell átemelni a már létező struktúrákat". Szerinte a siker kulcsa az, ha a nagy emberi drámákhoz és fojtogató vizualitáshoz ragaszkodó magyar rendezők mernek tanulni az amerikai mainstreambe tartozó, de egyedi hangú rendezőktől, és megismerik azok filmes gondolkodásmódját.
A stáb újranézte például a Coen testvérektől a Nem vénnek való vidéket, valamint Michael Mann és David Fincher korai filmjeit. „Ők mind jó iparosok, akik tökéletesen ismerik a műfaji filmek felépítését, de mindig hozzá tudnak adni saját magukból valami pluszt. Ez kellene itthon is: amerikai professzionalizmus, személyes, magyar ízzel” – mondja Mátyássy. „A thriller pont azért lenne ideális a magyar filmeseknek, mert minimális költségvetésből, profi színészekkel jó dolgokat lehetne kihozni belőle. A magyar néző ugyanis szereti a thrillert, szeret izgulni és meglepődni".
A forgatási helyszín valóban egy bakonyi vadászház, de semmi sem eredeti benne. Mindent Szabolcs János díszlettervező rendezett be úgy, mintha valaki vendéglővé alakította volna át a családi asztalnál mindig disznó vicceket mesélő, a 80-as években még Kádárral vadászgató nagybácsi hétvégi telkét.
Minden olyan, mintha egy szerencsétlenül elprivatizált, pártállami erdészházban járnánk. A falakon szarvastrófeák, giccses kutyaportrék és csikóbőrös kulacsok sorakoznak, a ruhafogas egy szarvasagancs, a népművészeti faragásokkal díszített komódra pedig egy tipikus nagymamaterítő került, a nosztalgiafaktort az egekbe emelő kazettás magnóval és fonott demizsonnal. A háttérben unicumos üvegek és felespoharak sorakoznak, és csak abból derül ki, hogy nem Magyarországon járunk, hogy egy sarokba dobott árlapon forint helyett lejben írta ki valaki az árakat.
A sajtónyilvános forgatási napon egy ivászatba torkolló vacsorajelenetet vett fel a stáb az erdészházban. A poharakban persze málnaszörp és víz volt vörösbor és pálinka helyett, ami a két producer, Pusztai Ferenc és Csortos Szabó Sándor szerint bevett filmes trükk, bár nem mindenkinek tetszik: „Az erdélyi statiszták például megszokták, hogy alkoholt is kapnak a forgatásokon. Így majdnem lázadást tört ki, amikor kiderült, hogy mi egyáltalán nem akarunk nekik pálinkát adni.”
Zárásként Mátyássy Áron szintén egy emlékezetes erdélyi forgatási sztorit hoz elő: „A Dragan-völgyi víztározó gátján forgattunk, és én is benn ültem abban a kocsiban, amelyiknek előzéskor két kamion és egy traktor közé kellett becsúsznia. A kaszkadőröknek ez rutinmeló volt, de én a többi napon már inkább csak távolról figyeltem ezt a félelmetes jelenetet.”
A Víkend forgatásáról és a hátralévő 24 munkanapról a vikendfilm.blog.hu-n számol be részletesen a stáb.
Mátyássy Áron 2009-ben Aranyorsót és Zöld Holló-díjat kapott a Magyar Filmszemlén az Utolsó idők című bosszúfilmjéért, a következő évben pedig az Átokkal nyerte el a legjobb tévéfilm díját. Az Indavideó Filmen most nemcsak a díjhalmozó Utolsó időket lehet megnézni, de a rendező 2011-es Karinthy-tévéjátékát, a T.Ú.K. - Tanár úr kérem!-et is.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon