Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMÜsd a tahót!
További Cinematrix cikkek
- Johnny Depp lánya sem menti meg a sírból visszarángatott vámpírfilmet
- James Gunn a véres és kimerült Supermanhez hasonlította Amerikát
- Ennyire személyes hangvételű film még sosem készült a legendás intézményről
- A Rocknak köszönhetjük a világ legpusztítóbb karácsonyi akciófilmjét
- Kicsi, mire jó ez a narkós és borzasztó sivalkodás?
Ha az ember egy olyan filmre ül be a kezében a popcornosvödörrel, amit Sylvester Stallone írt és Jason Statham a főszereplője, nem számíthat filozófiai mélységű dialógusokra, és botorság lenne egy új Keresztapát várni attól a sztoritól, amit egy Chuck Hogane nevű vietnami veteránból lett bestsellerszerző írt. Verekedésekre, hátba lőtt gazemberekre és drogos kurvákra viszont igen, és ha mindezek mellé 20 százalékkal kevesebb klisét kaptunk volna, semmi bajunk nem lenne Harcban élve című akcióthrillerrel. Így viszont van.
Statham a változatosság kedvéért egy zsarut alakít, akit annyira megrázott, hogy egyszer, amikor még nem volt kopasz, hanem hosszú fekete parókában játszott motoros zsiványt, végignézte, ahogyan egy csávót az orra előtt lőnek szanaszét a rendőrök, hogy visszavonult. Vidékre. Pontosabban egy louisianai kisvárosba, ahol úgy gondolta, felnevelheti a lányát, meg annak Luther nevű, fekete kiscicáját. Aztán a lányába beleköt egy helyi (tahó) fia, Statham lánya meg úgy megveri, hogy annak híre megy.
A fiú ráadásul a helyi drogos főmufti (James Franco) unokaöccse, akinek a tuskó, drogos anyja (az egészségtelenül sovány Kate Bosworth) ebből balhét csinál. Statham persze igyekszik rendesen viselkedni, és összeszorított, csikorgó fogakkal meaculpázik, mert inkább beilleszkedne a balhé helyett, de hát ez nem kívánságműsor. Aztán amikor elkezdik baszogatni, akkor nagyon megver mindenkit, de ez csak a kezdet.
A film ezek után átmegy egyfajta akcióorgiába, aki csak szembe jön a főhőssel, azzal történik valami rettentő, de joggal, hiszen mind tahó, és rosszat akarnak neki, meg a lányának - James Franco még Luthert is bántja kicsit, amiért külön meg kellene verni. A fordulatok - aki a nyitójelenetből nem jön rá, hogy a 66. percben milyen irányt vesz fel a történet, ne menjen moziba soha többé - kiszámíthatók, Stathan megbízhatóan brutális és elegáns, ő Steven Segal legjobb pótléka, az Ember Aki Úgy Üt, Hogy Jó Nézni, és van egy olyan tízperces jelenetsor az erdőben, amikor legszívesebben mi is beállnánk verekedni, és nagyon megpofoznánk a szimpatikus rendőremberre rontó ellent.
Kár, hogy tízperces filmet nem mutatnak be a multiplexekben, a film többi részét ugyanis simán ki lehetne hajítani a picsába, mert nem történik bennük semmi. Franco egy pszichopata állat, Bosworth egy drogos kurva, Winona Ryder meg azért van a filmben, hogy legyen kit alaposan megdugni egy Mustang motorháztetején. Statham pont azt nyújtja a filmben, mint az előző három, hajszálpontosan ugyanilyen munkájában, őt azért igazolták ide le, hogy verjen meg sok kaszkadőrt, és lője hátba azt, aki a pofonok után még emberkedne. Stallone egyébként a forgatókönyvet magának írta, és egyfajta lezárása lett volna a Rambo-sorozatnak, talán mindenki jobban járt volna azzal, ha valóban így alakul a forgatókönyv sorsa, és nem egy ilyen klisés tucatfilm lesz belőle.
IMDb: 6,5
Rotten Tomatoes: 32%
Cinematrix: 3/10
Rovataink a Facebookon