Törp-tünde szerelemmel sokkol a Hobbit 2

Tavaly ilyenkor jól lehúztuk a Tarr Bélát idézően lassú A hobbit - Váratlan utazást. Aztán a meseregény izzadságszagú gyűrűkurásítása miatt is kikeltünk egy cikkben, a fanatikus Tolkien-hívők azóta is gyűlölnek minket érte. Sajnos Peter Jackson most is kánongyalázó mellékszálakkal és gyakran unalomba fulladó CGI-orgiával próbálja görcsösen bizonygatni, hogy ebben az új Középfölde-trilógiában is ott van a jó és a gonosz közötti, epikus ívű, sorsfordító közdelem, ami miatt Oscar-esővel jutalmazták A Gyűrűk Ura filmeket.

A Smaug pusztasága szerencsére jobb lett az első résznél. Az éneklős-böfögős Váratlan utazás vidám hangulatát nyomasztó komorság váltotta fel, a pusztítás eljövetelét felvillantó befejezéssel pedig egyértelműen ez a film lett a Hobbit-franchise Birodalom visszavágja. Peter Jacksonból előbújt a horrorfilmes rendező, és kitombolta magát: kapunk sötét kísérteterdőt gyilkos pókszörnyekkel, elátkozott romvárost, sok törphullát és egy olyan barátságtalan, a bezárkózástól félőrült bakacsinerdei tündecsapatot, akikkel senkinek sincs kedve hárfázgatva lakomázni.

A Hobbit-trilógia második fejezete az eredeti könyv 130 oldalnyi középső részét húzza szét közel három órára. A sztorit kívülről fújja minden fantasy rajongó: Zsákos Bilbó, Gandalf és a tizenhárom hazátlan törp a sok vánszorgás után már csak egy egészen kicsit utazgat Beorn házától a kísérteties Bakacsinerdőn át Tóvárosig, hogy ott végre bejuthassanak a Magányos-hegy mélyén felépített ősi törpvárosba. Ami időközben a gonosz Smaug tanyája lett, és mivel ő nem örül annak, hogy Tölgypajzos Thorinék felébresztették, elindul, hogy tüzes leheletével felperzselje Tóvárost. Függöny.

Peter Jackson nem hülye, a sárkány megölését és a kincsein összebalhézók (Thorinék, a vasdomi törpcsapat, a tóvárosi emberek és a tündék) orkok elleni nagy csatáját csak a harmadik részben süti el, amire jövő ilyenkorig kell várnunk. A hosszú játékidőt persze ki kell tölteni valamivel, így Jackson természetesen most is

leporolta A Gyűrűk Urában már jól bevált jeleneteket

és dramaturgiai fordulatokat. Csak pár példa a sok copy-paste megoldásra:

• Látványos óriáspókok-mészárlás egy nagyon barátságtalan helyen (oké, ez az eredeti regényben is így volt, és Tolkien maga fejlesztette tovább A Hobbit gigapókok elleni csatáját A király visszatérben látható Banyapók elleni harccá)

• Gandalf egy gonosz varázsló (Szarumán helyett most a Nekromanta) fogságába kerül, és szomorúan nézi a fegyverrel masírozó ork légiókat.

• Igen tudjuk, a Nekromanta néven emlegetett gonosz varázsló valójában maga Szauron. Peter Jackson is a szánkba rágja jópárszor A Gyűrűk Ura függelékéből átvett Dol Guldur-i jelenetben: felvillantja az előző trilógia óta kultikussá vált Gonosz Szemet, sőt, a háromméteres Szauron-kolosszust is, aki A gyűrű szövetsége intrójában aprította az embereket.

• Legolas visszatér, és ismét látványosnak szánt, valójában nevetséges akrobatamutatványokkal kábítja a nézőt. Pajzson szörfözés helyett ezúttal a folyón leúsztatott hordókban hánykolódó törpék fejére áll, sőt, rajtuk ugrálva nyilazza halomra a vízparton bénázó orkokat. Szép teljesítmény tőle, ahhoz képest, hogy A hobbitban egyetlen betűt sem írt róla Tolkien.

• Na igen, a vízparton bénázó orkok. A hobbit regényváltozatában egy szó sem esik Azogról egyszer megemlítik a móriai orkok félkarú nemzetségfőjét (Tolkien később már csak a jegyzeteiben írt róla), itt viszont ugyanúgy lohol a hordájával a főhősök után, ahogy az uruk-hai csapat a régi trilógiában.

• A szakállas-bajszos főhős beleszeret a tünde főhősnőbe. Ez persze önmagában még nem lenne ördögtől való dolog, hiszen egy blockbusterbe kötelező a romantikus szál, és már A Gyűrűk Ura-trilógiában is örökké téma volt Aragorn és Arwen szerelme. Csakhogy itt a törpe Kili flörtölget az eredeti regényben egyszer sem említett tünde nindzsával, Tauriellel! 

Azért persze van jó dolog is abban, hogy Peter Jackson nem ragaszkodott mereven az eredeti meseregényhez. Kivágta például az összes idegesítő dalolászást (bár ezek valószínűleg rajta lesznek a kibővített, exkluzív díszdobozos bluray-változaton) és kidobta a történetből a tutajtündéreket, hogy egy rakás kitalált jelenettel elmélyíthesse a Bard nevű íjász karakterét. Szerencsére a könyv több hónapot felölelő Középfölde-túrája is lerövidült pár napra: hőseink nem raboskodnak hetekig a tündekirály börtönében, nem dőzsölnek újabb heteken át Tóvárosban, és nem szerencsétlenkednek annyit Smaug barlangjában sem.

A sárkánybarlangos jelenetek egyébként kifejezetten látványosak.

Az eredeti regényben Thorinék iszonyú bénán vágtak bele a sárkányvadászatba, hiszen fegyverek helyett csak hegedűket vittek magukkal, és semmiféle tervük nem volt arra, mihez kezdjenek, ha már bejutottak Ereborba. Peter Jackson Tölgypajzsos Thorinja szerencsére sokkal harciasabb lett mint az elődje, és az arany utáni őrült sóvárgásában gyilkos haditervet eszel ki a sárkány megölésére egy vadonatúj jelenetben: Bilbó és a törpök segítségével becsalja Smaugot a tágas termek és szűk folyosók labirintusán át az ősi város fémolvasztó kohóihoz, hogy ott egy csupa lánc és fogaskerék gép segítségével forró aranyat öntsenek rá.

Brutálisan jó jelenet, de mintha már láttuk volna valahol. Csak ott nem beszélt ennyit a folyékony fémből kiugró szörny:

De Peter Jackson nemcsak az Alien 3-ból lopott, hanem minden olyan filmből, ahol a főhős a tárcájába tett családi fotókat nézegeti. Íme a Smaug pusztaságának egyik agysejtgyilkos párbeszéde, ahol a két trilógia közötti kapcsolatot erősítendő, Legolas Gloin személyes tárgyait nézegeti, mint valami igazoltató rendőr:

- Ki ez a ronda, szőrös férfi ezen a képen? A bátyád?

- Nem! A feleségem.

- Hát ez a másik?

- A kisfiam, Gimli!

A fentiek alapján nyugodtan kijelenthető, hogy Peter Jackson a XXI. század George Lucasa. Évekkel ezelőtt leforgatott egy azóta is mozitörténeti mérföldkőként emlegetett, látványos és izgalmas trilógiát. Felépítette a Tolkien-rajongóknak egész Középföldét, amit most a dollármilliók bűvöletében újabb és újabb előzményfilmekkel hugyoz le és erőszakol meg.

A Hobbit-filmek alig őriztek meg valamit a régi trilógia hangulatából, ezek már csak a bugyuta humorról, a CGI-parasztvakításról meg a popcorn mellé adható Bilbó-figurákról szólnak. Nem lennék meglepve, ha Jackson holnap bejelentené: a nagy sikerre való tekintettel A Gyűrűk Ura maradék függelékéből és Tolkien levelezéséből is leforgat egy trilógiát.

IMDb: 9,1 pont
Rotten Tomatoes: 79%
Index-ítélet: 5/10