Csak félig jó a félig magyar szamurájfilm

Tinédzserkoromban A szamuráj kardja volt az egyik kedvenc lapozgatós könyvem, és mindig megnéztem Richard Chamberlain Sógunját meg Jackie Chan vicces kalandfilmjeit, ha ismételte a tévé. Még a faarcú Keanu Reevest is imádtam, mert a Féktelenülben és a Mátrixban is megmutatta, mennyire vagány akcióhős. Amikor 2011 elején kiderült, hogy a kínai felmenőkkel rendelkező sztár a 47 ronint pont Budapesten, egy Rákospalotán felhúzott szamurájfaluban forgatja, olyan tigrisbukfencet ugrottam örömömben, hogy azt még Michael Dudikoff fekete nindzsái is megirigyelték volna. 

Keanu Reeves aztán végül hazament, a csatajeleneteiben harcoló magyar kaszkadőrök olyan sikerprodukciókhoz szegődtek el, mint a Trónok harca és a Skyfall, a 47 ronin pedig utómunka fázisba került - és szépen mindenki elfelejtette.

Aztán idén végre elkezdtek kiszivárogni a trailerek, és azt sugallták, hogy itt nem egy szimpla Kuroszava-stílusú, szamurájkardos dráma készült, hanem egy igazi japán fantasy, ahol orkok helyett onik, sárkányok helyett tatsuk vannak, a főhőst pedig nem egy szakállas varázsló istápolja, hanem egy egész kolostornyi harcias madárember, helyesebben: tengu.

Az ígéretes előzetesek után óriási csalódást okozott a 47 ronin. Nem a sztorival volt baj, hiszen az pont olyan egyszerű, mint a szamurájok fa gyakorlókardja: egy gonosz hadúr (Tanabodu Asano) megöli az angol-japán félvér Kai (Keanu Reeves) szeretett mesterét (Min Tanaka), és menyasszonyává teszi annak egyetlen lányát (Ko Shibasaki). Az urukat vesztett szamurájok azonban bosszút esküsznek, és a Lost tévésorozatból ismert Hiroyuki Sanada (na meg persze a szokás szerint kiválasztottként macsózó Keanu) vezetésével évekkel később visszavágnak a gonosznak.

Nem ez lett az év filmje

A Rákospalotán felvett külsőségekkel sincs gond: csodaszép pagodák, cseresznyefák, zászlók, halastavak és cölöphidak között csapkodják egymást a magyar kaszkadőrök. A kényelmetlen érzés akkor tör csak rá a nézőre, amikor az élethű műanyag kardokat és farostlemez díszleteket felváltja a látványosnak szánt, de valójában botrányos rossz számítógépes grafika. A keleti sárkány vagy a madáremberek csatája annyira műanyag, hogy ilyen gyatra munkát az Asylum stúdió szutyokfilmjeiben is ritkán látni, és ez a hozzáállás azonnal agyoncsapja a misztikus hangulatot.

A készítők egyáltalán nem érezték, hogy vagy sokkal több, vagy sokkal kevesebb mágia kellett volna a 47 roninba. Keanu Revees az egyik jelenetben úgy fejez le egy kétméteres trollt, mintha az ilyesmi Japánban ugyanolyan természetes dolog lenne, mint a csápos szex. Van egy gigantikus, néma ezüst szamuráj is a filmben, akiről egyszerűen semmi sem derül ki. Végig azt várja a néző, hogy egy ogre, vagy gólem vagy valami halhatatlan szellem van a legyőzhetetlen Terminátor fémálarca alatt, de sosem tudjuk meg, mert egy nevetséges jelenetben a gigaszamuráj darabokra robban.

És ha már idióta humor: a tradicionális japán történetetekre nem mindig fogékony, túlsúlyos amerikai nézők kedvéért egy dagi szamurájt is beleírtak a történetbe. Csak hogy röhöghessünk a hurkáin és a Kungfu pandából kölcsönvett viccein két hajlongás és kaszabolás között.

Az Index mindig mindent fikáz

Az eleve gyanús, ha egy film forgatása és bemutatója között évek telnek el. Magyarország pedig egy különösen elátkozott hely: a Hellboy 2 kivételével szinte minden itt készülő hollywoodi film csalódás volt a Boszorkányvadászoktól kezdve a Die Hard 5-ig. Sajnos a 47 ronint is utolérte a turáni átok. Karácsony közeledtével viszont megszólalt bennem a lelkiismeret, hogy nem kéne szidni a filmet csak azért, mert ronda sárkány és kövér szamuráj volt benne, kifaggatom inkább a kollégáimat.

A 47 ronin azonban nagyobb indulatokat szabadított el a szerkesztőségünkben, mint a fájdalmasan hosszú A hobbit 1-2 együttvéve. Íme egy markáns hang:

„Tátott szájjal bámultam, hogy mi ez a fos! A végén már úgy éreztem, hogy ha még egyszer valaki tiszteletteljesen meghajol, popcornosvödörrel fogom kibelezni. Sose kívántam még ennyire Keanu Reeves halálát.” - 0/10 (Nagy Zoltán)

Ez pedig egy kicsit megengedőbb, de még mindig negatív vélemény:

„Nem idegesítően rossz, csak olyan semmilyen. Nem csak megnézni nem volt értelme, elkészíteni sem. És Keanu Reeves még mindig nem tanult meg színészkedni, ugyanaz az egy arca van a Mátrix óta. Ezt a filmet még Jennifer Lawrence sem tudta volna megmenteni.” - 5/10 (Iván András)

A 47 Ronin az év átverése

Önök ismerik a Rico, the Zombie Boy művésznéven haknizó, szénné varrt csontvázembert, akire a ronda kinézete ellenére minden tinilány rá van izgulva? A 47 ronin marketinggépezete a film Keanu Reeves utáni második legfontosabb szereplőjévé emelte őt fel a hivatalos posztereken. Sőt, külön plakátot kapott, holott a filmben még annyit sem szerepel mint az előzetesekben, és a jelenete is huszadrangú: odakiált az egyik szamurájnak a hajókból összetákolt kalózvárosban. Ez nagyjából annyira aljas húzás, mintha egy producer A Jedi visszatért azzal próbálná eladni a horrorrajongóknak, hogy Halálcsillag-robbantás meg fénykardozás helyett egy 50-es évekből szökött szörny falja fel benne a táncosnőket.

IMDb: 6,7 pont
Rotten Tomatoes: 11%
Index-ítélet: 4/10