A viccmentes Django kiszabadul

Aki azt hiszi, hogy Steve McQueen harmadik filmje, a 12 év rabszolgaság Az éhséghez és A szégyentelenhez hasonlóan valami nagyon új, nagyon meglepő, nagyon formabontó sztori lesz, az téved. Éppen ellenkezőleg: McQueen fogott egy igaz történetet, és szépen, időrendben, komótos tempóban, hagyományos eszközökkel filmre vitte. Nincs itt semmi csavar, semmi újszerűség, csak a rabszolgának eladott Solomon Northup és az ő könnyfakasztó története. Ha cinikusak lennénk, azt is mondhatnánk, hogy a filmkészítők szem előtt tartották a hatvankét év átlagéletkorú filmakadémia ízlését. Esélyeik az Oscarra így elég jónak mondhatók.

De ez nemcsak cinikus, hanem igazságtalan is lenne, mert a 12 év rabszolgaság ettől még jó film. Ugyan semmi olyat nem láttunk, amit ne láttunk volna már korábban, de a történet megrázó, a színészek jók, sőt, van, aki egyenesen zseniális.

Solomon Northup (Chiwetel Ejiofor) New Yorkban él, szép családja, felesége, két gyereke van. Hegedűművész, ha nem is dúskálnak, azért tisztességesen megélnek. És ami a legfőbb: annak ellenére, hogy feketék, szabad emberek. Ez azért fontos, mert 1841-ben járunk, az amerikai polgárháborút megelőző időszakban. Csakhogy egy nap Solomont egy jól fizető munka ígéretével elcsalják, leitatják, aztán eladják rabszolgának. Sem neki, sem szintén elkapott társainak nincs illúziója afelől, hogy mi vár rájuk. Már a rabszolga-kereskedők jól megverik őket, egyiküket meg is ölik. Solomon egy tanácsot kap: a fehérek nem szeretik a tanult négereket, úgyhogy ha életben akar maradni, akkor ne csillogtassa pallérozott elméjét, inkább dolgozzon, mint az állat.

Eleinte úgy tűnik, hogy Solomon meglepő gyorsasággal képes beilleszkedni az új életébe. Szerencséje is van, mert első gazdája (Benedict Cumberbatch) nem rossz ember, nem leli örömét a rabszolgák kínzásában, inkább prédikálni szeret nekik. Ráadásul értékeli Solomon eszét, ami mégis bajt hoz rá, mert a felügyelő féltékeny lesz a gazda új, stréberkedő kedvencére. Így aztán Solomon egy másik gazdánál, a szadista, alkoholista Edwin Eppsnél (Michael Fassbender) köt ki. És itt kezdődik az igazi pokoljárás.

10

Galéria: 12 év rabszolgaságFotó: Ascot Elite

Amiben McQueen filmje más, mint az eddig látott rabszolgasors filmek, az a kiszolgáltatottság, a monoton munka, a rabszolgák és az ültetvényesek képtelen kapcsolatának részletes bemutatása. Nem sajnálja az időt arra, hogy lássuk milyen egész nap gyapotot szedni, aztán este megkapni a napi korbácsolást, mert mindig akad valaki, aki többet szedett nálunk. Kifinomultsággal biztos nem vádolhatjuk a rendezőt: többször is végignézeti velünk az éjszakai mulatságot, ahol a részeg gazda táncikálásra kényszeríti a hullafáradt rabszolgákat. Korbácsolást pedig utoljára Mel Gibson Passiójában láthattuk ennyire hosszan, ennyire közelről. (Nem okvetlenül hiányzott az élmény.)

A sok szadizmus, verés és nemi erőszak mellett kevesebb figyelem jut (de szerencsére azért jut) annak az ellentmondásos viszonynak a bemutatására, ami a rabszolgák és a gazdáik között volt. Epps például sokkal jobban kívánja és becsüli egyik rabszolganőjét, mint a feleségét. Így aztán ennek a nőnek mindenből több jut: figyelemből, munkából, nemi erőszakból és kínzásból is. De akad olyan páros is, ahol a gazda feleségül vette a rabszolgáját, aki szerető férje mellett is minden percben az ültetvényesek halálát kívánja.

Mivel a film címe adott, tudjuk, hogy Solomon szenvedéseinek egyszer vége szakad. Tudjuk, csak ahogy nézzük a filmet, egyre kevésbé hisszük el. És ebben nagy szerepe van Chiwetel Ejiofornak, aki tökéletesen hozza az öntudatos, tanult, kifinomult szabad emberből lassan lélekben is rabszolgává váló szerencsétlent. Az utolsó dolgot, ami még a szabad életére emlékezteti, már maga semmisíti meg. Ehhez a megrázó átalakuláshoz képest Solomon szabadulása elég valószerűtlen, meseszerű. De mivel a film az ő könyve alapján készült, ha így volt, akkor így volt, higgyük el neki.

Django Tarantino tavalyi rabszolgasztorijában véres bosszút állt. Solomonnak ez nem adatott meg, de hogy az ő filmjét sokkal több díjjal dekorálják ki, az biztos.  

IMDb: 8,7

Rotten Tomatoes: 96%

Index: 10/7

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!