James Gunn a véres és kimerült Supermanhez hasonlította AmerikátNa jó, lehet hogy csak kilenc lesz a vége, de csak azért, mert az Augusztus Oklahomában tulajdonképpen nem is film, hanem egy színdarab. Amivel nincs semmi baj, imádom az ilyet, odavoltam az Öldöklés istenéért is, persze ez egy olyan műfaj, ami valakinek vagy bejön vagy nem. Az Augusztus Oklahomábanaz elmúlt évek egyik legnagyobb amerikai Broadway sikere volt, megy a Vígszínházban is, töretlen sikerrel, Eszenyi Enikő rendezésében. (Ugyanitt játszották az Öldöklés istenét is.)
És lehet persze fanyalogni, hogy ebben a filmben (darabban) aztán semmi új nincs, tipikus családi dráma, pont olyan mint a többi: a család szétszéledt tagjai egy esemény kapcsán (itt éppen temetés) összejönnek, aztán nagyon hamar borul a bili, kiderülnek régóta őrzött titkok és igazságok. Mindenkinek az élete teljes kudarc, mindenki alkoholista, gyógyszerfüggő vagy éppen rákos, de mindenképpen boldogtalan. És lehet persze azt is mondani, hogy ha valamit, hát ezt a dánok ezerszer jobban tudják, és a no name dán színészeknek ismeretlen nyelven még jobban el is hiszünk mindent. De az Augusztus Oklahomában mégis teljesen amerikai. Nem hiába az utalás az elején T.S. Eliot Üresek című versére.
A sztori a filmben ráadásul mellékes, semmiség, lényegtelen, a film viszont egy igazi sztárparádé, a szónak a legjobb értelmében, és ez így is van jól. Egytől-egyig olyan tűpontosan tökéletes alakításokkal, ami mind a színészeknek, mind a nézőnek jutalomjáték. Ezen még az sem ront, hogy Meryl Streep persze túljátszotta a szerepét, hiszen ha szabadjára engedik, mindig mindent túljátszik, és Julia Roberts is kevéssé hiteles a fűszoknyás, liberális értelmiségi szerepében, hiszen ahhoz ő túl szép és ránctalan.Természetesen borítékolható volt, hogy Meryl Streep és Julia Roberts minden díjat és jelölést be fog söpörni érte - ahogy már kaptak is jó párat, - és mindkettőjüket jelölték Oscarra is a filmért. (Meryl Streepet a legjobb színésznő, Robertset pedig a legjobb mellékszereplő kategóriában. Az Oscar-jelölésekről szóló cikkünket itt olvashatja.)
De minden egyes színészt felsorolhatnánk, tökéletesen hozták a karakterüket, és bár a sztori tényleg lényegtelen, azt is el kell ismerni hogy mindig minden poén a helyén volt, úgy, hogy a vicces helyzetek legalább fele a színészek arcjátékán múlt. John Wells rendező valószínűleg hátradőlt, és hagyta, hogy csinálják amit akarnak, és ezzel mindenki jól járt. Ezért nem hatnak meg azok a nyavalygások, hogy jaj, már megint egy diszfunkcionális család, ahol mindenki sérült, ez olyan unalmas. Nem unalmas csöppet sem: a családot terrorban tartó idegbeteg, rákos és egyben gyógyszerfüggő anya (Meryl Streep) egy nagy, tahó vérszívó.
A film azonban mégsem az ő, hanem inkább a lánya (Julia Roberts) drámája, aki egyenes úton halad afelé, hogy pont ugyanolyan szörnyeteg legyen, mint megvetett anyja. Ha csak annyit ad valakinek ez a film, hogy két órán át nézheti a legjobb amerikai és angol színészeket játszani, szerintem már megérte. Hiszen ezt is nagyon kevés film tudja.
IMDB: 10/7,4
Index: 10/9
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon