Szörnyű lett a Szikla-mentes Herkules

2014.02.02. 15:30

Dwayne Johnson megnyugodhat, most már biztos, hogy ő lesz a 2014-es év igazi Herkulese. A Kellan Lutz-féle ellenfilm ugyanis pont olyan lett, mint amilyennek a harmatos előzetesei alapján vártuk: a 300 esőben ázó, belassítva harcoló görögjeit bedobták a Spartacus tévésorozat gladiátorarénájába, rájuk eresztették a Múmia egyiptomi katonáit, megfejelték az egészet egy Alkonyat-sztárral (Lutz volt a Cullen-család izomagyú vámpírja), majd nyakon öntötték egy Twilight-szériát is alulmúló szerelmi háromszöggel. És a legszomorúbb az egészben az, hogy ezt a bestiális erőszakot a Die Hard 2 rendezője, Renny Harlin követte el a több évtizedes múltra visszatekintő sword & sandal zsáneren.

A Herkules legendája nem is Herkules-film. A forgatókönyvírók (többek között maga a rendező és a Conan remake-et elbarmoló Sean Hood) pofátlanul lazán kezelték az eleve mozitrilógiáért kiáltó, eredeti Héraklész-mítoszt: ez a verzió nyomokban sem tartalmaz hidrát, titánokat, háromfejű pokolkutyát vagy Aranygyapjút kereső argonautákat. A híres nemeai oroszlánt is elintézik annyival, hogy a legváratlanabb pillanatban egy kő mögül előugrik a világ legocsmányabban megrajzolt CGI-macskája, aki kap két pofont, és a következő jelenetben már a lenyúzott bőrében feszít Herkules rohadék testvére, Iphiklész (Liam Garrigan). Aki a régi mondákban nemcsak hogy nem volt gonosz, de egy rakás kalandba együtt ugrott fejest az öccsével.

A mítoszrombolás a későbbiekben elképesztő méreteket ölt. Herkules apjából, Amphütriónból gagyi Darth Vadert faragtak, aki hatalomféltésből a saját fia életére tör, miután száműzte Egyiptomba. Ahol a főhős rájön, hogy Zeusz villámkorbácsával és Héra áldásával legyőzheti a zsarnok apját és trónbitorló testvérét, csak ehhez minden meccset meg kell nyernie a páneurópai gladiátorjátékokon. Ez a történetszál nemcsak hogy Ridley Scott Gladiátorának vérszegény lenyúlása, de komplett mitológiai baromság: Héra istennő ugyanis sosem támogatta Herkulest, inkább mindig az életére tört, hiszen a fiú az örökösen félrekufircoló férje, Zeusz egyik törvénytelen fattya volt a sok közül.

A forgatókönyv a fentiek ordas hibák mellett komplett tárháza a más blockbusterekből lenyúlt jeleneteknek, a filmőrülteknek jó kis játék lehet a moziban bekiabálni, mit honnan loptak Harlinék. A Herkules legendája rögtön egy szánalmas Ryan közlegény-jellegű partraszállással nyit, ahol a várvédő katonák még akkor is a hajókat lövik, amikor az ostromlók a hátuk mögött már rég a palotaudvaron mészárolnak.

Ezután a tarajos sisakos, vörös köpönyeges főhősünk egy egyiptomi barlangfolyosóban pont úgy várja a pajzsfalban az ellenséget, mint a 300 spártai katonái, majd a Ben-Hur klasszikus gályarabos jelenete után újranézhetjük a Gladiátor meg a Spartacus összes arénaviadalát is. És az egészben az a legröhejesebb, hogy a Herkules legendája előtt pont a rivális szandálos filmek, a 300 2 és a Pompeji előzetesei pörögtek le, ugyanilyen újrahasznosított jelenetekkel.

A Herkules legendája az első perctől az utolsóig olyan, mintha a Szikla-féle Herkules mockbustere, azaz kínosan gagyi, filléres paródiája lenne. A felpumpált izmú Kellan Lutznál még az antiszínész Kevin Sorbo is karizmatikusabb hős volt a 90-es évek tévésorozatában, a szerelmét alakító, abszolút ismeretlen színésznő Gaia Weiss pedig annyira átlagos és súlytalan, hogy még akkor sem veszi őt észre a néző, amikor egy vízesésnél úszkáláskor teljesen átázik a selyemtógája.

A főszereplők közül egyedül a szegény ember Ben Affleckje, Scott Adkins ér valamit a zsarnok király szerepében, de a látványosnak szánt csatajeleneteiről ordít, hogy nem is ő, hanem a digitális hasonmása hadonászik a karddal, mialatt mátrixosan körberohan körülötte a kamera. Azt már most kijelenthetjük, hogy nem a Herkules legendája lesz az év szandálos filmje, mert a többi ennél csak jobb lehet.

IMDb: 4,1 pont
Rotten Tomatoes: 3%
Index-ítélet: 2/10