Itt a nyáltenger a mai estéhez

Colin Farrell a legújabb filmjében egy árva New York-i tolvaj az 1910-es években. Egyik nap épp a tüdőbeteg Beverly fényűző családi kúriáját készül kirabolni, de természetesen beleszeret a lányba (érthető: a szegény ember Scarlett Johanssonja, Jessica Brown Findlay tényleg dögös), úgyhogy nem kell sok idő ahhoz, hogy nyálas zene kíséretében teázzanak, lovagoljanak és táncoljanak a holdfényben fürdő havas tájakon. Beverly azonban meghal, hősünk pedig még 100 évvel később is az örök szerelem után sóvárogva bolyong New York temetőjében, és könnyekkel küszködve megment pár síró embert, miközben az élet értelmén töpreng. Nem hangzik túl izgalmasan, mi?

És ha azt mondom, hogy az 1910-es évek New Yorkjának utcáit nem a fedorakalapos gengszterek uralják, hanem emberbőrbe bújt, vérivó démonok, akik folyamatos harcban állnak a Mennyből kitaszított, de oda azóta is visszavágyó angyalokkal? Máris jobbnak tűnik a Téli mese. Ráadásul a legfőbb démonúr itt egy halszálkaöltönyös maffiózó (Russell Crowe), aki lopott drágakövekből bűvöli elő a neki kellő információt, hogy aztán a Brooklyn Híd közepén párbajozzon a hófehér pegazuson lovagló tolvajherceggel, Colin Farrell-lel.

A Téli mese tehát elég ügyesen csempészte bele az urbánus fantasy elemeket egy teljesen átlagos szerelmes filmbe. Csak sajnos a végeredmény még úgy is egy vizezett Neil Gaiman-történet lett, hogy a film alapjául szolgáló Mark Helprin-regényt 1983 óta imádják az olvasók.

13

Galéria: Nyálas mese lett a Winter's Tale

A Potter-filmek rendezőinek, Chris Colombusnak, Mike Newellnek, de még talán David Yatesnek sem okozott volna gondot ilyen alapanyagból látványos családi mozit forgatni. Akiva Goldsmannak azonban egyéni rendezői stílus és vizuális látásmód híján beletört a bicskája. Amin persze nincs mit csodálkozni, hiszen eddig csak néhány sorozatepizódot rendezett, forgatókönyvírói munkásságában ugyanis olyan celluloid-hulladékok szerepelnek, mint a Mindörökké Batman, a Batman és Robin, az Én, a robot, a Lost in Space, A Da Vinci-kód és az Angyalok és démonok (az Egy csodálatos elméért valószínűleg csak tévedésből kapott Oscar-díjat).

Bár Colin Farrell végig igyekszik a pozitív hős szerepében, egyedül nem képes megmenteni a filmet az álmos unalomtól. A pocakos Russell Crowe irtózatosan idegesítő a főellenfélnek szánt, gonosz démon szerepében, Will Smith pedig egyenesen nevetséges a New York-i csatornarendszerben bujkáló Luciferként. A sokszor túlságosan nyálas Téli mese biztosan nem lesz az év filmje, megtekintése szigorúan csak a karácsony környéki szeretetdömping és a Valentin-napi kényszerromantikázás idején ajánlott.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!