Ha a kilencvenes években egy grúz kamaszfiúnak megtetszett egy 14 éves grúz lány, akkor a következőképpen zajlott az udvarlás:
Nem csoda, hogy a két barátnő, Eka (Lika Babluani) és Natia (Mariam Bokeria) nincs mindig virágos jókedvében. Nem éppen a legjobb helyre és nem éppen a legjobb időben születtek: 1992-ben járunk Tbilisziben. Az országban teljes a káosz, zajlik az elszakadás a Szovjetuniótól, nő a feszültség Abháziával, állandó az élelmiszerhiány, néha szabályosan meg kell verekedni a kenyérért.
És eközben persze zajlanak a hétköznapok, amelyek Az ártatlanság virágai című film szerint a fenti súlyosbító tényezők nélkül sem egyszerűek. Natia apja például a férfi népesség jelentős részéhez hasonlóan full alkoholista, aki néha odacsap a feleségének, az meg vissza, és így tovább. Velük él még amolyan háztartási alkalmazottként a nagymama, plusz Natia öccse. De Ekának sem könnyebb: az ő apja börtönben van, anyja állandóan dolgozik, nővére meg magasról tesz rá.
És mindez elképesztő díszletek között zajlik, az iskolai lányvécé lepukkantsága például vetekszik a magyar aluljárókban található klotyókkal, de nem jobb a lakáshelyzet sem. Az, hogy egy pár az esküvő után valamelyik szülőhöz költözik, éppen olyan természetes, mint hogy a gyerekeknek nincs külön szobája. Persze ehhez nem kell Tbilisziig menni, de a mindennapos erőszakhoz igen.
Akit érdekelnek a kamaszsorsok.
Aki nem álmodozni jár moziba.
Aki szeretné kicsit jobban érezni magát Magyarországon.
Eka és Natia még csak kamaszlányok, de nem tudnak úgy hazamenni az iskolából, hogy viccből, udvarlásból, vagy teljesen komolyan ne zaklatnák őket. Elfogadják ezt a helyzetet vagy próbáljanak meg tenni ellene? Ez Az ártatlanság virágai egyik kérdése. Végig a lányok, elsősorban Eka szemszögéből látjuk az eseményeket, és miután egyikük ajándékba kap egy pisztolyt, a kérdés egyre komolyabbá válik.
Aki irtózik a volt szovjet utódállamok világától.
Aki nem bírja, ha jó emberekkel rossz dolgok történnek.
Aki nem bírja a poénok nélküli filmeket.
Az ártatlanság virágai 19 különböző fesztiváldíjjal dicsekedhet, ezek közül jópárat a két fiatal főszereplő zsebelt be. Teljesen megérdemelten: mindketten természetesek, hitelesek, pedig egyiküknek sem volt még filmszerepe korábban. És nemcsak emiatt érdemelte ki ez a német-francia film a díjakat: a Simon Groß - Nana Ekvtimishvili rendezőpáros visszafogott, jó ízléssel forgatott le minden kockát. Nincs ebben a filmben semmilyen olcsó hatásvadászat, semmilyen szájbarágás. Felnőtteknek készült felnőttsorsú gyerekekről.
IMDb: 8,3
Rotten Tomatoes: 95%
port.hu: 10/7
Index: 10/7
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon