Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Greta Gerwig elkészítené a Barbie folytatásátÁrulók a férkőztek a titkosszolgálat soraiba, senki nem bízik már senkiben. A régivágású kémfőnökhöz egyedül a szintén régivágású főhős maradt hű, aki mellesleg közellenségnek lett kikiáltva, és most mindenki rá vadászik, de még így is megmenti a világot, mert a hazaszereteténél csak az igazságérzete nagyobb. Izgalmasan hangzó történet, csak hát az X-akták, a Skyfall és úgy nagyjából a ponyvairodalom egyharmada is ugyanerről szólt az elmúlt néhány évtizedben.
Ilyen előképek után egy hasonló dramaturgiai ívre felhúzott Amerika kapitány 2 semmiképp sem lehet az év filmje, de még az év szuperhősfilmje sem nagyon. Azért persze így sem volt olyan rossz.
Az például nagy pozitívum, hogy a Marvel most már abból az Amerika kapitányból is képes volt egy profi Bond/Bourne ügynököt faragni, aki korábban még a klotyóra is csillagsávos spandexben, pajzzsal a karján ment ki. Sőt, régi kedvenceimet, a világuralomra törő, szuperfegyvereket bütykölő, mágiába belekontárkodó okkult nácikat is ügyesen beemelték a sztoriba (már csak ezért is maradjon mindenki a helyén, amikor elkezd felfelé gördülni a stáblista).
Bár a '40-es éveket idéző retró kaphatott volna nagyobb hangsúlyt is, az a jelenet, amikor a Kapitány és a Fekete Özvegy egy hangárméretű, mágnesszalagos "szuperszámítógépet" találnak egy régi katonai bázis mélyén, nálam önmagában többet ért, mint a maradék 2 és fél óra CGI parasztvakítása együttvéve.
Na de nézzük magát a sztorit, lehetőleg spoilermentesen. Az ugye rögtön szembetűnik, hogy míg az előző Amerika kapitányban az alcím (Az első Bosszúálló) magára Steve Rogersre utalt, akit a 2. világháború idején oltottak be szuperkatona szérummal és nyomtak a kezébe vibrániumpajzsot a náciveréshez, addig a mostani A tél katonája alcím nem is a kapitányra utal (tél és klasszikus értelemben vett katona sem nagyon van egyébként a filmben). Hanem az azonos című, 2005-ös Amerika kapitány-történetre, amiben egy ilyen nevű főellenfél feszít, nagy vörös csillaggal a robotkarján.
Amerika kapitány tehát ugyanúgy megkapja a múltjából felbukkanó, a sajátjáéhoz hasonló erejű gonosztevőt, ahogy korábban Vasember is. De mivel egyedül képtelen lenyomni őt, és mostanában már nem is divat a magányos szuperhős, a Fekete Özvegy és egy új kvázi-Bosszúangyal, Sólyom is besegít neki. Így a harmatosan induló film a játékidő közepétől egész kellemes Bosszúállók 1,5-té növi ki magát, jó csapatdinamikával és vicces beszólásokkal.
Ami még tetszett a filmben:
Ami viszont nem tetszett:
Port.hu: 7,9 csillag
IMDb: 8,3 pont
Rotten Tomatoes: 89%
Index-ítélet: 7/10
Amerika Kapitány: A Marvel elődjének számító Timely Comics két dolgozója, Joe Simon író és a legendás rajzoló, Jack Kirby 1941-ben találták ki az amerikai háborús propagandagépezet számára a pajzsos hőst, aki már rögtön az első szám borítóján lepofozta Hitlert (bár a képregényben belül már a Vörös Koponya volt a nácik vezére), és persze nem sokkal később Pearl Harbourért is bosszút állt a korszakban nem meglepő módon egyenruhás majomemberekként ábrázolt japánokon. A későbbi évtizedekben nácikat, robotokat és náci robotokat vert, de hiába ugrált mellette egy Robinszerű sidekicsk, Bucky, maga a karakter nem tudott kinőni a bosszantóan hazafias és unalmas szuperkatona szerepéből, így az alkotók egy jégtömbbe zárták, és csak akkor olvasztották fel, amikor már a Bosszú Angyalai védelmezték az amerikai lakosságot a szuperbűnözőktől, és a háborús veterán Kapitány lett a csapat vezére. A karakternek a háborús évekbeli gyökerei, a makacs becsületessége és a naftalinszagú kiscserkész-mentalitása miatt legalább olyan nehéz jó sztorikat írni, mint Supermannek, de természetesen nem lehetetlen.
A Fekete Özvegy: Idén 50 éve, hogy Don Rico író, Don Heck rajzoló és a Marvel atyaúristene, Stan Lee megálmodták a dögös vörös Natasha Romanovát. Aki eredetileg nem is a jófiúk szövetségeseként, hanem szovjet kémnőként és Vasember ellenségeként kezdte a karrierjét az 1964-es Tales of Suspense-füzetekben. A Fekete Özvegy kódnevet a KGB-től kapta, és az első küldetésében még a vaspáncélos Boris Turgenovval kellett Amerikában megölnie az emigráns "szovjet Vasembert", a Vörös Dinamót, ám a bádogharcosok nagy csatájában mindkét orosz férfi odaveszett. Az immár magányos Fekete Özvegy ezután a Bosszú Angyalainak ellenfele lett, de beleszeretett a szuperíjász Sólyomszembe, és hiába programozta át az agyát a KGB, hű maradt az új amerikai barátaihoz. Később Daredevil szeretőjeként üldözte a bűnt a vak igazságosztóval karöltve, végül S.H.I.E.L.D.-ügynöknő lett belőle, de persze színleg a Hydra bűnyzervezetbe is beépült kettős ügynökként.
Sólyom: Még véletlenül sem összekeverendő Sólyomszemmel - már csak azért sem, mert a Zöld Íjász Marvel-változata valójában a Hawkeye névre hallgat, ez a repkedő szerecsen vitéz viszont Falcon. Őt a most 30-as Pókember-rajongók már ismerik a szépemlékű Kandi lapokból, bár a mozifilmben nem pont ugyanezt a Sólymot láthatjuk. Az 1969-ben bemutatkozó Falcon ugyanis egy karibi szigeten kallódó kozmikus kockától kapta meg a repülés és a madarakkal társalgás képességét, a filmben viszont az amerikai hadsereg egyik leselejtezett szuperfegyvere, aki csak a mechanikus szárnyaival és a hátirakétájával tud a levegőben maradni. Ettől persze még kultikus képregényfigura: Stan Lee, Gene Colan és a '60-as évek emberjogi mozgalmainak gyermeke, aki egyben (és ez nagy dolog volt 1969-ben!) a legelső afroamerikai szuperhős is (a két évvel korábban kitalált Fekete Párduc ugyanis nem született amerikai volt, hanem egy afrikai ország királya).
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon