Nehéz most embernek lenni

Végre, túl vagyunk a nagy napon: lelkes taps fogadta a cannes-i filmfesztiválon Mundruczó Kornél Fehér isten című filmjét.

Már amikor bejelentették a film cannes-i szereplését, akkor is tévedésből White Dog, azaz fehér kutya szerepelt a programban, úgy látszik a cannes-i válogatókat is annyira magukkal ragadták a kutyák, hogy megkavarodtak egy kicsit. Később korrigálták a hibát, amelynek most a díszbemutatón akkor a forrása is kiderült. Thierry Fremaux a fesztivál igazgatója, a színpadra lépve a legnagyobb természetességgel konferálta fel a filmet Fehér kutyaként, majd a félreértések elkerülése végett elmondta franciául és angolul is a címnek ezt az új változatát, nem hozta zavarba egyáltalán, hogy egy zsemleszínű jószág érkezett a színpadra.

A vetítés előtt ugyanis az egész stáb bemutatkozott a színpadon: Mundruczó Kornél rendező, Petrányi Viktória producer, Wéber Kata forgatókönyvíró, Rév Marcell operatőr, Zsótér Sándor, Psotta Zsófia főszereplők. Valamint Teresa Ann Miller állatidomár, és a film igazi, nagybetűs Sztárja, Hagen, azaz őt alakító labrador-sarpei keverék, Body, iszonyat cuki csokornyakkendőben produkálta magát. (A kutya nagyon érzi a cannes-i felhajtást: film előtti photo callon lelkesedésében teljes erejéből arcon nyalta a rendezőt - a fotósok legnagyobb örömére.) A kutyával mi is forgattunk a vetítés előtt, úgyhogy a Fehér isten egyik legnagyobb meglepetése az volt, hogy ez az aranyos, engedékeny kutya  micsoda szörnyeteggé tud átlényegülni a vásznon.

A sztori szerint Hagent kidobják az utcára, a kis házikedvenc az utcán próbál boldogulni. Mundruczó korábban is mindig az alávetettekről, az elnyomottakról mesélt, most ezt maxolta ki azzal, hogy egy kóbor kutyát választott főszereplőnek. Hagen először megússza a sintértelepet, de kutyaviadalra kényszerítik, szteroiddal tömik és szándékosan elvadítják. Ha valakit ez a történet a Brémai muzsikusokra emlékeztetné, akkor az nem véletlen, Mundruczó logikája és történetvezetése teljesen primer. Az emberek velejéig romlottak, gonoszak, az állatokat lemészárolják, kínozzák, lelövik - nyilván nézőként a fellázadó kutyákkal vagyunk a filmben, nekik szurkolunk, legyen az ő megtorlásuk is ugyanolyan kegyetlen.

Ebben nagy szerepe van annak is, hogy míg az emberek története néhol érthetetlen fordulatokat vesz, és a színészek játéka sem mindig segíti az együttérzést, a kutyák lázadása viszont nemcsak kegyetlen,  hanem tiszta és őszinte is. Terese Ann Miller és Halász Árpád iszonyatos munkát végeztek: a kutyák lejátsszák a színészeket is, csak nagyon ritkán érezni mutatványnak a teljesítményüket, ha egy kutya megakad a homokzsákokon, és csak nehezen kecmereg át, akkor biztosan nem színészkedik.

Fotó: Regis Duvignau / Reuters

Pedig nem akárkik játszanak a filmben: Zsótér Sándor az apa, Horváth Lili filmrendező az anya, az új férj pedig Jédermann-tulajdonos Hans von Vliet, a mészáros Vranik Krisztián Realistic Crew zenész, a hentes Nagy Ervin, a csöves Derzsi János, a kutyaviadalos Thoróczy Szabolcs, a zenetanár Gálffi László, az afgán vendéglős pedig maga a rendező, Mundruczó Kornél filmrendező. Ja, Berger Dalma is szerepel a bulijelenetben. A filmet pedig Jancsó Miklós emlékének ajánlotta a rendező, amit tapsvihar fogadott. De egyébként is szerették a filmet Cannes-ban, a végén állva, tapssal köszöntötték a filmet. Egy "búúú" ugyan elhangzott, egy mély férfi hang tartozott hozzá, de senki sem csatlakozott hozzá. De legalább elmondta, amit akart, elmondhatta a véleményét.

Persze mit nem lehet szeretni egy átlag cannes-i nézőnek a Fehér istenen? Egy klasszikus Mundruczó-film leöntve egy naiv mesével: van benne állatnyúzás, hányás, mosógép (eddig minden Mundruczó-filmben volt), sok-sok vér, mellettem ülő ősz úr sűrűn eltakarta a szemét, igaz, ők a párjával szipogtak is a film befejezése alatt.

Ja, és ez tényleg az állatok éve Cannes-ban, a Mundruczó-filmben nemcsak kutyák, de még tehenek is vannak. Az elején konkrétan felvonul egy kétszemélyes gulya. Ha ilyen ütemben fejlődnek színésszé, mint a Fehér istenben a kutyák, nekünk embereknek tényleg fel kell kötni a gatyát. Már most szólok: ha háború lesz, én a kutyákkal vagyok.

Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.

MEGVESZEM

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!