Két óra vigyorgás egy gépfegyveres mosómedvével

A galaxis őrzői egy jó film. Nem váltja meg a világot, és nem fog trendet teremteni, de arra pontosan elegendő, hogy a néző két órán át vigyorogjon a kikacsintós poénokon, és a végén úgy álljon fel, hogy ha lesz folytatása a filmnek (hát hogyne lenne, a Marvel-Univerzumról beszélünk), akkor arra tuti benevez. Másnapra viszont a film cselekményét szinte teljesen el is felejti.

A galaxis őrzői az a fajta popcornfilm, amilyet Michael Bay próbált forgatni a Transformersszel, csak ő ott eljutott a se ez, se az részéig a dolognak és amikor a szórakoztatásra került sor, felüvöltött, hogy gyerünk robbantsunk fel MINDENT, majd azt élvezik. A Marvel-Univerzum Nagyon Grandiózus Tervéből kissé kilógó űropera (nem cameózik benne senki a Bosszúállók-filmekből, és a kapcsolódási pont Thanosszal elég esetleges) ezzel szemben a játékidő kétharmadában játszi könnyedséggel hozza a Csillagok háborúja-fílinget, ülsz a moziban, zabálod a pattogatott kukoricát, röhögsz a beszólásokon, drukkolsz a hősöknek, és jól érzed magad.

Ami jó

 

Ennyit ér

IMDb: 8,7

Rotten: 92%

Metacritic: 78%

Index: 8/10

A film arról szól, hogy van egy csapat különc seggfej (nem én mondom, az egyik karakter), azaz egy földlakó, egy genetikusan szupernővé kiműtött csaj, egy faember, egy beszélő mosómedve és egy metaforákat nem ismerő, nagyon erős és dühös, kék bőrú fickó, és amikor a véletlennek köszönhetően csapatba verődnek, és rádöbbennek, hogy rajuk, szerencsétlen lúzereken múlik a galaxis sorsa, akkor igyekeznek hősként viselkedni. Ennél bővebben: Peter Quill gyerekként elkerül a Földről és kisstílű tolvajként keresi a kenyerét, de amikor lenyúl egy gömböt, amit a film főgonosza is nagyon akar, akkor szarba kerül.

A párductestű nővé műtött bérgyilkos Gamora, a fejvadász Mordály (ő a mosómedve) és hű társa, Groot, a fa, meg Quillre vadászik, vagy meggyőződésből, vagy pénzért, de ez lényegtelen, a Csillagok háborúja párhuzamok már itt elkezdődnek Han Solóval és Jabbával, a gonosz birodalommal, ami egy bolygót is bármikor képes elpusztítani és hasonlókkal, de ettől lesz jó a film azoknak, akiknek fogalmuk sincs a Galaxis őrzői képregényekről, és nem tudják fejből, ki az a Thanos, sőt, nem is érdekli őket.  

Ahogy haladunk előre a történetben, egyre több ismerős motívum köszön vissza régi kalandfilmekből és sci-fikből, amin egy bizonyos kor felett az ember elégedetten vigyorog, alatta meg legfeljebb eszébe jut, hogy megnézze az Indiana Jones-filmeket, ha már a fater annyit áradozik róla. Az idióta beszólásokon, Peter Quill kiszólásaim és az azokra adott válaszokon hangosan lehet röhögni, mert jók, és nyugodtan elfért volna több is belőlük. A filmben az a legjobb, hogy úgy prezentál egy ötfős főszereplő-csapatot, hogy mindenkire szán elég időt, James Gunn rendező kiváló arányérzékkel írta át úgy a forgatókönyvet, hogy mindenkiről megtudjunk pont annyit, hogy érdekeljen a sorsa, és aggódjunk értük. Erre általában nem szokott idő maradni az ilyen filmekben, valaki fel tudja idézni nekem kapásból a Thor Lady Sifjének múltját? 

A karakterek közti interakció, az, amikor együtt vannak jelenetben és beszólnak egymásnak, és megy a marhaság, a filmet messze kiemeli a Marvel egyébként is vicces filmjei közül. Valahogy itt nem érzi a néző erőltetettnek a jópofáskodást, a fegyverbuzi mosómedve genyóságai pont annyi teret kapnak, hogy ne menjen az agyunkra, Quill beképzeltségnek álcázott bizonytalansága és kisebbrendűségi érzése esendővé teszi és drukkolunk neki, hogy jöjjön össze a zöld csajjal, aki viszont kaphatott volna egy fokkal fontosabb szerepet is, mert pár verekedés mellett szinte csak arra van idő, hogy a seggét belerázza a kamerába kétszer. 

Mindenkinek jut legalább egy katartikus jelenet a filmben, mindenki hozzátesz valamit a végeredményhez, amit csak ő tud, így az egyensúly végig megmarad - nem úgy mint a Bosszúállókban, amiből a Fekete Özvegyet vagy Sasszemet nyugodtan ki lehetett volna hagyni, a szerepüket bárki eljátszhatta volna. Ebben is a többi Marvel-film fölé nő A galaxis őrzői, amit Kevin Feige Marvel-főnök az egyik legfontosabb filmjének tart, remélem azért, mert ez fog irányt mutatni a következőknek. És akkor jöhet a feketeleves.

Ami nem jó

A film az akciójelenetek során sajnos elvérzik. Nem tudom, hogy a 3D miatt-e, vagy csak azért, mert Gunn még tapasztalatlan rendezőnek számít-e, de az űrbörtönös szegmensen kívül sem a ritmusuk, sem a kivitelezésük nem olyan jó, amilyen lehetne. Mondok egy példát, hátha úgy világosabb, mire gondolok, A Csillagok háborúja végén, amikor a lázadók nekiesnek a Halálcsillagnak, nagyjából-egészéből minden képsoron tudtam, kit látok az X-szárnyúban, Luke-ot, vagy azt a szakállas csávót, esetleg a bajuszosat. Darth Vadert meg eleve ki lehetett szúrni ugye. A galaxis őrzőjének űrcsatás jelenetében halvány gőzöm sincs, ki kivel van, kire vagy mire lő, egy-egy robbanás után csak néztem, hogy most akkor kell-e sírni, szétfolyt az egész, és ezen az sem segített, hogy néha a vászonról a fejemnek repült egy égő alkatrész.

A dramaturgiája sem volt teljesen rendben a filmnek, mert nem akkor kell akciójelenetet mutogatni, amikor szokás, hanem amikor azt a cselekmény megkívánja. Ha feleslegesen, csak azért akciózunk, mert van rá pénz, és el kellett költeni, akkor ezeknek a jeleneteknek nem lesz se súlya, se jelentősége, és a néző csak azt várja, hogy essünk már túl rajta, és jöjjön valami fasza zene Quill válogatáskazettájáról. A film egyik nagy erénye, hogy olyan soundtracket szedtek hozzá össze (biztos nem volt olcsó), ami megint csak egy bizonyos kor fölött üt igazán, de akkor nagyot. A Hooked on a Feeling, a Cherry Bomb vagy az Ain't No Mountain High Enough a célközönség (16-32 éves férfiak) nem sok tagjának mind bármit is, de azt ők is észreveszik, mennyivel lazább, menőbb egy verekedés/menekülés/robbanás, ha alatta nem John Williams húzza a birodalmi indulót, hanem egy popsláger üvölt - egész egyszerűen más lesz tőle az egész.

7

Galéria: A galaxis lúzer őrzői

A filmet belengő, “haverok mennek kalandozni a Balatonra vonattal és megy velük az Ottó, aki soha nem szólal meg” hangulat viszont végig megmarad, valahol visszahozva a klasszikus kalandfilmek néhol giccses, másutt bugyuta képi világát és hangulatát, és a súlyosabbnak szánt jeleneteket sem lehet nagyon komolyan venni, ha Benicio Del Toro úgy néz ki, mint az Anti Fitness Club egyik tagja öregkorában. A színészek egyébként piszkosul élvezhették a forgatást, különösen a leginkább tévés szerepeiről és a Zero Dark Thirty - A bin Láden-hajsza című filmből ismert Chris Pratt, akiről az első jelenetben elhiszi az ember, hogy ő Űrlord (nem én fordítottam így a Star-Lordot) és ugyanez vonatkozik Zoe Saldanára (Gamora) is. Mordály és Groot animált karakter, előbbinek eredeti hangját Bradley Cooper kölcsönözte, de a magyar szinkronban ez ugye elveszett - a karakter viszont pont annyira eszement, hogy lelkesen imádjuk.  

A film sikere (eddig 319 159 666 dolláros bevétel 170 milliós gyártási és még vagy 80 milliós marketing költségre) pár dolgot simán megváltoztathat a következő hat évben várható 30 szuperhősfilmeket illetően. Míg például a Batman-filmek és a Bosszúállók közönsége javarészt férfi volt, A galaxis őrzőinek jegyeit 44 százalékban nők váltották meg, tehát vicces képregényfilmre a csajok is vevők. Az is jó lecke lehet, hogy nem kell minden véresen komolyan venni, és simán be lehet vetni tök dedós vicceket a lehető legváratlanabb pillanatban. Aminek viszont én a legjobban örültem, hogy végre nem egy régi sikerfilm új feldolgozását vagy egy folytatást néztem végig, hanem egy képregény alapra építkező, de egyedi, új ötlet megvalósulását, ami a nem franchise-filmeknek adhat bátorítást, bár erről én is tudom, hogy csak egy szép álom. De azok is kellenek, pont úgy, mint egy habkönnyű, nyári űrkaland.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!