James Gunn a véres és kimerült Supermanhez hasonlította AmerikátKétfajta ember van, az egyiket halálosan nem érdekli, hogy készül el, amit a tányérjára tesznek. Megeszi, aztán kész, és nem érti, hogy lehet ezzel ennyit foglalkozni. És van a másik típus, nekik készülnek a főzős műsorok, nekik szól a töménytelen mennyiségű főzős blog, újság, videó, ők csináltak sztárt közönséges szakácsokból. Az előbbi típusnak nagyon nehéz elmagyarázni, hogy miért jó recepteket olvasgatni, amiket aztán soha nem készítünk el, és hogy engem például miért tölt el végtelen nyugalommal, ahogy Bede Róbert összedob egy jó kis lecsós borjúmájat. Lasse Hallström új filmje, Az élet ízei nyilván a második csoportot célozza, ráadásul egy korábban már jól bevált recept alapján.
Ő rendezte ugyanis a 2001-es Csokoládét Johnny Depp-pel és Juliette Binoche-sal, ami a tök egyszerű sztori ellenére óriási siker lett. Olcsó film volt, akciók és trükkök nélkül, így csak 25 millió dollárba került. Ehhez képest kerestek vele több mint 152 milliót, mert az emberek nem tudtak betelni a csokitól ragacsos románccal. (Az Index gyomrát már akkor is megfeküdte kicsit a cucc.)
Abban a filmben érkezik egy idegen nő az álmos francia kisvárosba, ahol az emberek nem mernek élni, és a szigorú polgármester hozza a szabályokat. De az idegen nő mindent felforgat a csokoládéival, a polgármester meg ahol csak tud, keresztbe tesz neki. De naná, hogy végül a ő is meglágyul. Szerelemi szál is volt persze, a szexi vándorcigány szerepében gyönyörű Johnny Depp-pel.
Port.hu: 10/7
IMDb: 7,4
Rotten Tometoes: 65%
Metacritic: 55
Index: 10/6
Augusztus 14-től a magyar mozikban.
Az élet ízeiben egy indiai család érkezik az álmos francia kisvárosba, amelynek ízlését nem a gyenge kezű ételfüggő polgármester, hanem a helyi Michelin-csillagos étterem vezetője (Helen Mirren) diktálja. Az indiai család és főleg az elképesztő szakácstehetségű fiú, Hassan (Manish Dayal) persze mindent felforgat curryben úszó ételeivel, a karót nyelt tulajdonosnő meg ahol csak tud, keresztbe tesz neki. De naná, hogy végül a ő is meglágyul. Szerelmi szál is van persze, a szexi séfhelyettes, Maquerite szerepében a gyönyörű Charlotte Le Bonnal.
Mégsem igaz, hogy Az élet ízeit az ismerős történet, és a kiszámítható, giccses fordulatok miatt mindenki unni fogja. Lasse Hallström ugyanis csodás kajapornót rendezett, főleg azoknak, akik imádják az indiai és a francia konyhát. Utóbbiak nálunk nem lehetnek túl sokan, mert
De a dél-franciaországi piacot nézve már senkinek nem volt kedve nevetni, ezt ugyanis tényleg képtelenség összevetni bármelyik magyar piac kínálatával, olyan sírnivalóan tökéletes volt minden. Azt is tátott szájjal bámultunk, ahogy Hassan elmerül a párizsi molekuláris gasztronómia világában.
Akit ezek lenyűgöznek, azt az olyan apróságok sem fogják zavarni, hogy mégis mi a bánatból vesz magának dél-franciaországi éttermet egy indiai család, ha egyszer mindenük odaveszett, amikor felgyújtották az éttermüket Mumbaiban? Vagy hogy valóban elég a szakács szupersztársághoz annyi, hogy Hassan lényegében bármibe beleszór egy kis kardamomot meg garam masalát? Meg hogy a Michelin-csillagos, szuperelegáns, minisztereket kiszolgáló étterem komolyan a véletlenre bízza, hogy aznap sikerül-e beszerezni a legfontosabb fogásuk alapanyagát? De ezek tényleg részletkérdések, főleg, hogy a film utolsó fél órájában Lasse Hallström már olyan cukormázas mesét mond, hogy ahhoz képest Hassan cukorkérges céklája a kanyarban sincs.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon