Sajnálom, de nem érdekel Megan Fox feneke

Lendüljünk túl azon, hogy tinédzser, karatézó, mutáns teknősbékákról komolyan vehető filmet forgatni teljes képtelenség, próbáljunk inkább abból kiindulni, hogy ez a franchise a '80-as évek vége óta folyamatosan az egyik legkedveltebb a gyerekek, és a kevésbé felnőtt felnőttek körében. Ha már a Transformers akkora siker (a brutálisan rossz filmek ellenére), abszolút érthetőnek tűnt a Paramount és a Nickelodeon döntése, hogy ideje újraforgatni az egészet. A gondok valahol ott kezdődtek, amikor Michael Bay odakerült a produkciós részleghez, aki egyet jelent az elképesztően ostoba, de baromi látványos akciófilmekkel. Pont ilyen lett a Tini nindzsa teknőcök is, amiben tényleg csak annyi a pozitívum, hogy használt síkosítót, amikor megerőszakolta a gyerekkoromat. 

A Tini nindzsa teknőcök sikerformuláját legegyszerűbben a '90-es évek fiúcsapataihoz lehetne hasonlítani. A rajongók tudnak választani a kőarc, a félénk srác, a laza haver és kirakatfiú között, akik együtt valami egészen látványos dolgokat csinálnak. A Tini nindzsák története a képregényekben és rajzfilmekben persze még kiegészül bosszúval, időugrással, űrlényekkel, másik dimenziókkal és beszélő agyakkal. Ezek adaptálása lett volna az egyik legfontosabb feladata a készítőknek, amiben persze csúnyán megbuktak.

Pontosan ott rontották el a Tini nindzsa teknőcöket, ahol a Transformerst - Michael Baynél. Ugyan itt most csak producer, de áldásos munkája borzasztóan meglátszik a produkción. Például a teljesen indokolatlan Megan Fox kiválasztása April O'Neil riporternő szerepére, a franchise első számú főgonoszának számító Zúzó háttérbe tolása egy másik ellenség miatt, nem is beszélve az iszonyatosan gyenge, ostoba, néhol kifejezetten szexista forgatókönyvról, ami miatt nem győztem fogni a fejemet.

Süti és Süsü

Nincs azzal semmi gond, hogy megváltoztatták a teknősök és Szecska mester eredettörténetét, ezt tette eddig az összes rajzfilm is, ráadásul sikerült egy valamivel hihetőbb sztorit kitalálni arra, hogy miért tanult meg egy patkány és négy ékszerteknős beszélni. Kár, hogy ehhez 25-30 percet kellett várni, addig Megan Fox ordítóan ostoba alakítását kellett nézni feltörekvő újságíró-riporterként, akinek derogál a trambulinos tornáról forgatni, de a Tini nindzsák létének történetét úgy próbálja bebizonyítani a főnökének, hogy nem mutatja meg a róluk készült fotót.

Megan Fox egyébként tényleg a legmélyebb pontja az egész mozinak, állatira elkeserítő, hogy már a látszatát sem tartják fent annak, hogy ő színésznő, nem csak egy bombanő. Alapból az egész történetet úgy írták meg, hogy April O'Neil múltja szorosan kapcsolódjon a teknősökhöz, többször látjuk őt képernyőn, mint a négy tinédzsert együttvéve. Pedig ha szoftpornót akarnék nézni, akkor otthon bekapcsolnám az inkognitó módot a böngészőmben, és beírnám April O'Neil pornószínésznő nevét. Szerencsétlen Will Arnett szívta meg a legjobban, mert az operatőr karaktere kizárólag azt az egy funkciót szolgálja, hogy ötpercenként kiemelje, hogy Megan Fox mennyire jó nő.

Ugyan itthon 12 éven aluliaknak nem ajánlott a film, de azt azért nem gondolhatja senki, hogy majd pont a Tini nindzsákra nem akar elmenni minden magára valamit is adó kisgyerek az anyja kezébe csimpaszkodva. Pont ezért aggályos, hogy egy ilyen moziban a női főszereplő testi adottságait ilyen mértékben, két karakter által is körbeimádva emelik ki, a stáblista alatt látható jelenetről nem is beszélve, amelyben két teknőc egy óriásplakáton szereplő nő melleibe kapaszkodva csüngenek lefelé.

A világ legrosszabb újságíróját alakító Megan Fox mellett Will Arnett legalább ennyire gyenge, de ez elmondható az összes színészről, William Fichtnertől a magyar szinkronhangokig. Megint sikerült az a bravúr, hogy olyan szavakat tettek a 2014-ben tinédzsernek számító hősök szájába, mint süti (=király) vagy süsü (=gyökér), az egyértelmű félrefordításokról és a kikacsintós részek teljes ignorálásáról nem is beszélve. Nem azt mondom, hogy a fordító menjen már el egyszer egy gyerekzsúrra vagy óvodába (bár mondhatnám), hanem egyszerűen csak olvassa vissza, amit lefordít, és ha nem röhög fel hangosan kínjában, akkor hagyja ott az egészet inkább.

Ha a borzalmas színészi teljesítmény és Megan Fox indokolatlan túltolása nem lenne elég, akkor még ott van a katasztrofális forgatókönyv. Egészen megdöbbentő, milyen oltári baromságok maradtak benne a sokadik újraírás ellenére, csak egy-két példa, picit spoileresen.

• Szecska mester egy csatornában talált könyvből tanulta meg a ninjutsut.
• Többször is elmondják a gonoszok, hogy az a bizonyos anyag, ami a teknősök vérében van, a világ legdrágább vegyülete, és minden cseppje számít. Mégis csak a teknősöket akarják elrabolni, az ugyanezt a szert kapó Szecska mesterről teljesen megfeledkeznek, és hagyják rohadni a romok alatt.
• Zúzó motivációja az egész filmben teljesen ismeretlen, soha sem derül ki, hogy most ő pontosan miért is csinálja ezt az egészet.
• Megan Fox újságírói karrierje a "terepmunkától" a "szerkesztői megbeszélésen" át az "oknyomozó újságírásig" úgy, ahogy van.

Cowabunga

Egyáltalán nem lenne fair teljesen lerántani a filmet, mert bármennyire ijesztően hangzik is eddig, néhol nemhogy kifejezetten szórakoztató, de szellemes és okos (!!!) is. Utóbbit értem úgy, hogy tele van utalásokkal a korábbi adaptációkra, rajzfilmekre, sőt, még a képregényre is. És ezt nem úgy teszi, mint a Csodálatos Pókember 2, hogy Peter Parker csengőhangja a saját 1967-es rajzfilmsorozatának zenéje (bár hasonlót itt is ellőnek a film végén), hanem tényleg ügyesen elrejtve, ahogy az ilyeneket kell.

Talán a legfontosabb kérdés az volt a film előtt, hogy a borzalmas CGI-t kapó teknősök jellemvonásaiból mi marad meg, mennyire működik a négy testvér közötti kémia. Hihetetlen, de ezt találták el a legjobban. Azt hiszem, soha sem volt ennyire eltérő egymástól a négy szereplő, és ugyan joggal lehet archetípust kiáltani, mégsem bántó, ahogyan a karakterek jellemét megalkották. Sőt, nagyon szórakoztató négyük interakciója egymással, jó pár alkalommal még hangosan röhögni is lehetett a poénokon, kár, hogy a viccek tárgyába is muszáj volt beleszőni Megan Fox testét.

Ami szintén meglepett, hogy az egész internetet felháborító karakterdizájnok mennyire jól működtek a képernyőn. A közelről, kimerevítve valóban ijesztő teknősök látványa úgy másfél percig zavaró, utána hamar megszokja az ember, és inkább arra fókuszál, hogy külsőleg mennyire eltérőek lettek. Raffaello nagy darab, izmos, tele vágásokkal és repedésekkel, Donatello kütyükkel és egy GoPróval van felszerelve, Leonardónak van egy NYC (New York City) kitűzője, Michelangelo meg tényleg úgy néz ki, mint aki most jött a strandról. Nem hittem volna, de baromi jól működött minden, amit a teknősökkel kapcsolatos, így legalább az egész franchise legalapvetőbb dolgát sikerült nem elcseszni.

Az akciót érdemes még kiemelni, bár meglepően kevés van belőle, köszönhetően a készítők Megan Fox-fétisének. Alapvetően nagyon zord, sötét világot építettek a teknősök köré, ami a csatornás részekhez jól illik, azonban az akció sokszor teljesen követhetetlen, amin a 3D-élmény sem segít. Ellenben amikor kimennek a napfényre harcolni, na, ott tényleg megpróbáltak valami extrát csinálni a stúdiónál. Amellett, hogy minden akciójelenet remekül koreografált, a 3D-s részeknél egyáltalán nem érezni, hogy a produkciós vezető még a vágás alatt beleerőltetett 3-4 jelenetet a térhatás erősítésének kedvéért. Azt is megmerem kockáztatni, hogy a trailerben pár helyen ellőtt hegyoldalas jelenet az utóbbi évek leglátványosabb akciója. Kreatív, gyors, pörgős, 3D-ben tökéletes és még itt is elfért pár vállalható poén. Ebből kellett volna több, Megan Fox kerek feneke meg lehetett volna a háttér a stáblistához vagy mit tudom én.

Tényleg nagyon sajnálom, mert a Galaxis őrzői után nem sokkal óriási csalódás látni, hogy az a film pont azért működik annyira, mert a Marvel és Kevin Feige nem a tipikus hollywoodi blockbusterek sablonjaival gondolkozik. Michael Bay és csapata  viszont csak azzal tud, ha kell, akkor tönkre teszik az egész filmélményt, csak hogy mindenkivel tudassák, leszarják a történetvezetést, a logikát meg úgy az egészet, legyen benne egy jó nő és minden karakter minimum háromszor olyan szétszteroidozott legyen, mint eredetileg. Még szerencse, hogy valami csoda folytán akadt pár komolyan vehető dolgozó, aki legalább néha képes volt vicces dialógusokat írni, látványos verekedéseket koreografálni, és írni egy-két rejtett poént, hátha akad valaki olyan is a film tizedik percénél agyhalottá váló szülők és a szexista viccek hallatán vissza-visszakérdező kölykök között, akinek ez a franchise jelentett valamit az elmúlt közel 30 évben. Mert a készítőknek csak annyit, hogy lesz elég pénz a folytatásra.