Michael Douglas 70

Az utóbbi néhány évben Michael Douglas főleg a következőkkel tudott bekerülni a hírekbe:

• gigantikus álomesküvő és abszurditásoktól sem mentes házassági szerződés a 25 évvel fiatalabb Catherine Zeta-Jonesszal,
• a rákbetegségével kapcsolatos kínos hazugságok, félreértések és félremagyarázások,
• felesége depressziója, különköltözésük, majd újbóli egymásra találásuk véget nem érő szappanoperája.

Pedig a ma hetven éves Michael Douglas évtizedekig Hollywood legmenőbb arcai közé tartozott. Nemcsak színészként volt sikeres, hanem producerként is, két Oscarja mellé 44 másik filmes díjat nyert. Az életműve hemzseg a jobbnál jobb filmektől, annyi, mára legendássá lett drámában, akcióban, vígjátékban láthattuk, amiről egy ma húszas-harmincas hollywoodi sztár nem is álmodhat. Ez persze nem csak Douglas érdeme: ma, a képregényfilmek korában esélye sem lenne senkinek, hogy egymás után olyan filmekben forgathasson, mint a Kína szindróma, A smaragd románca, a Végzetes vonzerő, a Tőzsdecápák vagy az Elemi ösztön. (És ezeket Douglas bő egy évtized alatt hozta össze.)

Születni tudni kell

Persze azért szerencse is kellett a sikerhez. Douglas beleszületett a tutiba, apja Kirk Douglas, aki főleg az ötvenes-hatvanas években volt Hollywood egyik első számú férfisztárja. A főszereplésével készült Spartacust a mai napig minden évben leadják a tévék. Szülei korán elváltak, anyjával a keleti parton éltek, és mivel az önfegyelem már akkor sem volt Douglas erőssége, egy ideig kénytelen volt egy katonai akadémiára járni. Végül persze Kaliforniában kötött ki, a Kalifornia Egyetemen már színjátszást tanult, a szobatársa pedig Danny DeVito volt. Vicces lehetett, amikor együtt mentek csajozni.

Apja hátszele csak a pályája legelején segítette, egyik első filmes munkájaként egy olyan film rendezőasszisztense lett, amiben Kirk Douglas volt a főszereplő. Ezután pár évig egyik kis moziszerep jött a másik után, de az igazi áttörést a tévé hozta meg. A San Francisco utcáin című nyomozós sorozatot nálunk is vetítették, 1972 és 76 között Amerikában ez volt ez egyik legmenőbb tévéműsor, ami a főcímet elnézve tökéletesen érthető:

A színész

A San Francisco utcáin után kezdődött Douglas nagy sorozata, lényegében húsz éven át jobbnál jobb mozifilmek főszerepeit kapta meg, és ami nem volt olyan nagyon jó, az is siker lett. Csak pár film, ami mutatja, hogy mekkora király volt Michael Douglas a hetvenes évek végétől a kétezres évek elejéig:

Kóma (1978)

Robin Cook évtizedeken át ontotta magából az egy kaptafára készült orvosi krimiket, az emberek meg falták őket. A legeredetibb egyértelműen a Kóma volt közülük, amiből Michael Crichton rendezett filmet. Egy fiatal doktornőnek feltűnik, hogy sok beteg esik kómába jelentéktelen beavatkozások közben, és nyomozni kezd. Douglas a doktornő pasiját játssza, olyan karaktert, ami aztán jó sokszor jut még neki a karrierje során. Főhős ugyan, de nagyon is gyarló, karrierista, önző, gyenge.

Kína-szindróma (1979)

Douglas legalább olyan jó volt producernek, mint színésznek, amit a Kína-szindróma is bizonyít. A hibásan megépített atomreaktor sztorijára rájátszottak a valós események is: alig két héttel a bemutató után történt a Three Mile Island-i baleset, ami még jobban megnövelte a film iránti érdeklődést.

A smaragd románca (1984) és A Nílus gyöngye (1985)

Két vígjáték, egyik sem filmtörténeti mérföldkő, csak szórakoztató kalandfilmek. De mára, különösen az első résznek komoly kultusza lett, nyilván sokak gyerekkori kedvence volt. Ezek a filmek főleg attól működtek, hogy a két főszereplő, Douglas és Kathleen Turner között volt feszültség, egyszerre imádták és gyűlölték egymást.

Végzetes vonzerő (1987)

A Végzetes vonzerő alaposan megelőzte a korát, a Glenn Close által játszott pszichopata szingli karaktere csak jóval később jelent meg más filmekben. Douglas megint a gyenge, a kísértésnek ellenállni képtelen pasit hozza, aki megcsalja a feleségét, de a következményeket már nem vállalja. Totális nyolcvanas évek, de ma is működik. A nyulas jelenet meg felejthetetlen.

Tőzsdecápák (1987)

A legnagyobb sikere, aminek sajnos később készült egy harmatgyenge folytatása is. Gordon Gekko bróker szerepéért joggal nyert Oscart és Golden Globe-ot, a kritikusok imádták, ha valamikor, itt végleg ki tudott lépni az apja árnyékából. Még a rettegett Roger Ebert kritikus is áradozott a filmről, a film átláthatóságát dicsérte szemben a homályos tőzsdei machinációkkal.

Elemi ösztön (1993)

Az Elemi ösztön ma már inkább vicces, mint szexi vagy izgalmas, de a kilencvenes évek elején az emberek nagyon szerették ezt a filmet. Egyrészt a híres szexjelenetek (ezek sem Sharon Stone-nak, sem Douglasnak nem okoztak gondot soha), másrészt a történet kiszámíthatatlansága miatt, hiszen a néző egészen a film végéig éppen olyan bizonytalan és zavarodott, mint a gyanúsítottat dugó rendőr. És hát volt ugye az a kihallgatós jelenet.

Összeomlás (1993)

Joel Schumacher filmje simán ott van Douglas legjobbjai között és ellentétben mondjuk az Elemi ösztönnel, ma is éppen olyan aktuális és nézhető, mint 1993-ban volt. Douglas kivételesen egy kisembert alakít, aki semmi más nem akar, csak hazaérni a kislánya születésnapjára. Egy dugóban bekattan, gyalog indul haza, és senkit nem kímél, aki az útjába kerül.

Zaklatás (1994)

A Zaklatás viszont már 1994-ben is vicces volt, bár az emberek több mint 200 millió dollárért vettek jegyet, hogy megnézhessék, ahogy Demi Moore szexuálisan zaklatja a kétségbeesve védekező Douglast (a film csak 55 millió dollárba került). Az elég bugyuta történet hatása elképesztő volt: olyan kérdésekről indult vita (főleg az amerikai) médiában, mint a feminizmus, az esélyegyenlőség, a munkahelyi diszkrimináció.

Wonder boys – Pokoli hétvége (2000), Traffic (2000)

2000 volt Douglas utolsó igazán jó éve színészként. Két nagyszerű filmet is letett az asztalra, az amerikai drogellenes háború kudarcáról szóló Traffic-et, és a Pokoli hétvégét, amiben egy alkotói válsággal küzdő egykönyves író-egyetemi tanárt játszik. Teszi ezt borostásan, beszívva, egy koszlott rózsaszín fürdőköpenyben. Jó lett volna, ha több ilyen, a megszokottól eltérő karaktert kap később is, de a kétezres évektől sokkal kevesebb jó szerep várta. Túl sok az Excsajok szelleméhez és a Last Vegashoz hasonló méltatlan vállalkozásban vett részt, bár ezzel a hollywoodi legendák közül nincs egyedül.

Az egyik kivétel a Túl a csillogáson volt, ahol a meleg zongorista-énekes Liberace szerepében remekelt. Douglas a Huffington Postnak elmondta, 68 évesen gondolkodás nélkül vállalta a szerepet, de húsz évvel ezelőtt még sokat ártott volna a karrierjének.

A producer

Producerként előbb kapott Oscart, és előbb lett elismert, mint színészként. 1975-ben szúrta ki magának Ken Kesey regényét, a Száll a kakukk fészkére címűt. Eleinte ő akarta eljátszani a főszerepet is, de Milos Forman rendező végül Jack Nicolson mellett döntött. A film végül öt Oscart kapott, a producerek, a rendező, a férfi és női főszereplő és a forgatókönyvírók is nyertek.

Később hiába lett filmsztárként is elismert, végig megmaradt producernek is. Részt vett többek között a Kína-szindróma, A smaragd románca, az Egyenesen át, a Dupla dinamit, a Made in America, a Ragadozók, az ÁL/Arc, Az esőcsináló, és persze a Douglas család három generációjának közös filmjében, a Túl nagy családban is.

A botrányhős

A színészre nemcsak a rendezők, de a bulvársajtó is mindig számíthatott. Hogy mást ne mondjunk, ő volt az, aki megismertette a világgal a szexfüggőség fogalmát. Ezzel indokolta ugyanis, hogy miért csalta meg számtalanszor első feleségét, Diandra Lukert. Mert beteg volt. A kilencvenes években alkoholizmusa miatt elvonókúrán is volt, féltestvére, Eric Douglas alkohol- és gyógyszertúladagolásban halt meg. Fia, Cameron 13 éves kora óta küzd drogproblémákkal, 2009-ben letartóztatták, mert droggal kereskedett. A bíróhoz írt levelében a színész azzal mentegette, hogy nehéz gyerekkora volt. Nemcsak filmsztár apja és nagyapja árnyéka borult rá, hanem az alkoholizmussal és kábítószerezéssel terhelt családi örökség is.

Ennél is nagyobb port kavart, amikor tavaly azt nyilatkozta a Guardiannek, hogy orális szex útján került a szervezetébe a HPV, és ez okozta torokrákját. Aztán az egészet letagadta, mondván, hogy az újság félreértette a szavait, mire a lap a hangfelvétel közzétételével fenyegetőzött. Később már az sem volt egyértelmű, hogy torok-, gége- vagy nyelvrákról van szó, de a lényeg, hogy Douglas mára felépült.

Legalább ilyen követhetetlen volt házassági válsága Catherine Zeta-Jones-szal, pedig sokáig úgy tűnt, hogy 60 felett lényesen jobb férj vált belőle, mint korábban. "Ha sikerült nevet szerezni magadnak a szakmában, már nemcsak az ambícióidra összpontosítasz, végre értékelni kezded a körülötted élőket”, mondta erről. Végül mégis különköltöztek, de most megint együtt vannak, sőt, közös születésnapjukon (Zeta-Jones ma 45 éves) meg is újítják esküjüket.