Tim Burton nélkül is lehet jó bábhorrort csinálni
További Cinematrix cikkek
- Az új Dűne-sorozat pont arról szól, amitől napjainkban a legjobban rettegünk
- Maradj csak szenvedő, irányítható és gyermek
- Ryan Reynolds felesége miatt újraforgatták a Deadpool & Rozsomák végét
- Jeff Goldblum fiai már kitalálták, mit szeretnének örökölni apjuk 40 millió dolláros vagyonából
- „A csók egy baromság” – Ridley Scott cáfolta Denzel Washington állításait
Vicces csatornalakó szörnyek közt élő, árva kisfiú? Pusztító gőzmonstrumot irányító, megkeseredett főgonosz? Ködös és baljós viktoriánus nagyváros, ami pont olyan, mint a Dickens-regények és a Hasfelmetsző Londonja? Mindegyik alkotóelem elég volna már önmagában is ahhoz, hogy egy jó kis mese szülessen belőle, a Doboztrollok csapata viszont egyszerre kínálja mindhármat a nézőknek az idei év egyik legszórakoztatóbb meglepetésanimációjában. Amit ráadásul nem is Tim Burton rendezett, hanem a denevérköpenyéből kiröppent tanítványai, akik a Halott menyasszonnyal eltöltött közös munka óta már önállóan ontják a hátborzongató meséiket a Laika Entertainmentnél.
Már a Doboztrollok látványvilága is kellemesen bizarr. Mintha Sebaj Tóbiást a Karácsonyi lidércnyomás horrorisztikus mesevilágában keverték volna újabb kalandokba Wallace és Gromit bábosai. És a történet sem az a tipikus tündérmese.
Van egy város, Sajthida, ami a szűk, sötét sikátoraival és a folyton kalapban járó úriembereivel pont úgy néz ki, mint az 1890-es évek Londonja. Az arisztokraták nagyon gazdagok és beképzeltek, a szegények pedig vagy kormos képű, de boldog csatornalakók (mint a kis főhős, Tojás), vagy pedig ördögi tervet forraló, sok pénzre és még több sajtra áhítozó gonosztevők (mint Suvasz úr és a bűnbandája).
A város konfliktusforrása a címbéli doboztrollok léte, bár erről pont az éjszakánként szemétben guberáló, ártalmatlan doboztrollok nem sejtenek semmit. Suvasz úr ugyanis úgy akar felkapaszkodni a dekadens arisztokraták közé, hogy gyerekrabló, vérszomjas szörnyetegeknek állítja be az amúgy barátságos doboztrollokat, sőt, jól menő sintérvállalkozást alapít a veszélyes rémségek befogásáért, hogy aztán Sajthida hőseként tetszeleghessen.
Na ne! Már megint egy könyvadaptáció? Hollywood kifogyott az öteletekből?
Igen, az éjjelente az emberek kidobott kacatjai között turkáló Doboztrollok ötlete nem új, Alan Snow 2005-ben írta meg a kalandjaikat az azóta több folytatást is megélt meseregényében, a Here Be Monsters!-ben. A könyv (ami a mozipremierhez időzítve magyarul is megjelent) és az animációs film azonban rengeteg ponton eltér egymástól: a legszembetűnőbb például az, hogy az író saját maga készített a történeteihez zseniálisan groteszk illusztrációkat (a könyv eleji Bestiáriumtól kezdve a körözési plakátokon át a térképekig), és ezeknek teljesen más a hangulata, mint a bábfilmváltozaté.
Suvasz úr ármánykodásán egyedül a polgármester kislánya, és a doboztrollok közt felnövő árva kisfiú lát át, akiknek senki sem akar hinni. Így nemcsak a félős és butácska doboztrollok megmentését kell egyedül megoldaniuk, hanem a fiú eltűnt apjának kiszabadítását és a városra leselkedő igazi rémség legyőzését is. Nem egy forradalmian eredeti történet, és még csak popkulturális kikacsintásokban meg felnőtteknek szóló poénokban sem tobzódik úgy, mint egy átlagos Disney- vagy Pixar-mese, de így is garantált a másfél órányi felhőtlen családi szórakozás.
- a bábfigurái miatt: Valahogy a régivágású stop motion technikával készített mesefilmekben mindig jobban érződik, hogy a készítők szívvel-lélekkel odatették magukat minden munkanapjukon.
- az alapkoncencipója miatt: A Laika Entertainment mindig is szerette felrúgni a mesék hagyományos dramaturgiáját, és közismerten gonosz karakterekről bebizonyítani, hogy egyáltalán nem elvetemült szörnyek, hanem valami réges-régi félreértés áldozatai. Pont ilyen volt a csapat előző filmje, a ParaNorman is, ahol a kisvárost rettegésben tartó boszorkányról derült ki, hogy nem is ő a mumus a történetben.
- a steampunk technológia miatt: A sosemvolt gőzforradalom látványos, de igen ingoványos terep a filmkészítésben, a Wild Wild West például hatalmasat bukott vele, és a műfajért azóta is csak egy szűk szubkultúra rajong. Hozzáértők kezében viszont aranyat ér, és ilyen a Doboztrollok alkotógárdája is, akik az utóbbi évek leglátványosabb akciójeleneteit hozták össze a macskaköves utcán pöfögő gőzautóval és a csupa füst meg kallantyú lépegetőrobottal.
Jó mese a Doboztrollok?
- IMDb: 7,2 pont
- Port.hu: 7 csillag
- Rotten Tomatoes: 74%
- Metacritic: 63%
- Index-ítélet: 7/10
Azért akad néhány negatívum is, ne hallgassuk el:
- a történet néha veszít a tempójából, és a néző ásítozni kezd,
- a főszereplő kislányban nincs semmi egyedi: kinézetre egy teljesen átlagos hajasbaba, viselkedésre pedig egy rohangáló tucatrajzfilmhős,
- 6 év alatt garantált az ágybavizelés a nyomasztó fény-árnyék hatások, a vicsorgó szörnypofák és a láncra fűzött, leharapott csecsemőujjak emlegetése miatt.
Rovataink a Facebookon