Így inkább ne legyen szobra Michael Jacksonnak
További Cinematrix cikkek
Ritka manapság az olyan filmcím, ami mindenféle háttérinfó nélkül képes meggyőzni egy mozi megnézéséről. A Szobrot Michael Jacksonnak! pont ilyen, de sajnos a jó címnél többet nem igazán sikerült összehozni a szerb készítőknek.
A Szobrot Michael Jacksonnak! története akár egy tipikus kisköltségvetésű magyar vígjáték is lehetne. Adva van egy átlagos vidéki kisváros, ahol nem történik semmi. A fiatalabbak külföldre vágynak, a polgármester és a városi testület pedig képtelen életet lehelni a településbe. Ekkor jön Marko, a helyi fodrász, aki egyszerre akarja megmenteni a várost és a házasságát egy viszonylag egyszerű ötlettel:
Igazából ez nem is annyira hülye ötlet, egy isten háta mögötti porfészket pont az ilyen bizarr ötlettel lehet kicsit feldobni. Persze a testület először hülyének nézi Markót, de mellé áll a helyi lelkész, aki zseniális ötletnek tartja a szobrot. Meg hát a beteg kislánya óriási rajongó, de ez csak később derül ki. Közben Marko ezzel az ötlettel a feleségét is próbálja visszaszerezni, aki dobbantani akar Németországba.
Innentől kezdve a film hozza a bántóan középszerű kelet-európai vígjátékok történetvezetését.
- honnan szerezzünk pénzt a szoborra
- hogyan hívjuk el Michael Jacksont
- szemét bürökrácia
- elfogyott a pénz
- még is van pénz
- de aztán megint közbejön valami
Ennyit ér
Index-ítélet: 2/10
IMDB: 7.1
Baromi egyszerű, lineáris történetvezetés, aminek a film első 20 percében tudjuk a végét. Markónak a légből kapott igéreteivel kell zsonglőrködnie, hogy ne szerepeljen le a városa és szíve hölgye előtt, ezért ott ügyeskedik, ahol csak tud. Ismerős élethelyzet nem?
Úgy mentem a filmre, hogy szerb alkotás révén kiváncsian vártam, hogy vajon tényleg kötelező minden exjugoszláv állam alkotásában balkáni zenének szólnia, vagy ez csak valami kusturicai ars poetica, én vagyok előítéletes. Hát baromira nem, annyira sztereotipikusan balkáni az egész film, hogy én kérek elnézést érte. Oké, szláv kisváros, nem szólhat juke vagy ghetto house a háttérben, de ha már Jacko a központi téma, akkor legalább játsszák el a Billie Jeant fúvós orkesztrával vagy valami.
Hiába vígjáték, összesen két olyan téma akad, amin az ember picit legalább felhorkanhat. Az abszolút politikailag inkorrekt poénok Jacko származásáról, neméről, vélt pedofíliájáról és a szobor ellen tüntető nacionalisták reakciói. Utóbbi is csak azért olyan szórakoztató, mert Magyarországon simán elképzelhető hasonló eset. Ezen kívül az egész tényleg csak egy aranyos sztori, aminek persze happy end vége.
Ha valaki vicces Kusturica-filmet vár, annak csalódnia kell. A poénok nagy része a Gálvölgyi-show szintjén van, a képminőség és az operatőri munka dettó. Színészi játék kb. tévéfilmes, a forgatókönyv gyenge és kiszámítható és az egész film alatt azt éreztem, hogy 2014-ben halál fölösleges ilyen filmet forgatni. Nem tudom, hogy Szerbiának van-e saját Andy Vajnája és Nemzeti Filmalapja, de ha nálunk ilyenért adópénzeket adtak volna, biztosan elsőként megyek ledönteni Michael Jackson szobrát.
Rovataink a Facebookon