Bill Murray nem lett A nagy Lebowski

Vincent egy bunkó alkoholista, aki magasról tesz a környezetére, szereti a könnyű pénzt, vállalhatatlan ruhákban jár és közben vicces megjegyzéseket tesz az életről meg úgy mindenki másról? Te jó ég, ez olyan lesz, mintha Bill Murray megcsinálta volna a maga A nagy Lebowskiját! Hát nagyon nem.

Bill Murray az elmúlt években óriási sztár lett - nem mintha nem tett volna le tíz évenként egy Szellemirtókat, egy Idétlen időkiget meg egy Elveszett jelentést, de az alpári humorú Farrelly- és a népünneppé váló Wes Anderson-filmekben is megtalálta a helyét, miközben a sokat beszélő, vicces fickóból hóbortos öregember lett, aki elvisz David Lettermannek egy lefóliázott tortadarabot George Clooney esküvőjéről, és akiről annyi vicces-találkozós sztori és városi legenda kering, hogy annak már külön oldalt szenteltek. Csakhogy ezalatt Bill Murray egy olyan arccá vált, aki a film coolfaktorát növeli, viszont valójában nem tesz hozzá sokat, valódi főszerepek helyett pedig inkább cameókban látjuk. Ezért is örültünk, hogy itt a St Vincent, amiben övé a főszerep - na meg úgyis eltelt az a bizonyos tíz év, itt az ideje egy nagy dobásnak.

A címszereplő Vincentet alakító Murray Brooklynban él, hitelekből, apró lopásokból és szerencsejátékból tartja el magát. Aztán megjelenik az új szomszéd, a költözködésnél letörik a kertjében álló fa ágát, és a szomszéd pedig rásózza a kisfiát Vincentre, aki egy teljesen alkalmatlan bébiszitter lesz. Bumm, kész is a konfliktus, de már látjuk, hogy ez mégsem egy A nagy Lebowski-féle élmény lesz, hanem egy reméljük, nem túl giccses megváltástörténet.

Persze azért nevetni lehet rajta, de az előzetes nem hazudik a poénok erejét és számát tekintve: nem fogunk egyszer sem olyan sokáig nevetni, hogy a következő viccet ne halljuk, sőt, ezeknek jelentős részét az amúgy tényleg szeretnivaló kissrácot játszó Jaeden Lieberher szájába adják. Amikor pedig Bill Murray is belelendül és tanácsokat ad az életről vagy épp azt tanítja, hogy kisebb gyerek létére hogyan törje el az őt kipécéző fiú orrát, az szuper és vicces. De aztán jönnek az ilyen párbeszédek:

-Hol van a feleségem?

-Ebben a dobozban.

-Nem a holmijai, hanem a teste!

-Az is ebben a dobozban van.

Mi pedig ülünk a mozikban és fogalmunk sincs, hogy ez most vicc vagy komoly. Persze, léteznek a világon sírós-nevetős filmek, de azokban bőven nincs annyi tragédia, mint az egész Berényi-család életében. Mert hogy a St. Vincentben többek közt ezek a problémák:

• beilleszkedés nehézsége és erőszakos iskolatársak
• elhanyagolt gyerek és kihasznált anya
• bevándorló prostituált terhessége
• hitelproblémák és alvilági pénzbehajtás
• öregkori magány
• alkoholizmus
• válás
• megcsalás
• demencia
• sztrók
• halál

Ha már A nagy Lebowskis párhuzam nem állja meg a helyét, de hasonlítani kellene valamihez a filmet, akkor kapásból hármat lehente kiemelni: benne van a "ketten a világ ellen"-érzés a Tökéletes világból, a mindenkiben a jót kereső kissrác karaktere A jövő kezdetéből, és a "mogorva fickó befogadja a szomszéd gyerekét/kutyáját, és a sok szeretet hatására megváltozik" a Lesz ez még így se!-ből. Csak a St. Vincentben nem finoman jellemformáló drámai eseményeket látunk, hanem átverést, sírást, betegséget és tragédiát. Túl sok a válófélben lévő szomszéd, Melissa McCarthy szenvedése is, és amikor már a harmadik olyan jelenetben is csak a problémái felsorolását látjuk, akkor a közben elszórt egy-két viccet egyre hamisabbnak érezzük.

 Vincentet pedig eleget látjuk szenvedni az élet és a saját döntései, függőségei miatt, és hiába aranyos pár perc, amit együtt tölt a kissráccal, ha túl sokszor oda lyukadunk ki, hogy egy újabb embert mar el maga mellől vagy kétszer is megkérdezi félig a nézőknek szánva, hogy "Mégis mi a fenét tudsz te rólam?". Az biztos, hogy a film sokáig csak töredékeket mutat abból, miért is lehetett nehéz Vincent élete, és hogy valójában vannak számára igenis fontos dolgok az életben. Így viszont legalább a film végén, egy katarktikusnak szánt jelenetben összeállhat ez a sok apróság, sőt, ott még meg is hatódhatunk a klottgatyás Bill Murray-n. Csak hát valami ilyesmi kellett volna a film elejére is (ahogy ezt a Fel! is megcsinálta), mert szeretnivaló pillanatok és sokkal több jó poén nélkül nehezen szórakozunk egy megtört bunkó alkoholistán.