A kritikusok szerint akár nagydíjas is lehet a magyar Saul fia Cannes-ban

Szinte az összes nagyobb lap közölt kritikát a pénteken a cannes-i hivatalos versenyprogramban bemutatott magyar filmről, Nemes Jeles László: Saul fia című alkotásáról. A nemzetközi sajtó kifejezetten lelkendezve fogadta a holokausztfilmet, ami minden kritikus szerint teljesen új megvilágításba helyezi a koncentrációs táborok borzalmait. 

Reveláció

A Saul fiát a 68. cannes-i filmfesztivál első igazi revelációjaként értékelte a nemzetközi sajtó. A Hollywood Reporter figyelemre méltónak és rendkívül erősnek nevezte, a Variety szerint rémisztően zseniális, a Guardian pedig az elsöprő és kiemelkedő jelzőket használta rá.

Az Index tudósítója a bemutató után azt írta róla a kritikában, hogy tényleg nagyon jó film a Saul fia, esélyes díjat szerezni, és ezt a véleményét külföldi lapokban is osztják, és csak néhány kisebb negatívumot tudtak ellene felhozni.

Felrázta Cannes-t

"Nagyon ritka dolog, hogy egy rendező első filmjét beválasztják a hivatalos versenyprogramba, de még ritkább, hogy ekkora lelkesedéssel fogadják" - írja róla a Desert News, ami szerint a film felrázta a cannes-i közönséget.

Hollywood Reporter: erőteljes élmény

"A náci haláltáborok poklát és borzalmait sosem éreztették még ennyire életszerűen, mint ebben a filmben" - írja a Hollywood Reporter. A lap szerint a magyar újonc első egész estés filmje egy kissé elcsépelt témát vesz alapul, de a narratívát egyetlen személyre szűkíti le, Saulra, a címszereplőre.

"Egészen nyugtalanító nézni ezt a nagyon magabiztosan összerakott filmet, ami erőteljes hang és vizuális élményt nyújt. Ugyan nem tudja a legvégéig fenntartani a néző figyelmét, de mindenképpen figyelemre méltó, és figyelemre méltóan erős alkotás" - olvasható a Hollywood Reporterben.

"A legnagyobb filmforgalmazók az Atlanti óceán mindkét partján a repertoárjukon akarják majd tudni ezt a filmet, különösen ha bezsebel egy vagy két díjat Cannes-ban" - írja a lap, ami szerint nagy esélye van arra is, hogy jövőre Magyarország ezt a filmet jelölje az Oscarra idegennyelvű filmek kategóriájában.

New York Times: egy magyar horrorja

"Nemes Jeles László olyan dolgot mutat meg, amiről azt hittük eddig, hogy képtelenség filmben megmutatni: a kivégzőtábort, egy halálgyárat működés közben" - írja a filmről szóló cikk a The New York Timesban. Sikerül fegyelmezetten és pártatlanul bemutatni ezt a morális tragédiát, a 38 éves Nemes az írás és a rendezés közben realistán akarta bemutatni ezt a horrort, amit fájdalmas elképzelni is - írják.

The Guardian: összpontosítás és bátorság

A The Guardian már "az elismert film"-ként utalt a Saul fiára, ami segít jobban megérteni azt a szenvedést, amit a koncentrációs táborokban átélhettek az emberek. Kritikájában öt csillagot adtak rá, és azt írták, "kiemelkedő, elsöprő, felperzselő film Auschwitz gonoszságáról". Úgy jellemzik, mint "egy horrorfilm rendkívüli összpontosítással és bátorsággal".

Screen Daily: meggyőző bemutatkozás

A Screen Daily azt írja, "Nemes meggyőző, meglepően magabiztos bemutatkozása szívszorongató, elidegenítő, zavarbaejtő ugyan, de a moziélmény feloldozást nyújt." 

A lap szerint kötelező résztvevője lesz a fontos fesztiváloknak, de a merészebb filmforgalmazók is meg fogják venni, és méltatták a főszereplőt is.

A cikk szerint a vizuális megközelítés kevésbé Tarr Béla világát idézi (Nemes Tarr Béla rendezőasszisztense volt a Londoni férfiben), mint inkább a Dardenne testvérekét, sőt, a kamera és a statiszták koreográfiáját tekintve inkább Jancsó Miklós Szegénylegényekéhez hasonlították.

Variety: mesteri gyakorlat

A Variety szerint a Saul fia egy borzalmas holokausztdráma, ami olyan nyomasztóan és kompromisszummentesen mutatja be a már sokszor ábrázolt holokausztot, ahogyan azt még soha senki nem tette. A kritikus szerint a film a narráció megszüntetésének és az érzékeltetésnek a mesteri gyakorlata. 

Indiewire: sose lassul le

Az Indiewire szerint a Saul fia az auschwitzi koncentrációs táborról egy olyan intenzív dráma, amiben a feszültség egy pillanatra sem csökken, a film nem lassul le. A kritikus szerint a koncentrációs táborban játszó történet és a filmes energia ötvözése azért is különösen elképesztő, mert egy első filmről van szó.

Francia média: borzalmas és csodálatos

Francia lapok is arra hívták fel a figyelmet, hogy miközben a film a koncentrációs tábor legnehezebben elképzelhető helyszínein, a gázkamrákban és a krematóriumokban játszódik, a rendező nem rekonstruálja obszcén módon a helyszíneket, hanem végig a filmben egyetlen fogoly szemszögéből láttatja a dolgokat, az ő gesztusait és tekintetét követi a kamera.

A Le Parisien szerint egyszerre borzalmas és csodálatos a magyar film.

Filmművészeti és intellektuális hőstett

A Paris Match szerint "meglepő, sőt megdöbbentő lenne, ha a Saul fia díj nélkül távozna Cannes-ból", a Le Nouvel Observateur című lap pedig a főszereplő Röhrig Gézának adná a legjobb férfi alakítás díját. A filmrendező végzettségű, New Yorkban élő magyar költő az RFI közszolgálati rádió szerint is "hihetetlenül jó a főszerepben".

Nemes Jeles László rendező pedig egy "filmművészeti és intellektuális hőstettet" hajtott végre a rádió tudósítója szerint azzal, hogy "az auschwitzi valóságról fiktív és soha nem látott képeket teremtett a képzeletünkben".

Nemes Jeles berobbant

A Libération és a Le Figaro szerint az ismeretlen Nemes Jeles László úgy robbant be első filmjével a cannes-i fesztiválon, ahogy 2006-ban Jonathan Littel a Goncourt-díjat nyert Jóakaratúak című regényével.

A Libération szerint az "ambiciózus és virtuóz" alkotás, ami "remegő bénultsággal" köti le a nézőt az egész vetítés alatt, elveit és célját illetően is kérdéseket vet fel. A Saulra koncentráló nézőpont a kritikus szerint egy videojáték mozgására emlékeztet. A módszerrel a rendező elkerüli az áldozatok arcának és tekintetének filmezését, és ezzel az érzelgősséget is, de kizárja a tanúságtétel dimenzióját.

Megkerüli a problémát?

A Le Monde szerint is noha a rendező tudatában van a holokausztábrázolás veszélyességéről szóló vita kérdéseinek, nem ad rá válaszokat a filmjében, mert a kritikus Thomas Sotinel szerint válaszok feltehetően nem is léteznek, így az áldozatok megjelenítésére vonatkozó központi problémát nem oldja meg, hanem a választott képi világgal inkább megkerüli.

A Le Figaro szerint a kockázatos témaválasztású filmmel a rendező nem lépi át a jó ízlés határát, és megáll a borzalom ajtajában. "A kérdés mégis felmerül, hogy hova akar eljutni" - írja.