Három lúzer kerget egy feministát

Távol a tébolyult tömegtől – ez Thomas Hardy regényének eredeti magyar címe, és szerintem jobb is lett volna, ha a filmé is ez marad. A Távol a világ zajától cím egyébként azért lett végül mégiscsak jó választás, mert pontosan olyan, mint a film: kissé semmitmondó és középszerű.

Pedig Hardy regényéről ezt nyilván nem lehet elmondani, és az Oscar-díjas Vadászat című film dán rendezőjéről, Thomas Vinterbergről sem. De sajnos mégis sikerült összehozniuk valami katyvaszt, ami ugyan nem rossz – hiszen mégiscsak volt hozzá egy regény –, csak nagyon érezhető a forgatókönyv hiánya. Mert van az az út, ugye, hogy feldolgozzák az egész történetet – amire jó példa a BBC hatrészes Büszkeség és balítélet-sorozata, ami gyakorlatilag szóról szóra a könyv –, vagy valahogyan megpróbálják két órába sűríteni az egészet. Az utóbbival próbálkoztak, sajnos nem sikerült. Olyan az egész, mintha minden ötödik lapot kitépték volna a könyvből, és egymás mellé tették volna forgatókönyv gyanánt, mondván, jó lesz ez így, a lényeg benne van. Sajnos pont nincs.

Itt ugyanis kevésbé a sztori a lényeg, hogy miért is őrül meg minden férfi a szép, okos, erős és független, sőt kifejezetten feminista – tehát a 19. században igazi ritkaságnak számító – Bathseba Everdene-ért, aki szerint a nők nem tudják kifejezni magukat egy, a férfiak érzelemvilágára kitalált nyelven. A lényeg az, hogy milyenek azok a férfiak, akik rajonganak érte, és milyen ő maga.

A történet szerint aki csak ránéz Bathseba Everdene-re (Carey Mulligan), az azonnal beleszeret és megkéri a kezét, ő azonban nem megy hozzá senkihez, mert nincs szüksége férjre. Örökölt egy nagy farmot, pénze van, jól elvan így. A dolog ennél azonban jóval bonyolultabb, Bathseba ugyanis nagyon fél attól, hogy elköteleződjön valaki mellett. Na de miért? Ja, hát az sajnos nem derül ki.

Az első epekedő férfi szerepe egy tehetős gazdának, Gabriel Oaknak jutott (a belga Matthias Schoenaerts), akinek azonban egy éjszaka az összes birkája elpusztul, így elszegényedik. Bathseba pedig éppen akkor örökli meg nagybátyja farmját, így egyértelmű, hogy ebből a románcból nem lesz már semmi. Illetve csak munkakapcsolat, Bathseba ugyanis farmján alkalmazza Gabrielt. Közben farmszomszédja, William Boldwood is szemet vet rá, Michael Sheen fantasztikusan alakítja a kissé öregedő, bizonytalan szerelmes urat. Ahogyan azonban minden angol regényben lenni szokott, a főszereplő végül mégis egy katonába, Francis Troyba (Tom Sturridge) szeret bele, aki, ahogyan az szintén lenni szokott, már az első perctől kezdve ellenszenves.

Dráma tehát van bőven, a legfájdalmasabb azonban az egészben, hogy a film egy adott ponton szinte röhejessé válik: három lúzer próbál becserkészni egy nőt, akinek ehhez az egészhez semmi kedve. Pedig a sztori nyilván nem erről szól. Közben különböző szereplők felbukkannak még itt-ott, nők bolyonganak szűk utcákon, komolyan vehetetlen az egész.

Amit végképp nem értek: miért kellett betenni egy belga színészt egy angol filmbe? Ráadásul egy klasszikus angol regénybe, ahol mindenki tökéletes kiejtéssel nyomja az angol körmondatokat. Matthias Schoenaerts viszont nem beszél úgy, mint egy angol, és egyáltalán nem is néz ki úgy, mint egy angol. És nem is tud úgy viselkedni és menni, mint egy angol, akik ezt nyilván a fűre kiülő harmattál szívják magukba. Minden pillanatban biztos voltam benne, hogy most fog előhúzni egy mobiltelefont a zsebéből, és elkezdni unottan nyomkodni.

Semmilyen szinten nem felel meg erre a szerepre, egyetlen mentsége a rendezőnek, hogy valami teljesen érdekes oknál fogva működik a kémia közte és a főszereplő Mulligan között. De csak a kémia, semmi több. Hosszan sorolhatnám, hogy miért is rossz ez a film, de végül valószínűleg mindig csak ugyanoda lukadnék ki: egyszerűen szar a forgatókönyv. És nem véletlenül hoztam fel a BBC-sorozatot,  nem működik nagy vásznon egy ilyen jellemábrázolásokkal teli regény. Lehetett volna belőle egy jó tévéfilmsorozat, ehelyett lett belőle egy mozifilm, amit persze érdemes megnézni, de csak azért, hogy gyönyörködjünk az angol tájban, és kedvünk támadjon elolvasni a könyvet.