10 dolog, amit a Harcosok klubjából tudtunk meg

Úgy tűnik, a Pannonia Entertainment megtalálta magának a piaci rést a hazai filmforgalmazók világában, és most már végérvényesen ráállt az elmúlt fél évszázad kultfilmjeinek retróvetítéseire. A nyolcadik utas: a Halál, A bolygó neve: Halál, a Halloween, a 2001: Űrodüsszeia és a Die Hard után ezen a héten a Harcosok klubja került vissza a mozikba.

Romero zombifilmjei mellett talán csak a Chuck Palahniuk azonos című regényéből forgatott Fight Club lett olyan gyomorba vágó, többször újranézős társadalomkritika, ami a készítése óta semmit sem vesztett az aktualitásából. Az IKEA-bútorai közt magányosan élő, öltönyös irodai alkalmazott (Edward Norton), és a lehetetlen színű ruhákban parádézó, emberi zsírból szappant főző anarchoterrorista (Brad Pitt) történetét minden filmrajongónak illik ismerni: kritikák, esszék, sőt egyetemi diplomamunkák százai írták már le az elmúlt 16 évben, mitől zseniális David Fincher halhatatlan kultfilmje, ezért most a tömegmédia és a fogyasztói társadalom kritikájáról való elmélkedések és mélyenszántó pszichológiai elemzések helyett mi most inkább 10 olyan dolgot szedtünk össze, amit a Harcosok klubjából jegyzett meg örökre a mai harmincas korosztály. 

1. A hawaii inghez felvett mackóalsó menő

Ahhoz képest, hogy a fogyasztói társadalom ellen lázadó Tylernek milyen sok inge, pólója, nadrágja, dzsekije és napszemüvege volt a filmben, néhány jelenetben elég vicces lett az összkép.

Oké, a kisportolt Brad Pitten még az oldszkúl melegítőnadrághoz felvett piros dzseki is jól áll. De biztos vagyok benne, hogy a Harcosok klubjának óriási szerepe volt a 2000-es évek eleji, rikítóan béna hawaii ingek hazai reneszánszában. Természetesen nekem is a film után lett egy-két ilyen ingem, és azóta is tök természetesnek érzem, ha susogós mackóban felkapott műbőr dzsekiben viszem le a kutyát vagy a szemetet. érdekes viszont, hogy a Harcosok klubjának lázadó, kritikus szellemiségét végül mégiscsak bedarálta a kapitalizmus: az élelmes ruhaboltoknak köszönhetően ma már bárki öltözhet olyan rikító cuccokba, mint Tyler Durden – így lett a mainstream ellen lázadó figura a mainstream része.

2. Seggel vagy pöccsel forduljunk a másik felé, ha elmegyünk mellette?

Tyler Durden nagy dilemmája valószínűleg senkit sem foglalkoztatott 1999 előtt. Azóta viszont mindenig eszünkbe jut az ilyen szituációkban, vagy a konyhába szorult házibulik szokásos filmes idézetcunamija közben.

3. A Starbucks a nagy ellenség

1999-ben még azt sem tudtuk, mi ez, hiszen az eső magyar Starbucks kávézó csak 2010-ben nyílt meg a Westendben. A filmben rengeteg jelenetben felbukkannak a jellegzetes Starbucks-papírpoharak, amik itt egyértelműen az uniformizált, unalmas világunk kötelező és kitörölhetetlen kellékei.

Azt viszont a kávélánc már nem engedte meg, hogy a Káoszbrigád egy Starbucks kirakatát zúzza be a jól ismert, ellopott fémgolyóval, így ott végül egy Gratifico Coffee ellen intéztek támadást Tyler emberei.

4. A mozigépészeknek a ciginyom jelzi a tekercscserét

Én például tényleg nem tudtam 1999-ben, hogy a filmek több tekercsben érkeznek a Vörös Csillagról Nemzetivé átkeresztelt szolnoki moziba, és a gépésznek a sarokban felvillanó jelnél kell tekercset váltania.

5. Sokkoló dolog a film képkockái közé bevágott pénisz

Ahogy azt sem tudtam még 17 évesen, hogy ha egy film egyetlen másodperce alatt lepergő 24 képkockába valaki bevág valami oda nem illő képet, akkor azt a szemünk nem veszi észre, de az agyunk igen. A Harcosok klubjában a mozigépész Tyler direkt szenyóságból vágott szőrös péniszt a családi mesefilmekbe. De persze ahogy szinte minden poén a filmben, ez is a manipulatív tömegmédia erejéről szól, azon belül is a tudatküszöb alatti reklámokról, aminek a tényleges agymosó hatásáról az ismert, de moziban valójában soha el nem végzett „Egyél popcornt, igyál kólát!”-kísérlet óta vitatkoznak a tudósok.

6. Soha ne rendelj ráklevest!

Tyler a szolgáltatószektor magányos terroristájaként rendszeresen belebrunyált a Pressman Hotelben a ráklevesbe, ráfingott a krémesre és belerecskázott a gombalevesbe. Ezt később a fanatikus követőit tömörítő Káoszbrigád tagjai is megcsinálták, így amikor Helena Bonham Carter ráklevest rendel az egyik éttermi jelenetben, Edward Norton pedig diszkréten hozzáteszi, hogy belepisálás nélkül kérnék a ráklevest, a titkos klubban verekedő pincér csak annyit mond nekik:

Akkor nem ajánlanám, hogy a hölgy ráklevest rendeljen.

Ez a mondat 1999 óta annyira közkedvelt lett, hogy az ezredforduló után még egy Matáv-reklámhoz is lenyúlták.

7. A fagyott narancskoncentrátum és a benzin elegye napalmot alkot

Pedig valójában nem, és Chuck Palahniuk mérges is volt Brad Pittékre, amiért nem az eredeti szöveget idézték, ahol más összetevőkről is szó volt. De valószínűleg a nézők közül így is nagyon sokan elkezdtek napalmot kotyvasztani 1999 környékén a garázsban.

8. Ha megütnek, az tényleg fáj

Ezt Brad Pitt is megtapasztalta a forgatáson, mert Edward Norton tényleg izomból fültövön vágta a filmben rendező, David Fincher utasításra.

9. Egy jó film a jó intróval kezdődik

Régen egy film úgy kezdődött, hogy hosszú-hosszú percekig csak a gyártó stúdiók logóit és készítők névsorát láthattuk, ahol vagy feldobták az egészet valami virtuóz montázzsal és Ennio Morricone zenéjével, mint a Dollár-trilógiában, vagy be kellett érnünk a nevekkel, amiket ráadásul magyarul is elismételt a fahangú narrátor. Mára átestünk a ló túloldalára: a filmek egyből valami látványos akcióval nyitnak, a szereplők névsorát pedig száműzték a filmvégi stáblistára, amit már senki sem vár meg a moziban. Fincher az 1999-es Harcosok klubja idején a régi iskola híve volt: a film hangulatát tökéletesen megalapozó zenéhez egy olyan stáblistán mutatja be a szereplőket, ahol a néző a főszereplő agyában száguldozik. 

10. Minden amerikai filmben 555-tel kezdődik a vonalas telefonszám

Amikor ez a kérdés felvetődött Schwarzenegger Az utolsó akcióhősében, még nem értettem, mi benne a vicces. Aztán persze már én is mindig figyeltem a hollywoodi filmek telefonszámaira, és tényleg kiderült, hogy mindig 555-tel kezdődnek. Sőt, sokszor ugyanazok a számok különböző filmekben is felbukkannak: Marla száma, az 555-0134 például egy évvel később a Mementóban is felbukkant (a Teddyt alakító Joe Pantoliano fotójára volt írva), a 2001-es A csábítás elméletében pedig Hugh Jackman száma volt ugyanez.

Mivel itt az Index szerkesztőségében is 555-tel kezdődő, hétjegyű telefonszámaink vannak, próbaképp felhívtam én is az 555-0134-et, hátha valamelyik politika rovatos kollégámnál csörög ki, esetleg a Totalcarban vagy a pénzügyön. Sajnos nem volt ekkora szerencsém: itthon ez a szám az Andrássy úti Euroscript Magyarországé.