Nem is olyan rossz a norvég Karib-tenger kalózai

Amikor először láttam a Kardfog kapitány és Lama Rama kincse című norvég családi film előzetesét, azonnal az jutott eszembe, hogy

Skandinávia frappáns válasza a Disney egyik legnépszerűbb, 3,5 milliárd dollárt termelő mozis brandjére. És ezt most kivételesen nem pejoratívan kell érteni: a norvégok tényleg profi kalózos kalandfilmet rántottak össze, amiben minden díszlet, kellék és jelmez rendben van, a kincset rejtő koponyabarlangtól kezdve a sokárbocos kalózhajókon át a halálfejes Napóleon-kalpagokig. Nem hiszik? Itt az előzetes:

Ráadásul a norvégoknak még egy Johnny Deppet megszégyenítően ripacskodó, festett képű, idétlen fickót is sikerült keríteniük a produkcióhoz a számomra totálisan ismeretlen Kyrre Haugen Sydness személyében. Aki egyébként nem is Deppre hasonlít, hiszen egy az egyben Dustin Hoffman Spielberg Hookjából!

A történet a szokásos kalózkalandos panelek mentén épül fel, amelyek lényegében semmit sem változtak a több, mint 130 éve megírt Kincses sziget óta:

• mindig kell egy karizmatikus kalózkapitány (ez ugye most Long John Silver helyett Kardfog),
• kell mellé hajósinasnak egy kicsit balfácán, de jószívű és kalandvágyó kisfiú, akiből nagy hős lesz a végén (őt itt most Jim Hawkins helyett Mákszemnek hívják),
• kell egy konkurens kalózcsapat is, egy rakás rosszéletű haramiával, akiknek a bénázásain jókat lehe röhögni,
• és persze kell a címbéli értékes kincs is, amiért az egész nagy versenyfutás zajlik.

A norvég filmesek persze az egyenjogúság és a bevételmaximalizálás jegyében egy kislánykalózzal és egy férfiakat leiskolázó vívótudású, mutatós menyecskével is kiegészítették a szereplők listáját. Rendezőnek pedig leigazolták azt a John Andreas Andersent, aki fesztiváldíjas operatőrként nem kisebb nevekkel forgatott korábban skandináv krimiket, mint Stellan Skarsgård és a Trónok harca sztárja, Nikolaj Coster-Waldau (lásd: Ördögsziget, Fejvadászok). Ráadásul az 50 millió koronás büdzséjével (ez nagyjából 1,8 milliárd forint) ez minden idők legdrágább norvég filmje.

Na de miért is kell a legmenőbb skandináv filmesekhez hozzávágni ennyi pénzt egy külföldre is eladható, családbarát kalóztörténet leforgatásához?

Egy olyan mesefigura, akinek a történeten generációk nőttek fel, és aki a szórakoztatóipar minden létező műfajában jelen van. Kardfog kapitány ugyanis egy színdarab hőseként kezdte a pályafutását, még a '90-es évek lején, de akkora népszerűségre tett szert, hogy azóta könyvekben, képregényekben, rajzfilmekben és számítógépes játékokban is folytatódtak a kalandjai. Sőt, már saját vidámparkja is van már a karakternek.

Persze azért Kardfog kapitány korántsem olyan szórakoztató a magyar nézőknek, mint Süsü, Vuk, Gombóc Artúr vagy a Ho-ho-horgász. Különösen akkor támadhat fel bennünk a hazafias kultúrsznobizmus, amikor a kalózkirály egyik embere egy irgalmatlan nagy fingással  Adam Sandler-i mélységekbe húzza le a filmet (és még egy harcias majomcsapatot is magára haragít ezzel). Viszont ha most lennék 10 éves, simán megnézném egyszer-kétszer a Lama Rama kincsét, amíg a csigalassúsággal készülő A Karib-tenger kalózai 5-re kell várni.