Ne verd a gyereket, mert megbánod
További Cinematrix cikkek
- Maradj csak szenvedő, irányítható és gyermek
- Ryan Reynolds felesége miatt újraforgatták a Deadpool & Rozsomák végét
- Jeff Goldblum fiai már kitalálták, mit szeretnének örökölni apjuk 40 millió dolláros vagyonából
- „A csók egy baromság” – Ridley Scott cáfolta Denzel Washington állításait
- Jönnek az ünnepek, kötelező jól érezni magad
Sinister 2, Insidious 2, Annabelle (a Conjuring-spinoffja) - az elmúlt évek alacsony költségvetésű horrortermelésének három olyan folytatása vagy spinoffja, aminek ez égvilágon semmi értelme nem volt. Az első filmekkel is lehet vitatkozni, hiszen a “baj van házzal, amibe a főhős beköltözik” toposzt járják körül, aminél a horrorban lerágottabb csont tán nincs is, de mindegyikben volt valami, amitől lehetett parázni rajtuk, és a kötelező klisék használata mellett jutott idő pár meglepőbb húzásra is. Aztán amikor kiderült, hogy a közönség még mindig vevő az ilyen filmekre, a gyártási költségük meg nem több, mint egy nagyobb hollywoodi villáé, jöttek a folytatások. És szépen beleálltak a földbe.
Ennyit ér
IMDb: 5,5
Metacritic: 21%
Rotten: 12%
Index: 2/10
A Sinister 2 - Az átkozott ház annak a Sinister (Vészjósló) című Ethan Hawke-filmnek a folytatása, amit 3 millióból forgattak, és 77 milliót hozott, azaz nemhogy bőven visszahozta a gyártási költségét, de még a céges bulira is futotta belőle. A film nem újította meg a műfajt, a főszereplő író egy olyan házba költözteti be a családot, ahol lemészárolták a lakókat, majd amikor a padláson talál egy rakás filmtekercset, amin több családot mészárolnak le saját sarjaik, akkor kissé beszarik, de amikor Bugul, a babiloni haláldémon vagy mi a pöcs kerül elő, hogy az ő gyerekei lelkét is elvigye, akkor már tudja ő is, hogy késő.
A folytatással az a legnagyobb probléma, hogy amitől lehetne rettegni, amivel a frászt tudnák ránk hozni, azt már mind ellőtték az első filmben, rendező Ciarán Foy úgy volt vele, hogy akkor ő most inkább egy tanmesét forgat, amiben néha becsapják az ajtót, hogy a hangtól megijedjünk, és amikor pont nem számítunk rá, akkor hátba vágja a halálmetálénekesnek kinéző Bugult, hogy na, eredj fiam a kamera elé, és ijesszük meg a népet.
Az erre felhúzott sztoriban van egy anyuka (Shannyn Sossamon), aki a két gyerekkel elköltözik az őt bántalmazó urától, de pont egy olyan házba, ahol legyilkoltak egy rakás embert, és amikor az egyik fia rálel a filmtekercsekre, amiken a korábbi gyilkosságok láthatók, és az azokat elkövető kisgyerek (itt kérdezném meg, hogy picsába feszít keresztre egy hatéves gyerek egy 45 éves férfit?) szellemei elkezdik vegzálni, akkor elindul a móka, és hol Bugul, hol a kölykök riogatnak, de csak módjával. A legérdekesebbek azok a filmfelvételek, amiket a kissrác néz meg a pincében, a bigott vallásos család tagjaiból magukat kirágó patkányokkal, az élve eltemetett másik famíliával meg az aligátorokkal megetetett harmadikkal, de sajnos amit a film nyújt történet- és ijesztgetés vonalon, az édeskevés, unalmas, és cseppet sem ijesztő.
A lényeg, hogy a gyereket ne verjük, hallgassunk rá, és foglalkozzunk vele, mert ha nem, akkor nagy bajban leszünk később. Vagy valami ilyesmi - ennek sincs több értelme, mint a filmnek.
Rovataink a Facebookon