Néha a hercegnők is leisszák magukat

1945. május 8-án délután három órakor Nagy-Britannia miniszterelnöke, Winston Churchill bejelenti a második világháború végét. Beszéde után euforikus tömeg ömlik London utcáira, az egész város hajnalig tartó ünneplésbe kezd, mindenhol hatalmas partikat rendeznek. Ezt már a nevéhez méltón jól nevelt és visszafogott Erzsébet hercegnő (a mostani királynő) sem bírja otthon ülve nézni. Bár soha nem teheti ki a lábát az utcára, most nővérével, Margittal mégis sikerül meggyőzniük apjukat, VI. György királyt (A király beszéde dadogós királya éppen beszédét gyakorolja), hogy hadd ünnepeljenek ők is az utcán. A képtelen ötletet apjuk hiúságát kijátszva sikerül keresztülvinni, azt mondják, majd megfigyelik, hogyan reagál a nép a békére és apjuk beszédére.

Eddig az igaz történet, Erzsébet valóban kimerészkedett aznap éjjel a Buckingham-palotából, órákig járta húgával a várost álruhában, nézte az ünneplő tömeget, majd visszatért. Többször nyilatkozta, hogy ez volt élete egyik legemlékezetesebb estéje. Egy pár órás sétából azonban mégsem lehet filmet rendezni, így Julian Jarrod rendezőnek (aki több kosztümös angol filmet is készített már) alaposan fel kellett tuningolnia a sztorit, hogy kijöjjön belőle valami. Ez lett végül a Hercegnők éjszakája. Bármilyen maradandó is volt azonban Erzsébet királynő számára ez az éjszaka,  a film sajnos kevésbé lett az.

Leginkább azért, mert szegény Erzsébetnek (a kanadai Sarah Gadon alakításában) végül sem bulizásra, sem népe megfigyelésére nem maradt ideje. Bugyuta és naiv húga ugyanis (a filmben legalábbis mindent megtettek, hogy hülye tyúknak ábrázolják Margitot, akit az egyébként szuper Bel Powley játszik, az egy Tinilány naplójából) elkeveredik, konkrétan lelép egy emeletes buszon az első pasival. Erzsébet próbája követni, de mivel sosem ült még buszon, nem túl egyszerű, még arról sincs fogalma, hogyan kell egy buszra felszállni, nemhogy arról, hogy jegyet is kell venni. Mondjuk a király igazán adhatott volna némi zsebpénzt neki, ha már bulizni engedi (igaz, ő úgy tudta, a Ritzben lesz egész este).

Találkozik viszont a buszon Jackkel (Jack Raynor), a roppant jóképű dezertőr katonával, aki utálja a királyt, de Erzsébet nem válogathat, kénytelen attól segítséget kérni, aki adódik. A film végül arról szól, hogy ők ketten üldözik a különböző pasikhoz csapódó és folyamatosan alkoholt vedelő Margitot, miközben szegény Erzsébetnek csak az aggodalom, a rettegés meg a kissé pukkancs katona jut, akivel persze alakul azért a románc is. Az ember már-már sajnálja szegény Erzsébetet, hogy egyszer teszi ki a lábát a palotából, akkor sem sikerül buliznia.

A Hercegnők éjszakája vígjátékként nem is olyan rossz, van is benne néhány jó poén, de nem túl izgalmas. Hiszen amíg Margit jól belecsap az éjszakába, szegény Erzsébettel ezalatt nem történik semmi, csak retteg és aggódó arckifejezést vág. 

Mindezzel együtt a film kellemes lett, jók a szereplők, különösen a királyi párt alakító Emily Watson és Rupert Everett, tényleg szórakoztató az egész. Egy sima kosztümös angol film a királyi családról, az ilyenek azért általában hozzák a kötelezőt, de annál nem többet.