Magyarokkal leplezik le a román politikai maffiát

A tartós aranykorát élő román film egyik hangsúlyos témája a közelmúlt és a politika, sokkal inkább rajta vannak azokon az aktuális közéleti témákon, amelyek nálunk az irodalomból és a filmből is közmondásosan hiányoznak. Az Urániában szombatig tartó idei 10. Román Filmhéten például több „szekus” film is van, és a világ nem olyannak tűnik, mintha ezek kizárólag a múltról szólnának. Az egyik (A kiválasztott; román eredetiben Cel ales) egy disszidens rendőrtiszt Romániába való visszatéréséről szól, a Quod Erat Demonstrandum pedig egy szilenciumra kényszerített matematikus történetén keresztül varázsolja elő a nyolcvanas évek atmoszféráját, miközben belegyúr abba az árulások szövevényére épülő szisztémába, melyben az áldozat is cinkostárs lesz.

Egyről a kettőre jutáshoz nem csak Ceaușescu alatt kellett komoly alkukat kötnie sokaknak. Hasonlóan működő alaphelyzetet mutat be a legnagyobbat szóló 2015-ös román film, a Miért én? (De ce eu?) is. A Berlinalén, majd a miskolci Cinefesten is bemutatott, román-magyar-bolgár koprodukcióban készült film (a Filmalap végül valamiért nem adott bele pénzt, a vágás volt például nálunk) a rendszerváltás utáni politikai alvilágot jeleníti meg, olajszőkítőkkel, korrupt ügyészekkel, felsőbb védelmet élvező helyi kiskirályokkal és soha ki nem múló állambiztonsági szálakkal.

A fű alatt továbbélő szekus hálózat és a mindenre kiterjedő korrupció a román közélet leitmotívja már hosszú ideje, mostanában szinte naponta visznek el újabb politikusokat bilincsben, így a csúnya üzelmek bemutatása természetesen komoly érdeklődést keltett. Főleg, hogy a Miért én? nagyon is valóságos eseményeken alapszik — ahogy egyébként a rokon témájú lengyel Zárt rendszer is.

Nagyváradi valóság

Az egész egy letartóztatással kezdődött. Alexandru Lele ügyész 2002-ben belenyúlt a tutiba: a kerozinhamisítási biznisz és csempészet nagyváradi irányítóját akarta lecsukatni, aki azonban történetesen a megyei prefektus fia volt. Azon kívül, hogy ez nyílt támadást jelentett a helyi kiskirállyal szemben, egy egész háttérbirodalom érdekeit sértette meg.

Az üzletben a kivitelező Tarau-klánon kívül Rodica Stănoiu akkori igazságügy-miniszter is benne volt, de általános vélemény szerint — az azóta hat évre ítélt, de elég gyorsan szabadlábra helyezett — Năstase miniszterelnök is közelről érintett volt az ügyben.

Politikai közhely, hogy a magánérdekeltségek mellett az olajbevételekből etették a volt Securitatéseket is nagy számban foglalkoztató állambiztonsági hálózatokat is — és a történtek ezt mondjuk nem nagyon cáfolják. A kis Taraut néhány nap után szabadlábra helyezték, ő viharos sebességgel Amerikába távozott, az eljáró ügyészt pedig felfüggesztették, és egy sor bűncselekménnyel vádolták meg az iratok eltüntetésétől a vesztegetési pénzek elfogadásáig.

Közbelépnek a gumitalpúak

A film ott kezdődik, hogy egy fiatal és ambiciózus bukaresti ügyész kapja meg az ügyet, azzal a világos elvárással, hogy ültesse le a rosszfiúnak beállított Lelét, aki állítólag mindenkivel jóban van, sakkban tartja az ellene tanúskodókat, nem riad vissza semmitől. Az olajügyekre specializálódott fehérgalléros maffia mibenlétét illetően azonban egyre több kérdés merül fel. Az igazságszolgáltatók maguk is hálózatot alkotnak, és hogy ki van kivel, kinek milyen felsőbb és oldalirányú támogatói vannak, vagyis hogy kik a rossz fiúk és kik az eggyel kevésbé rosszak, hamarosan új színben tűnik fel.

Ebből egy, a feszültséggel jól bánó politikai thriller alakul ki, ami a tulajdonképpen errefelé sajnos sablonos alaptörténet ellenére egyre inkább bevonja a nézőt. Talán a hitelesnek tűnő atmoszféra és a feszültség sodrása miatt van, hogy a párbeszédek néhány elcsépelt mondata sem annyira zavaró — pedig az olyan szövegek, hogy „nem érdekel, ki van fent és ki van lent; az igazság itt már nem számít semmit” és más effélék, az elég kellemetlenül tud hatni; de itt ezeket valahogy elviszi a történet.

Az államszervezetet a film tanúsága szerint szövevényesen behálózó állambiztonsági szálak boncolgatása közben lélektanilag is jól működő dráma alakul ki, amelyben a műfaj néhány klasszikusához hasonlóan nem lehetünk teljesen biztosak benne, hogy a főszereplő növekvő szorongása az egyre inkább ellenségesnek megélt környezetében mennyire paranoia, vagy éppen megalapozott félelem.

Aggódom érted

Más kérdés, hogy a kelet-európai néző azt tanulta meg, hogy az üldözési mánia nálunk nem feltétlenül ok nélkül szokott kialakulni, a megbolondulás itt túl gyakran politikai kategória. A Cristian Panait nevű ügyészről, akiről a Miért én? főszereplőjét megmintázták, a valóságban azt terjesztették, hogy skizofréniával küzd, és közel van az idegösszeomláshoz — hogy aztán ezekre az állítólagos pszichés problémáira hivatkozva elvegyék tőle az összes ügyét. Miután elkezdték kicsinálni, Panait a valóságban öngyilkos lett. Már ha valóban magát ölte meg, ezt azonban nem sokan hiszik el.

Halála után elsikálták a vizsgálatot, az iratokat titkosították. Temetésén részt vettek a román politika prominensei, maga Năstase is ott volt; ahogy az egy igazi maffialeszámolás után kötelező, mondják azok, akik a volt miniszterelnököt személyesen is felelősnek tartják az ügyben.

Panait halála után az igazságvágy eleve bukásra ítélt mártírja lett. Ez a történet „egy nemzedék kudarcairól szól, azon nemzedékéről, melynek én is tagja vagyok. Ez a generáció azt hitte, hogy az 1989-es politikai változások a kommunizmustól és a régi maffiózó, korrupt rendszertől való végleges elszakadást jelentik. Akárcsak 2002-ben (Panait halálának éve), a román valóság napjainkban is kemény: a volt tisztek és a Securitate ügynökei nemcsak fontos üzleteket monopolizálnak, hanem fontos politikai pozíciókat is betöltenek” – mondja Tudor Giurgiu rendező.

Giurgiunak némi személyes tapasztalata is van a témáról: 34 évesen ő lett a román közszolgálati TV vezetője, korrupcióellenes harcot hirdetett meg az intézményen belül, de beletört a bicskája: gyorsan kijárták a megbuktatását a parlamentnél. A film címe (Miért én?) erre is utalhat: hogy az ember maga sem látja át sokszor, hogy milyen erőket szolgál, és kinek lehet jószándékokkal vezérelve is a bábja. Főleg, hogy magát a korrupcióellenes küzdelmet is fel lehet korrupt, politikai eszközként használni.

A korrupcióellenesség politikája

A film év eleji bukaresti bemutatóján a volt államfő Băsescu is ott volt. „Ezzel az üggyel kezdődött minden" — utalt a Năstase bukásához vezető folyamatra, de kihasználta az alkalmat Victor Ponta belekeveréséhez is. Băsescu a meghalt ügyész nagynénjét idézte, aki azt mondja, maga a román miniszterelnök (akkoriban szintén fiatal ügyész, Panait kollégája és barátja) járhatott utoljára unokaöccsénél.

Az összeesküvés-elméletek szerint Pontának közvetlen köze lehetett a fiatal ügyész halálához, ami nyilván bizonyíthatatlan, de áttételesen a filmben feldolgozott típustörténet valóban okozhatja ma regnáló vezető politikusok bukását is. A korrupció és a szekus televényben gyökerező hálózatok továbbélése a román politika egyik fő témáját jelentik, melyet először Băsescu és a jobboldal tett kiemelt üggyé.

Ez azóta odáig jutott, hogy gyakorlatilag az egész román politikai elit ügyészségi vizsgálatoktól retteghet. A Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) nemzetközileg is talán példátlan módon egymás után helyez vád alá vezető politikusokat. Miután a bukaresti főpolgármestert nemrégiben letartóztatták, most már Victor Ponta miniszterelnökön van a sor: szeptemberben okirat-hamisítás, pénzmosás és adócsalás miatt emeltek vádat ellene.

Tavaly, egyetlen év alatt a DNA 1000 vádlottat, köztük 35 bírót és ügyészt állított bíróság elé, és 310 millió eurós vagyon elkobzásáról rendelkeztek. Miközben az EU is nagyon dicséri a szervezetet, sokak szerint szinte már a DNA irányítja az országot, akkora hatalom összpontosul az ügyészek kezében. Ez a hatalom ráadásul még inkább kontrollálatlan, mint egy korrupt politikusé, akit legalább elvileg le lehet váltani — mondják a kritikusok. A Miért Én?-ben az igazság bajnoka hősies küzdelmet vív a rendszer ellen; a valóságban azonban többnyire még ennél is nehezebb megmondani, hogy meddig terjed a „sötét oldal”.