Végigizgultuk a Pixar első dínós meséjét

Miután körberajongtam a Dínó tesót a Facebookon, sorban jött az ismerős fiús anyukáktól a kérdés: mennyire rémisztőek benne a dínók? A Pixar új meséje egy kedves növényevő dínóról szól egy olyan világban, ahol a mindent kiirtó aszteroida elkerüli a földet, így nem hal ki senki, de hát a húsevők sem, szóval a kérdésre nem volt olyan egyszerű válaszolni. A készítők ugyan mindent megtettek, hogy egy gyerek se sírja el magát a 6 éven felülieknek ajánlott film alatt, még azok sem, akiknek nem a pachycephalosaurus volt az első szavuk, mint az enyémnek, de ezzel együtt sem egy veszélytelen darab, az biztos.

A kis apatosaurus, Arlo történetét a bemutató hetének hétvégéjén néztük, szombat délelőtt. Összesen öten voltunk a moziban, amitől először azt hittük, a minőségnek szól, de végül csak a korai kelésünknek, a film az első percétől az utolsóig lekötötte mind a két gyereket és három felnőttet. Utóbbiak kétharmada könnyes szemmel állt föl a végén, ilyenek az anyukák.

Arlo egy háromgyerekes apatosaurus család legkisebb gyermeke. Nem erős, mint a nagy, nem ügyes, mint a középső, hanem egy kicsit együgyű, ügyetlenke és főleg félős. Apja és anyja viszont végig rendületlenül hisz benne, ami remek üzenet, ne hasonlítsuk már a gyerekeinket mindig egymáshoz, ha gyáva, akkor gyáva, adjunk neki időt és majd biztos ő is jó lesz valamiben. Arlo próbál hasznos lenni, ami nem is egyszerű: a kihalástól megmenekült dínók ugyanis tovább fejlődtek, elkezdtek eszközöket használni és földműveléssel hozzák össze a télire valót.

Az kicsit zavart, hogy hogy tudnak indából csomót kötni az irgalmatlan vastag lábukkal, de ha a szántást is megoldották, meg a kerítés építést, biztos ez is ment valahogy. Arlo feladatot kap: el kell kapnia a tartalékot dézsmáló rágcsálót, akiről kiderül hogy nem más, mint egy elvadult kis emberkölyök, Pötty. A nagy hajsza során hősünk elsodródik a családi farmtól és elveszti apját, de előkerül Pötty, a szintén család nélkül túlélni akaró emberkölyök. Az ő kettőjük közös roadmovie filmje innentől kellemes ritmusban hol izgalmas, hol vicces, hol megható, mindez a 3D-s változatban lenyűgöző realisztikus tájakkal és látványos természeti csapásokkal kísérve.

Fotó: outnow.ch

Ugyanis kedves történet ide vagy oda, a természet nem kíméletes senkihez és az igazán ijesztő jelenetekben ezekkel harcolnak a film hősei. Sajnos még dínóéletet is követel az áradás, de van földomlás, vihar, villámlás is, amik igazán rémisztőek és hangosak, sokkal inkább paráztatni lehet velük a nézőt, mint a gonosznak szánt szereplőkkel. Belőlük ugyanis nincs sok, a tyrannosaurus tesókat el is spoilerezem azonnal: nyugi, jó fejek! A három húsevő testvér cowboyként terel egy hatalmas bölény csordát, és segítenek Arlonak visszajutni a folyóhoz. Persze itt már megjelennek az igazi rossz arcok, a velociraptorok kis rohadékok, akik lopnak és szemétkednek, de csak pont annyira, hogy végül viccesen el lehessen őket dobni jó messzire. Rosszabbak a pteranodonok, akik hatalmasak, felkapnak és visznek, hosszú csőrük van és egy kicsit őrültek is. De ne aggódjunk, Arlo összeszedi magát és megmenti barátját ezektől a szemétkedő szárnyasoktól is, hogy aztán mindenki a saját fajtájával élje tovább az életét, mondjuk ez egy kicsit fájt a végén.

Az Oscar esélyes mesét Annie-díjra is jelölték, így talán minden esély meg van rá, hogy bár jelenleg bukásra áll, legyen második rész. És abban remélem majd ember és dinoszaurusz együtt küzd meg az elemekkel, megint lehet könnyezni a végén és rajzolni egy nagy kört a két család közé, a homokba.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!