Az orrán át menstruáló férfi története

Hollywoodban már a remake-ek remake-einek a remake-ei készülnek, annyira híján vannak az erős, eredeti ötleteknek. Van egy csomó szuper színészük, egy rakás kiváló rendezőjük, operatőrük, vágójuk, pompás látvány-, díszlet-, és jelmeztervezőjük, akik kénytelenek unalmasabbnál unalmasabb, közhelyesebbnél közhelyesebb sztorikra vesztegetni a tehetségüket. Még csak a harmincas éveimben járok, de már ott tartanak, hogy a kamaszkorom sikerfilmjeit forgatják újra, így ha vigyázok magamra, még a mostani remake-ek újraforgatott verzióit is láthatom. Hatalmas kincs az érdekes, filmre vihető sztori. A dán lány, vagyis Einar Wegener élettörténete ilyen, mégis sikerült egy közepes filmet készíteni belőle.

A bűnös egyértelműen Tom Hooper rendező, aki már A király beszédével és A nyomorultakkal is bizonyította, hogy a szépen megcsinált, felszínes filmek mestere. Nem rossz filmek ezek, ahogy A dán lány sem az, csak nem hagynak semmi nyomot a nézőben, nem okoznak nemhogy katarzist, de még egy kis érzelmi kilengést sem. Megnéztük őket, aztán szépen elfelejtettük. Még akkor is, ha az akadémia imádta őket, és A király beszédét négy, A nyomorultakat pedig három Oscarral jutalmazta. A dán lány is kapott négy jelölést, a látvány és a jelmez mellett a két főszereplőt is jelölték (a női főszereplőt, Alicia Vikandert mellékszereplő kategóriában).

Pedig a történet aranybánya. A főhős, Einar Wengerer (Eddie Redmayne) volt az első férfi a világon, aki nemátalakító műtéten esett át. És ha ez nem lenne elég, tulajdon felesége, Gerda Wegener (Alicia Vikander) volt az, aki segített neki ráébredni, hogy bár férfitestbe született, tulajdonképpen nő. Mindketten művészek voltak, Einar tájképeket, míg Gerda portékat festett. Egy alkalommal nem tudott eljönni az egyik alanya, így a férjét kérte meg, hogy vegyen fel női ruhát, hogy befejezhesse a képet. Einar állítólag ekkor kezdte kapiskálni, hogy ki is ő valójában: Lili Elbe. A pár Dániából Párizsba költözött, ahol Einar egyre gyakrabban bújt Lili bőrébe, így jártak társaságba, így éltek együtt, mint két nő. Ráadásul Lili hozta meg Gerdának a művészi sikert, mert Gerda Liliről készített portéit imádta a közönség. Később Einar szeretett volna teljesen Lilivé válni, így a világon elsőként vállalkozott egy rendkívül kockázatos nemátalakító műtétsorozatra.

Nehéz elhinni, de Tom Hoopernek sikerült ezt a sztorit unalmasan és szépelegve előadnia. Talán túlságosan bízott abban, hogy Eddie Redmayne különleges külseje és tehetsége elviszi a filmet. Nem véletlenül: a Stephen Hawking életéről szóló A mindenség elméletét is az ő tökéletes átalakulása tette emlékezetessé. (Meg is kapta az Oscart érte.) Itt mégis kevés volt: hiába lesz izgalmas külsejű férfiból izgalmas külsejű nő, hiába áll neki csodásan a húszas évek női frizuradivatja, ha nem derül ki, hogy mitől lesz egy transzszexuális ember transzszexuális. Mi hajtja egészen odáig, hogy kockára teszi az életét is, csak hogy női testben élhessen tovább. Mert biztosan nem csak az, hogy szereti a szép selyemharisnyákat, meg hogy havonta vérzik az orra, és görcsöl a hasa, mintha menstruálna.

Redmayne idei Oscar-jelölése ezért a szerepért túlzás: sokszor annyiban merül ki a játéka, hogy Liliként üdvözülten bazsalyog, Einarként meg szomorúan néz. A feleségét játszó Alicia Vikander egy fokkal megérdemeltebben van a jelöltek között, arról végül is nem ő tehet, hogy Gerda Wegener karaktere is le lett egyszerűsítve. A filmbeli Gerda a végsőkig kitart a férje mellett, élete legfőbb értelme a félrekacsintgató Einar/Lili segítése, míg az életben a házaspár elvált. Rejtély, hogy A dán lányból miért maradtak ki az életrajz más izgalmas, ellentmondásos részei is. A filmben Einar például csak kettő, míg valójában öt műtéten esett át, mivel nem elégedett meg azzal, hogy nő lett, ötvenévesen anya is akart lenni.

Más magyarázat nincs, minthogy Hooper csak egy szép filmet akart (tudott) készíteni. A dán lány esztétikailag kifogástalan, a látvány, a sminkek, a jelmezek, a díszletek gyönyörűek. Lehetett volna felkavaró, nyomasztó, megdöbbentő vagy letaglózó is, de nem lett. Kár ezért a történetért.