Deadpool a feje tetejére állította Hollywoodot

A rajongók ujjonganak, a konkurencia farkast kiált, a Fox pedig csak ül a fotelben és számolgatja az ölébe hullott lóvét. A Deadpool-film minden eddigi képzeletet felülmúlt a jegypénztáraknál, a nyitóhétvégén megdöntött minden eddigi korhatáros filmekre vonatkozó rekordot, az eddigi 135 milliós bevételével olyanokat hagyott maga mögött, mint a Mátrix 2, illetve A szürke ötven árnyalata. Egyesek a 18 pluszos blockbusterek korszakát vizionálják, vérben és káromkodásban fürdőző szuperhősöket látnak, de olyanok is akadnak, akik kifejezetten tartanak a Deadpool meglepő sikerétől.

A filmről írt kritikánkban írtunk már a film elkészülésének hátteréről, hogy úgy kellett összekönyörögniük a pénzt az alkotóknak, hogy 11 év után megcsinálhassák Deadpoolt. Az sem segített sokat, hogy Rozsomák első szólófilmje, az X-Men kezdetek: Farkas nem csak botrányosan rossz lett, de sikerült az alkotóknak mindent elrontani a mozivásznon először felbukkanó Deadpoolban. Hogy ez miért olyan fontos? A Marvel-rajongóknak Deadpool az egyik legfontosabb figura, a saját képregényes énjük görbe tükre, nem véletlenül számít úgy kultikusnak, hogy a világ nagy része máig nem tudja hova tenni a Batman-Pókember-skálán. Szóval Deadpoolt annyira megalázták 2009-ben

mintha mondjuk Csubakkát megborotválták volna, ruhát adtak volna rá és elkezd folyékonyan beszélni emberül.

- garantálom, hogy ilyen esetben a Star Wars-fanok vasvillával mentek volna neki a Disney-székháznak.

Ezek után ott tart a Deadpool, hogy 135 millió dolláros bevételt hozott a Foxnak, vagyis pár nap alatt bőven megduplázta az 58 milliós gyártási költséget. A közel 60 millió dollár egészen nevetséges büdzsé egy ha nem is mainstream, de a képregényrajongók körében kifejezetten népszerű karakter filmjére. Persze, a korhatáros besorolás miatt a Fox rögtön potenciális bevételről mondott le, de ezt ők is pontosan tudták, hiszen a Deadpoolt csak így volt igazán értelme megcsinálni.

Csak összehasonlításképpen az elmúlt évek kedvelt szuperhősfilmjeinek költségvetése:

• Bosszúállók: Ultron kora: 250 millió dollár
• Csodálatos Pókember 2: 200 millió
• X-Men: Az eljövendő múlt napjai 200 millió
• X-Men kezdetek: Farkas 150 millió
• Zöld lámpás: 200 millió
• Zöld darázs 120 millió
• Watchmen: 130 millió
• Batman: Kezdetek: 150 millió
• Hangya: 130 millió
• Fantasztikus négyes: 120 millió

Meg lehet nézni, hogy még a Seth Rogen-féle Zöld darázsra is képesek voltak 100 millió fölött költeni. Ehhez képest a Deadpool 58 milliója aprópénz, viszont a 135 milliós nyitóhétvégével a felsorolásból csak az Ultron korát nem tudta lepipálni. De az a film meg majdnem a büdzséjük ötszöröséből készült.

A képregények nem dedósoknak valók

A Deadpool egy nagyon fontos prekoncepcióra cáfolt rá, miszerint a szuperhősök és képregények alapvetően gyerekeknek szólnak, és ők is a célcsoport. A merchandisingtól a videójátékokon át a farsangi jelmezekig hatalmas biznisz behülyíteni a kölyköket, akik örömmel vesznek meg vagy fel bármit, amin Pókember, Hulk, Vasember vagy Amerika Kapitány van. Az évtizedek óta a kisgyerekek behülyítéséből élő Disneynél a korhatáros besorolás maximum kábeltévés sorozatoknál lehet (Daredevil, Jessica Jones), de a Nolan-féle Batmanek a Warnernél is még pont a határán egyensúlyoztak a felnőtt besorolásnak. Na, meg ott van a Fox, akik a gyilkológép Rozsomák esetében is csak a második szólófilmnél voltak képesek felfogni, hogy a 18-as karika nem mindig hülyeség, de ekkor már késő volt.

Óriási tévhit, hogy a szuperhősös képregények csak gyerekeknek szólnak, ugyanúgy van Batmanből is komolyabb, már-már pszichothriller határát súroló sztori, mint ahogy a mutánsokat is elég gyakran kiirtják a képregényekben. De ott van a nagy sikerű Sin City vagy a 300, amik ugyan nem kifejezetten szuperhősös alkotások, de nagyon erős képregényadaptációk.

A 2010-es évekre már lassan a 40-es éveiben jár az a generáció, akik a '80-as, '90-es évek macsó, véres, tesztoszterontól szétfeszülő, káromkodós képregényein nőttek fel, amikor mind a DC, mind a Marvel folyamatosan antihőst próbált csinálni mindenkiből. A geekek és nerdök korszakát éljük, ezért is van annyi szuperhős és rendez Christopher Nolan egy teljes Batman-trilógiát, vagy bíznak százmilliós Bosszúállókat a blockbusterek világában full ismeretlennek számító Joss Whedonre. Ezért végülis logikus lépének tűnhet, hogy egy stúdió korhatáros hősfilmmel próbálkozik, 19-re lapot húz, de végül nagyon bejön a rizikó.

Nem a divat teszi a menő szuperhőst

A Deadpool sikerével kapcsolatban sokan megszólaltak már, de a legnagyobb visszhangot James Gunn, A galaxis őrzői rendezőjének kifakadása kapta.

Gunn azt fájlalja nagyon, hogy a Deadpool sikere után a stúdiók fejvesztve adnak majd zöld lámpát minden olyan filmes projektnek, ami lebontja azt a bizonyos negyedik falat és mer véres, káromkodós, politikailag inkorrekt módon vicces lenni. Vagyis attól tart, hogy nem látják meg Deadpoolban az igazi értéket csak egy jól marketingelhető mázt, amivel 1-2 évig be lehet kenni bármit. Miközben szerinte a Deadpool pont azért ekkora siker, mert a karakter ismerő és szeretők készítők munkája és mert más lenni, mint a többi, miközben megtartotta az eredetiségét.

Tudja mit beszél, hiszen A galaxis őrzői sikere legalább annyira meglepett mindenkit, mint a Deadpool. 170 milliós költségvetéssel ugyan csak 94 millióval nyitott, de világszerte közel 800 milliós profitot termelt. Márpedig A galaxis őrzői még a Deadpoolnál is kevésbé ismert réteg szuperhőscsapat, mégis minden idők legjobbjaként hivatkoznak rá. Gunn is emlékszik arra, hogy olyan bókokat kapott a kritikusoktól, hogy mert más lenni, mert humort használni és hiteles karakterekkel elmesélni egy látványos sztorit. Ezzel tűnt ki az uniformizált, és emiatt jogosan támadott Marvel-sorfilmek közül, amik inkább jópofák voltak addig, mint kegyetlenül viccesek.

Az is jó lecke lehet, hogy nem kell mindent véresen komolyan venni, és simán be lehet vetni tök dedós vicceket a lehető legváratlanabb pillanatban.

- ezt írta Sixx annak idején A galaxis őrzőiről, és tessék megnézni ezt követően mi lett a sikk a műfajon belül.

Gunn divatba hozta a viccesen nosztalgikus zenei aláfestést, menővé tette a fura figurák közötti kissé esetlen társalgást és elhitette Hollywooddal, hogy a megfelelően laza hozzáállással voltaképpen bármilyen ZS-listás képregénykaraktert el lehet adni. Tessék csak megnézni a Warner következő nagy dobását, a csak szupergonoszokóbl álló Suicide Squad előzetesét vagy a tavalyi Hangyát és leesik, hogy mennyire gyorsan képes alkalmazkodni Hollywood az éppen aktuális blockbustertrendekhez.

Azért Gunn sem holmi látnok, egyszerűen csak megállapította azt, ami évtizedek óta működik. Emlékszünk még azokra az évekre, amikor a szétgyúrt, macsó alfahímek világát lecserélték sötét, gótikus hangulatú filmekre? Ekkora jöttek ki az első Batman-filmek, és elég csak egymás mellé rakni a '89-es Tim Burton-féle Batmant és a '94-es A hollót és egyértelmű a képi hasonlóság.  Ezután még jöttek az olyan kifejezetten felnőtteknek szóló, sötétebb adaptációk, mint a Penge vagy a Spawn, hogy aztán a 2000-es évekre minden szuperhős visszamenjen a gimibe, vagy fiatal felnőttként szenvedjen a hősi és civil élet közti átfedések miatt. Ott a Pókember vagy az X-Men, amiknek globális sikere egy rakás középszerűnek sem nevezhető gyári hulladékot állított elő a Daredeviltől és Elektrátől át a az identitását kereső Punisheren át a nonstop borzalmas Fantasztikus négyesig.

Christopher Nolan Batman-trilógiája kellett ahhoz, hogy ismét beálljon egy változás, és megint mindenki sötétebb, árnyaltabb hősöket akarjon. Superman is így tért vissza Az acélemberben, az X-Men: Az elsők is elhagyta a gimis filmek popcorn illatú atmoszféráját, illetve a Szellemlovas is próbált valamilyen lenni, de a kép világ helyett a szereplők voltak igazán sötétek. Ezzel párhuzamosan a Marvel és a Disney a családi blockbusterek formuláját alkalmazva szép lassan kiépítette a maga könnyedebb szólófilmjeit Vasemberrel, Thorral, Hulkkal és Amerika Kapitánnyal. Anyagilag mindegyik projekt jól működött, ezért a DC is megpróbálkozott egy hasonlóval, de a Zöld lámpás akkora bukta lett, hogy még a Deadpool-filmben is kiröhögték. Állítólag akkor született meg a Warnernél a no joke policy, vagyis tilos humorizálni a DC-filmekben, ezért lett olyan komor Az acélember, és ezért nem látni napfényt a Batman vs. Superman előzeteseiben sem.

Hollywoodnak fel van adva a lecke

Ebből is látszik, hogy mennyire igaza van Gunn-nak. Azok a filmek tudtak igazán kitörni, amik valami váratlant húztak. Az X-Men-reboot retró hősfilmet csinált, Batman visszahozta a feketét a divatba, a Bosszúállók megmutatta, hogyan legyen képregényhűen alkalmazni külön-külön is franchise-nak számító karaktereket, A galaxis őrzői pedig a humorával és szerethető szereplőivel képezett kivételt. És akkor a tévéről nem is beszéltünk, ahol a network csatornák mind a Zöld íjászt másolják (Flash, Legends of Tomorrow, Supergirl), a Netflixen meg a Marvel bizonyítja, hogy a noir és thriller simán kombinálható szuperhősökkel. Mind elindított egy divathullámot, aminek köszönhetően a vonatra felpattanó filmek vagy elvéreztek vagy nem lettek átütően sikeresek. Így joggal tarthat attól mindenki, hogy a Deadpool miatt a következő 2-3 évben minden hős káromkodni fog, moralitás nélkül, puszta passzióból gyilkolni miközben a rivális filmeket ócsárolja. Azonban 60 millióból nem tud mindenki ilyen sikert kovácsolni és ha 200 millióból egymilliárdot is lehet csinálni, akkor a Disney mondjuk hülye lenne lehajolni 70-80 milliós tételekért. Pedig a valóság az, hogy miért ne hajolna le, ha anyagilag megéri?

A Fox szinte a hivatalos bemutatóval egy időben már jelezte, hogy bizony jöhet a következő Deadpool, és akik már látták a filmet azt is tudják, hogy melyik ismertebb karakter köré épül. Már el is kezdődtek a pletykák, hogy a különböző stúdiók hogyan akarják még elérni ezt a hullámot. A Disney és a Marvel valószínűleg kimarad, mert nekik nagyon jó a Netflixen Daredevillel, Jessica Jonesszal és a hamarosan csatlakozó, Deadpoolhoz hasonlóan vérgőzben szaunázó Punisherrel. A Warner és a DC még pont jókor érkezhet a Suicide Squaddal, de idén érkezik a Killing Joke, minden idők egyik legsokkolóbb, brutálisabb Batman-képregényének animációs adaptációja kifejezetten 18 éven felülieknek. A Fox pedig csak úgy lubickol a lehetőségekben, hogy mégis mit kezdjen a helyzettel.

Még nagyon korai fix következtetéseket levonni, de a hírek szerint sem Simon Kinberg (a Fox és az X-Men Kevin Feigéje), sem a Deadpool alkotói nem akarják a karakterrel megbontani az X-Men-filmek drámai hangulatát, ezért arról tessék lemondani, hogy a közeljövőben Deadpool akár csak egy cameo erejéig is beugrik Küklopsz vagy Jean Grey mellé. Ráadásul - aki nem látta a stáblista utáni jelenetet az most ne olvasson tovább - már biztos, hogy a következő felvonás Deadpool és Kábel történetét dolgozza fel, ami az egyik legjobb buddy cop képregény az elmúlt 50 évből. Csakhogy Kábel ezer szállal kötődik az X-Menhez, a képregényekben konkrétan Küklopsz és Jean Grey klónjának a fia, aki visszautazik a jövőből, hogy aztán a nyakán maradjon Deadpool.

A Fox kicsit fáziskéséssel, de elkezdte a saját közös univerzumát építeni mutánsokból, idén jön az X-Men: Apokalipszis, lesz Gambit-szólófilm és újabb Farkas (Rozsomák), bónuszként pedig két sorozatot is fejlesztenek az FX kábelcsatornára, egyik Xavier prof. fiáról szól, a másik pedig az X-Men: Az elsőkben látott szupergonoszok titkos illuminátusáról, a Hellfire Clubról. Egyik sem az a könnyed, humoros sztori, szóval Deadpool kilőve. Azonban a karakter hátterének szerves része az X-Men és hát azért is vannak a jogai a Foxnál, mert először egy X-Men-képregényben (New Mutants) debütált annak ellenére, hogy gyakorlatilag nem is mutáns.

Deadpool <3 X-Men

Ebből kifolyólag nem csoda, hogy hiába lett belengetve a Deadpool és Kábel-mozi, a szakoldalak mellett már a készítők arról beszélnek, hogy mennyire szeretnék megcsinálni az X-Force-t. Azt tudni kell, hogy a '90-es években az X-Men volt az abszolút atyaúristen az antihősökre vágyó olvasóknak, emiatt a mutánsok világa majdnem annyi érdekes karakterrel bír, mint a nagy Marvel-univerzum vagy Pókember holdudvara. A rengeteg spinoff egyike volt az X-Force (és a New Mutants is), de igazán a 2000-es évek végén lett népszerű. Ez voltaképpen egy mutánsokból álló titkos különleges alakulat, akik megtehetik azt, ami minden más igazi köpenyes hősnek tilos:

Pontosabban Küklopsz megbízásából engedélyt kaptak arra, hogy minden, a mutánsokra potenciálisan életveszélyes szervezettel vagy gonosszal szemben elmehessenek addig a pontig, hogy lemészárolják az egész bagázst. Nem véletlenül volt akkora sikere a képregénynek, hiszen minden igazi szuperhős első alapszabálya, hogy nem ontja ki még a legnagyobb tömeggyilkos gazember életét sem.

A 2008-2010-es csapatot a mozikban még ismeretlen karakterek mellett Rozsomák és egy erősen megváltozott Angyal (itt jöhetne egy csomó Apokalipszis-spoiler, de nem jön, nyugi) alkotta, majd miután leállították a projektet már Küklopsz tudta nélkül, új felállással folytatták. Deadpool és Kábel sztorija itt is kapcsolódó történet, de már így is hosszú a cikk. Szóval ennek a csoportnak volt a tagja Deadpool, amit Küklopsz tudta nélkül Rozsomák vezetett, és Angyal mellett csatlakozott még az Apokalipszisben debütáló Psylocke és a képregényes szinten is iszonyatosan obskúrusnak számító Fantomex. Itt sikerült először kibontani Deadpool karakterét annyira, hogy ne legyenek meta poénok, hanem az antihős végre komoly morális problémákkal álljon szemben és teljes jogú tagja legyen egy csapatnak.

Persze ezek mind csak rajongói vágyak, de sokat elmond a jelenlegi amerikai filmpiacról, hogy egyáltalán szóba kerülhetnek ilyeneket. Az X-Force kifejezetten korhatáros alkotás, ráadásul olyan jól ismert karakterek úsznak vérben benne, mint Rozsomák és Angyal. Ameddig Hugh Jackman játssza Rozsomákot, addig szinte kizárt, hogy a Fox a saját Robert Downey Jr-ját kölcsönadja a flúgos Ryan Reynoldsnak, ahogy az is elképzelhetetlen, hogy mindössze egy szólófilm után rögtön mély karakterkibontást akarnak a stúdió. Inkább csak arról van szó, hogy most már a Fox is láthatja annyi szar X-Men meg Fantasztikus négyes után, hogy 

a közönséget nem a korhatár és a marketing érdekli, hanem azok a hősök, akik a moziban is pont, de legalábbis majdnem ugyanolyanok, mint a képregényekben.

Azokban a képregényekben, amikben az emberek annyira megszerették őket, hogy ma már dollármilliós filmes franchise-okat érjenek.

Ha ez megvan, akkor teljesen mindegy, hogy a főhőst Supermannek vagy Negaszonikus Tinitorpedónak hívják, a geekek és nerdök generációja úgyis zabálni fogja.