Mindent letudnak, csak a pápát nem ismerjük meg

Leszboszra látogatott, együtt mosolygott I. Bartolomaiosz konstantinápolyi ökumenikus pátriárkával, aztán menekülteket vitt magával a Vatikánba, ahova visszaérkezve futólag találkozott a demokraták elnökjelöltségéért küzdő Bernie Sanders vermonti szenátorral, majd pedig felszentelt 12 papot. Mozgalmas napjai vannak Ferenc pápának, akiről tényleg szinte minden héten hallani a hírekben.

Nem annyira gyakori, hogy valakiről még aktív pályafutása alatt készüljön életrajzi film, de Argentínában jogosan gondolták, biztos sokakban felmerült már a kérdés, hogyan is került a katolikus egyház élére egy sok szempontból tabukat döntögető, dél-amerikai jezsuita pap. Akitől egyébként még a popkultúra sem áll távol – nemrég Wake Up! címen megjelent a beszédeit zenével felturbózó saját lemeze, hamarosan pedig a pápaság történetében először saját magát fogja játszani a Beyond The Sun című vallási filmben.

A Ferenc pápa – Buenos Airestől a Vatikánig erre próbál választ adni, felvállalva, hogy évek múlva visszanézve majd valószínűleg a történet legfontosabb része, vagyis a pápai évek fognak hiányozni. A leginkább tévéfilmes keretekkel és eszközökkel dolgozó alkotás egyik erőssége, hogy tényleg az emberre próbál koncentrálni, és csak rajta keresztül szól a vallásról is. A végeredmény azonban több sebből is vérzik.

A film a pápává választott Jorge Bergoglióval 2001 óta közeli barátságot ápoló Elisabetta Pique argentin újságírónő 2013 végén megjelent könyve alapján készült, amihez saját bevallása szerint 75 emberrel, köztük vatikáni bennfentesekkel készített interjúkat. Pique egy spanyol újságírónő, Ana képében maga is megjelenik a filmben, és lényegében a második főszereplőként az ő szemén át láthatunk bele Bergoglio életébe.

Azonban míg könyvben működhetett ez a hangsúlyosan epizodikus narratíva, addig a film egyáltalán nem indul könnyen. Az elején egy ideig olyan érzése van az embernek, mintha több irányba is próbálna tapogatózni, aminek csak az vet véget, amikor végre találkozik egymással a két főszereplő.

Onnantól legalább kap egy ívet a film, azonban az újságírónő jelenetei finoman szólva sem érdekesek, miközben a Bergoglio életéből kiragadott részletek egyáltalán nem egymásra épülve adják ki végül az egészet, inkább csak tételszerűen tudják le az eseményeket. A jezsuita papok, a korrupció elleni harc, a pápa főzőtudománya, a derékfájás, Borges szeretete, a mate tea, orvosi ismeretek...Megvolt szinte minden? Meg hát, csak közben telnek az évek, a film viszont nem igazán segít az igazi átélésükben.

Ráadásul egyes eseményeknek se eleje, se vége, és a legnagyobb probléma, hogy az argentin katonai diktatúra alatt elrabolt két jezsuita pap – köztük a magyar Jálics Ferenc – ügye, vagy éppen az egyházat környékező politikai korrupció is pont így lógnak a levegőben. A film egyébként sem akar nagyon belemenni megosztóbb kérdésekbe, ezen pedig csak részben segít, hogy azért nem felejt el egy kiszólást sem: „Ez túl idilli."

Szinte csak egyetlen olyan pont van, ahol ez a félbevágottság érzés tényleg jól működik, és az a Vatikán belső működése. A film a szükségesnél jobban nem akar belemerülni a Vatikán belső harcaiba és az egyes érdekkörök taktikázásaiba, és ezt a visszafogottságot erősíti az is, hogy Ferenc elődjének, XVI. Benedeknek a megválasztását és lemondását is csak korabeli felvételeken keresztül mutatja meg.

A rettentő száraz felépítésen az sem segít, hogy a Bergogliót játszó Darío Grandinetti Emmy-díjas argentin színész – aki Pedro Almodóvar díjnyertes Beszélj hozzá-jából is ismerős lehet – a hírekből megismert pápához képest egykedvűbb karaktert hoz, mosoly szinte alig tűnik fel az arcán. Grandinetti rövid ideig élőben is találkozhatott a pápával a Vatikánban, hogy minél hitelesebb legyen az alakítása, a különbség mégis különösen akkor szembetűnő, amikor a legvégén valódi felvételeket is bevágnak Ferencről.

Mindezekkel együtt, ha valaki semmit sem tudott eddig Ferenc pápa Vatikán előtti életéről, akkor kaphat egy képet róla a film alapján. Az viszont biztos, hogy nem úgy fog felállni a székből, mintha már ezer éve jól ismerné a katolikus egyház vezetőjét, hanem inkább csak a fejét ingatva próbálja majd betömködni a lyukakat, vagy szalad haza a Wikipédia elé.