A világ legjobban a pénisztől fél

egyik volt szeretője szerint ez volt az oka, hogy Robert Mapplethorpe fotóin olyan sokan akadtak ki. Az 1989-ben AIDS-ben meghalt fotóművész ugyanis nem félt a pénisztől, sőt. Egyik kedvenc témája volt, amit éppen olyan mániákus maximalizmussal örökített meg, mint a virágokat vagy a világsztárokat. Egész életében a tökéletes farkat kereste, aztán úgy tűnt, hogy meg is találta, de sajnos elvesztette, mert farokhoz tartozott egy férfi is, akivel hosszú távon nem tudták elviselni egymást.

Fenton Bailey és Randy Barbato dokumentumfilmje a Mapplethorpe: Look at the Pictures annak ellenére szórakoztató, hogy a rendezők mindent elkövettek, hogy ne legyen az. Hihetetlen, de 2016-ban még mindig vannak, akik úgy gondolják, hogy dokumentumfilmet úgy kell csinálni, hogy időrendben végigmegyek az alany életén, szépen bevilágítom és leültetem a rokonait, barátait, szeretőit, aztán megkérem őket, hogy mondjanak valamit a művészről.

Totál érthetetlen, hogy miért kellett a filmbe a Blondie két tagja, ha az ég világon semmit nem tudtak mondani Mapplethorpe-ról, vagy az a fiatalkori barát, aki be is vallja, hogy annyi LSD-t nyomtak akkoriban, hogy nem emlékszik semmire. Sajnálatos, de nem meglepő, hogy Mapplethorpe modelljei közül páran egyáltalán nem értik a képeket, amiken szerepelnek, de azért készséggel nyilatkoznak róluk. Arról már egy másik fotós, Helmut Newton is panaszkodott, hogy aki megszállottan keresi a szép testeket (vagy a szép farkakat) az szükségképpen sok időt tölt buta emberek között.

A Mapplethorpe-film mindezek ellenére érdekes és vicces. A nyilatkozók egy részének szerencsére remek a humora, és kellő öniróniával látják szerepüket a művész életében. Másrészt azon is lehet nevetni, ahogy a Mapplethorpe-kiállítás kifinomult kurátorai hosszasan elemzik a kompozíciót a fotón,

amin a művész egyik kezével egy korbácsot dug a seggébe, a másikkal pedig megörökíti azt.

Maga Mapplethorpe őszintén remélte, hogy észreveszik a képein a humort, és tudnak, mernek nevetni rajuk, még ha elsőre ijesztőek is.

A Look at the Pictures teljesíti a küldetését: minden tisztelet ellenére kirajzolódik belőle, hogy milyen ember volt Robert Mapplethorpe. Olyan, aki mindent és mindenkit alárendelt a céljának, hogy híres, gazdag, elismert művész legyen. Talán Patti Smith volt az utolsó szerelme, akit érdek nélkül szeretett, mindenki, aki utána jött, valahogyan a céljait szolgálta. Becsületére legyen mondva, hogy ebből nem csinált titkot, nem tudta, és nem is akarta szétválasztani, hogy azért van együtt valakivel, mert okos, jóképű, szép a farka vagy mert kapott tőle egy lakást.

A barátok, szeretők, munkatársak tisztában voltak vele, hogy Mapplethorpe kihasználja, manipulálja őket, de vonzereje, tehetsége miatt szemet hunytak fölötte. Ez nem lehetett könnyű, mert Mapplethorpe még a halálos ágyán sem volt képes arra, hogy szóljon két jó szót sokáig asszisztenseként dolgozó öccse munkáiról, amikor pedig megtudta, hogy volt szeretője vele ellentétben nem kapta el a HIV-et, dühében az ágyat csapkodta.

A film legfőbb állítása, hogy Mapplethorpe-nál a művészet és az élet ugyanaz volt. A kutyát sem érdekelték volna a virágcsendéletei, és a közelébe sem jutott volna annak, hogy világsztárokat fényképezzen, ha nincsenek a szadomazo fotók, a pornográf aktok, a közfelháborodást okozó homoerotikus képek. Ezek a képek pedig azért születhettek meg, mert Mapplethorpe ebben élt.

Naponta látogatta New York legkeményebb meleg szadomazo klubját, volt, hogy délután, este és éjjel is mást szedett fel. Neki a legtermészetesebb valóság volt, amin a közönsége hüledezett.

És amiért halála után vádat emeltek az egyik múzeum igazgatója ellen, ahol ki akarták állítani a képeit. Ahogy fiatalon meleg pornóújságokból készített művészi kollázsokat, úgy emelte később művészetté a szadomazo klubok világát.

Mert végül elérte, amit akart. Nemcsak híres és gazdag lett, (bár ő úgy érezte, hogy nem elég híres és nem elég gazdag) hanem neki (is) köszönhetően a fotó a festészettel egyenrangú, gyűjthető, adott esetben vagyonokat jelentő művészeti ággá vált. Hogy mennyire elképzelhetetlen volt ez néhány évtizeddel korábban, azt jól mutatja Mapplethorpe egyik, egyébként igen ellenszenves barátnőjének este is. A nő kapott egy csomó képet a művésztől, de mivel azt gondolta, hogy ezek soha nem érnek majd semmit, egy költözésnél kihajította az egészet. Dollármilliók landoltak a kukában.