A film, ami elüldözte a nézőit

Régen láttam annyi embert kimenni vetítés közben a moziból, mint az Állva maradni alatt. Volt, aki pánikszerűen menekült, volt, aki komótosan ballagott, és volt, aki megpróbált kisunnyogni. Ez utóbbi a sor közepéről nem is olyan egyszerű. A legtöbben éppen a film csúcspontjának szánt jeleneténél, nagyjából az Állva maradni kétharmadánál fogták menekülőre. Ők igazán kitartóak voltak, hiszen ekkor már túl voltunk egy premier plánban mutatott szexjeleneten (képzőművészeti utalással persze) és egy szülésen is.

Akik ismerték a rendező, Alain Guiraudie korábbi filmjeit, azok nem lepődtek meg a film naturalizmusán. De Guiraudie-t Magyarországon kevesen ismerhetik, eddig csak egy filmje, az Idegen a tónál jutott el hozzánk. Ahhoz képest egyébként az Állva maradni merész jelenetei a kanyarban sincsenek, de míg az Idegen a tónál jó film, addig az Állva maradni nem az. Az információhiány egyébként kölcsönös, a rendező, aki elkísérte új filmjét Budapestre, a vetítés előtt elmondta, hogy semmit nem tud erről a városról.

Az Állva maradni főszereplője Leo (Damien Bonnard), akinél gyökértelenebb, vagy ha úgy tetszik szabadabb ember kevés van. Családja nincs, szoros baráti kapcsolatai sincsenek, és állandó lakást sem tart fenn. Ott alszik, ahol épp az este éri: szállodákban, vagy éppen a szabadban. A munkája is nagy szabadságot ad neki: forgatókönyvet ír, és ugyan egy titokzatos megbízó telefonon állandóan a határidőkkel nyomasztja, Leo “Küldj még előleget!” felkiáltással minden egyes alkalommal lerázza.

Éppen Dél-Franciaországban mászkál, hogy a farkasokat tanulmányozza, amikor megismerkedik Marie-val, aki pásztor apjának segít őrizni a nyájat. Összejönnek, és gyerekük születik. Marie-nak egyébként már van kettő, de az nem derül ki, hogy az ő apjuk hová tűnt. Mindannyian Marie apjánál élnek egy tanyán, ahol a legnagyobb probléma, hogy farkasok tizedelik a juhokat. Leo továbbra is kedve szerint jön és megy, amiből a szülés utáni depresszióval is küzdő Marie-nak elege lesz, fogja a két nagyobb gyerekét, és lelép. A csecsemőt meg Leóra hagyja, oldja meg. És Leo megoldja. Eleinte megpróbálja lerázni magáról a feladatot, de végül beleáll, sőt, rájön, hogy ez a legjobb dolog, ami történhetett vele.

Más kérdés, hogy ezt a társadalom is így gondolja-e. Hogy egy nőt magára hagy a pasija egy gyerekkel, ha szerencsére nem is megszokott, de nem is ritka. Természetesnek vesszük, hogy az anya felnő a feladatához, nem aggódunk különösebben a gyerekért. Ha egy férfival történik ugyanez, ráadásul egy lakás és állandó jövedelem nélkül élő férfival, elképzeléseink szerint a gyerek csak szenvedhet. De tényleg az a legfontosabb egy babának, amiről mi felnőttek azt hisszük?

Ebből egy tök érdekes film is születhetett volna, de Alain Guiraudie nem érte be ennyivel. Saját elmondása szerint a filmje életről, halálról, születésről, szerelemről, álmokról szól. Csak ennyit óhajtott beleszuszakolni az Állva maradniba, így a babával való örömök és kínok mellett átcsúszunk Leo álmai, fantáziái világába, és nyomon követhetjük más, Leóhoz hasonlóan nem túl rokonszenves karakterek életét is. Így például az öregét, aki homályos viszonyban együtt él egy kamaszfiúval, akit (és Leót is) folyton azzal gyanúsít, hogy meg akarják őt dugni. Hogy ez végül hova vezet, azt nem árulnám el, csak annyit, hogy ez az a bizonyos jelenet, ahol a legtöbb néző eliszkolt.

Ha kívánnálak is, akkor sem fekhetnék le a gyerekem nagyapjával!

Guiraudie világában bárki megkívánhat bárkit, így az ilyen mondatok teljesen természetesek. Akikről a koruk, az élethelyzetük vagy a vonzerejük alapján azt hinnénk, hogy soha nem jönnének össze, sorra megkívánják egymást. Ez eleinte egész vicces, később inkább idegesítő, ahogy az egész film az. Egyrészt, mert a szereplők egyike sem érdekes annyira, hogy sokáig izgasson a sorsuk. (Kivéve talán a babát, érte persze izgulunk.) Leo sodródó, Marie hideg, az öreg egy ellenszenves homofób bunkó, a kamaszfiú egy önelégült pöcs, a nagyapa egyszerű, mint a faék. Másrészt az ismétlődő jelenetek, ahogy Leo újra és újra elmegy az öreg házába, újra és újra pénzt kér a megbízójától, egyszerűen unalomba fordulnak.

Alain Guiraudie irigylésre méltóan szabad alkotó, akit nyilvánvalóan nem köt gúzsba semmilyen elvárás. Csak a nagy szárnyalás közepette kicsit elfeledkezett a nézőkről. És nem csak azokról, akik kiakadnak egy premier plánban felvett szüléstől.