Ezt a szutykot meg ne nézze, fa-la-la-la-la,la-la-la-la

Ó, áldott karácsony! A szeretet, a béke, az ajándékozás időszaka! És a céges karácsonyi partiké, amiken az ember vállalhatatlanul lerészegedve revansot vesz az egész éves gürizésért, a következményekre való tekintet nélkül használja a svédasztalt és a karaokegépet, másnap pedig a vécén jajgatva próbálja összerakni az előző estét, a szőnyeg alatt közlekedik a főnök irodája előtt, és hosszas bocsánatkérő leveleket ír recepciós és marketinges kolléganőknek. Meghitt, csendes ünnep!

És mivel ez elsőrangú alapanyag egy jó kis züllött vígjátékhoz, a Hivatali karácsonyban igazából az a legmeglepőbb, hogy csak most készült el. Mert több tucat legénybúcsú és koleszos buli megkapta már a magáét, de azt eddig elég kevésszer láthattuk filmvásznon, mennyire dobják le a vezérműláncot egy multi irodistái, amikor beüt az év legjobban várt farmeres péntekje. A csütörtökön bemutatott film így félig már nyert helyzetből indult, már csak azért is, mert a szereposztás egészen elképesztő a műfajban, egy egész suttyóvígjáték-szupergroup jött össze. Nézzük csak, itt van

• a sztriptízes a Családi üzelmekből (Jennifer Anniston),
• a normális arc a Förtelmes főnökök 1-2-ből (Jason Bateman),
• a csaj a Papás-babásból (Olivia Munn),
• a cimbi a Menyasszony kerestetikből (T. J. Miller),
• az exbarátnő Lángelmékből (Kate McKinnon),
• a gyökér a Vissza a jelenbe 1-2-ből (Rob Corddry),
• a drogdealer a 22 Jump Street – A túlkoros osztagból (Jillian Bell),
• Kim Dzsongun Az interjúból (Randall Park),
• a fogorvos felesége a Másnaposok 2-3-ból (Jamie Chung)
• meg az a vicces színész abból az izéből, na.

Tehát tényleg csak Jason Sudeikis hiányzik ahhoz, hogy tablófotót lehessen készíteni a 2010-es évek taplókomédia-osztályának végzőseiről. Ráadásul a film sztoriját a Másnaposok-széria írói találták ki, a Josh Gordon-Will Speck rendezőpáros pedig korábban olyan marhaságokat jegyzett, mint a Jégi dicsőségünk vagy a Sejtcserés támadás.

Ugyanakkor figyelmeztető jel, hogy az eddig felsorolt filmek között elég sok a középszert sem megütő szutyok – és sajnos a Hivatali karácsony is ebben a pikszisben kötött ki. Emiatt leginkább a sztori okolható, ami felsorakoztat egy focicsapatra bőven elegendő egydimenziós karaktert (ez önmagában még nem lenne gond ebben a zsánerben), aztán elkezd közöttük sok-sok minimáldrámát szövögetni (ez már igen). Így a trailerben beígért ocsmány vállalati buli helyett már első pillanatukban kiszámítható érzelmi bonyodalmakra megy el a film nagy része. Vajon két összeillő ember egymásra talál a film végére? Vajon a tuskó cégvezető megenyhül a nem tuskó cégvezetővel szemben, aki mellesleg a testvére? És vajon a másik két összeillő ember is összejön? Hát a harmadik összeillő páros? Na vajon.

Közben persze a buli zajlik a hivatalban (ami történetesen egy IT-cég), de ezt nagyrészt montázsok formájában és széteső rendezésben kapja meg a néző, miközben a poénok hiánya egyre fájóbb lesz. Mert az nem vicces, hogy karikatúraszerűen részeg emberek lassított felvételben csinálnak illetlen dolgokat, miközben hangos partizene üvölt a multiplex hangszóróiból. Önmagában egy jégpéniszből folyó tojáslikőr sem vicces, az ilyen poénokat elő kell készíteni, jó ütemben elsütni – mint egy meggyalázott almáspitét, hogy egy klasszikus altesti poént említsek. A Gordon–Speck-párosnál viszont inkább ötletszerűen puffognak a poénok, amikből minőségben és mennyiségben is kevés jut, miközben olyan vígjátékveteránok alig kapnak szerepet, mint Rob Corddry. A kegyelemdöfést pedig az adja meg, hogy kiderül, a cég profilja nem véletlenül az IT; a fináléba olyan bődületes technikai baromság rondít bele, ami még egy vígjátékban is több, mint zavaró.

Szóval ez a buli most nem jött össze – illetve biztos jó volt, de nem sokat láttunk belőle. Nem hiszem, hogy ez egy új Másnaposok kezdete lehet, de ha mégis lenne folytatása, remélem, lecserélik a főnököket (a színészek maradhatnak). Erre a karácsonyi szezonra meg marad megint a Tapló télapó (persze szigorúan az első).