Százéves a régi Hollywood utolsó nagy színésze

2016.12.09. 11:51

Igen, Kirk Douglas még Gábor Zsazsánál is öregebb két hónappal, de remekül érzi magát. Pedig az első nagyobb filmes főszerepét is már lassan hetven éve kapta.

Még javában tombolt az első világháború, amikor Kirk Douglas megszületett New Yorkban, 1916. december 9-én. Akkor még Issur Danielovitch Demskynek hívták, hiszen a szülei Amerikába emigrált, szegény orosz zsidók voltak, ő pedig egyedüli fiúként született egy hétgyerekes családban, és a gyerekkora nem is volt egyszerű. 

A Kirk Douglas nevet végül a második világháborúban vette fel, amikor bevonult a haditengerészethez. Douglasnek mintegy negyven különféle munkája is volt a színészet előtt, ő viszont mindenáron ki akart törni a szegénységből. Ezért tanulni kezdett, az erre felvett kölcsönt pedig kertészkedésből és hasonló munkákból törlesztette.

Mielőtt azonban színész lehetett volna belőle, még évekig kellett harcolnia a csendes-óceáni fronton, ahonnét sebesülten szerelték le 1944-ben. Douglas eleinte színpadi színésznek készült, és sokáig főleg rádiós szerepeket kapott, de aztán évfolyamtársa, a nagy hollywoodi sztárrá lett Lauren Bacall segített filmes szerepet szerezni neki: ez volt a Martha Ivers furcsa szerelme című film 1946-ban.

Ebben a filmben Douglas először és utoljára egy nyámnyila, határozatlan, alkoholista alakot játszott, a rendezők viszont hamar rájöttek, Douglast az isten is főhősnek teremtette ilyen kisugárzással. Így aztán egyre komolyabb szerepek jöttek, majd A bajnok című film jelentette az áttörést 1949-ben: Douglas ebben egy bokszolót játszott, és a nagy sikert követően immár a legnagyobb hollywoodi sztárok között tartották számon. 

Az ötvenes-hatvanas években ennek megfelelően egyre-másra jöttek a főszerepek, legyen szó westernről (Along the Great Divide), háborús filmről (A dicsőség ösvényei, Top Secret Affair), politikai thrillerről (Hét májusi nap), holokausztfilmről (The Juggler), médiakritikus filmről (Ace in the Hole), sőt, még Van Goghot is eljátszotta (A nap szerelmese). A népszerűségén az sem változtatott, hogy hiába jelölték háromszor is Oscarra, egyszer sem kapta meg a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat.

Legismertebb filmje talán a Spartacus (1960), amely nemcsak a legdrágább filmek egyikének számított sokáig, de Douglas ebben producerként is érdekelt volt, és ekkor sikerült forgatókönyvíróként foglalkoztatnia azt a Dalton Trumbót, aki egészen addig feketelistásnak számított Hollywoodban. Douglas nem kis kockázatot vállalt a kommunistagyanúsnak bélyegzett Trumbo bevonásával, de végül nem lett baj, sőt, a lépést a feketelistázás végének tekintik azóta is.

A sztárok garmadáját felvonultató, nagyszabású történelmi film után is megmaradt A-listás sztárnak, de az ötvenhez közelítve már érthetően egyre kevesebb főszerep jutott neki, de azért még utána is negyvennél több filmben szerepelt, de dolgozott rendezőként is. 

Időskori filmjei közül az időutazós Végső visszaszámlálás (1980) vagy a Kemény fickók (1986) lehetnek a legismertebbek, utóbbi egyike volt a Burt Lancasterrel készült filmjeinek. Ekkoriban azonban már Hollywoodban volt egy nála ismertebb Douglas is: a fia, Michael. Utolsó filmszerepe az Empire State Building Murderers című tévéfilmben volt 2008-ban. 

Douglas remek egészségnek örvendett szinte egész életében, és még egy veszélyesnek ítélt sztrókból is vissza tudott jönni, amely pedig azzal fenyegetett, hogy elveszíti a beszédképességét. Az akkor nyolcvanéves színésznek ezért gyakorlatilag újra meg kellett tanulnia beszélni, de ez sem volt számára akadály. Douglas ezt az életszemléletet nehéz fiatalkorának tulajdonítja, és annak, hogy még idejében megtanulta, küzdenie kell az életben maradásért, és az egész pályáját ez a szemlélet kísérte végig.

A színész és második felesége, a nácik ellen Németországból Amerikába menekülő Anne 62 éve házasok, és Douglas nemrég egy esszében is méltatta nejét a Closer Weekly című lapban. A századik születésnapját a hírek szerint 200 meghívott társaságában ünnepli majd. Isten éltesse még sokáig!